/ II. Évad / 6. Rész - Csak egy álom volt.

-Harry, megyünk. Te nem jössz?-Sóhajtott Liam mikor rám nézett, a kanapén ültem és csak bámultam magam elé.

-Hagyd, Liam. Most egyedül akar lenni.-Mondta Louis és elhúzta onnan Liam-et.

-Nem megyek sehova megmondtam.-Mondtam halkan és Louis-ra néztem.

-Egyél legalább egy kicsit kérlek, rendeltünk kaját neked. Sietünk vissza a koncertről, oké?-Borzolta össze a hajamat.

-Hiányzik, pedig csak egy napja ment el.-Suttogtam és a padlót bámultam, a számat haraptam belülről.

-Egyél!

Mondta majd elmentek a srácokkal, Hope nélkül teljesen üresnek érzem magam és magányosnak. Meg kell őt találnom, ha belepusztulok is, ő a mindenem és nem akarok nélküle lenni. Az életemnek ő adott értelmet és mindig velem volt jó és rosszban is, én meg egy ölelés miatt veszekedtem vele és elüldöztem magamtól. Remélem én is hiányzok neki, és visszajön hozzám mert nem is tudom mit csinálnék, ha nem jönne vissza többet. Összeroskadnék és ott hagynám a bandát és elbújva a világ elől gyáván elköltöznék egy szigetre a maradék pénzemből és magányosan lennék életem végéig. Nélküle minden rossz és semmiben nem látok jót, ma a srácok interjúra is mennek és biztosan megkérdezik miért nem mentem velük én is. De nem érdekel, pletykáljanak csak de nekem vissza kell szereznem a menyasszonyomat és ez időbe fog telni azt hiszem, fogalmam sincs hol lehet Hope és a világ hatalmas. Bárhol lehet és egyedül biztosan nem fogom megtalálni őt, próbálok az ő fejével gondolkozni hol lehetnék. Nem egyszerű elfelejteni a menyasszonyomat és az életem szerelmét aki elhagyott engem, muszáj megtalálnom, hogy visszaszerezzem őt, Hope nélkül szar az élet. Semmihez nincs kedvem, még aludni sem akarok pedig azt kénytelen vagyok mert a fejem folyton sajog, mindennap és egyszerűen nem tudok enni. A közös házban lakom ahol még ott vannak Hope cuccainak nagy része így mindennap várom, hogy eljöjjön értük de ő sosem jön. Lehet már új életet kezdett messze tőlem, talán közel van csak nem veszem észre őt. Annyira szeretném átölelni őt, belélegezni a hajsamponja illatát, vele lenni, megcsókolni, mindent annyira szeretnék de lehet már többet nem fogom őt látni. Fáj a szívem, ha ebbe belegondolok, Hope nélkül a napjaim unalmasak és lassan telnek, nem megyek sehova. Se koncertre, se interjúra, se fotózásra, a fiúk szerint ez túlzás, hogy nem mozdulok ki de jelen esetben nem érdekel a véleményük, egyedül Hope érdekel. Nem érdekel senki véleménye, még az anyámé sem érdekel aki szerint Hope azért ment el mert magányra vágyott és visszaakarta kapni az életét, de én tudom, hogy Hope azért ment el mert megint azt hiszi, hogy minden miatta van. Pedig nem, rohadtul nem miatta van minden, Zayn-el sosem békültem ki, megütöttem őt miután Hope elmondta, hogy megcsókolta. Kettőnk között maradt, Zayn nem beszélt róla én pedig vele nem beszéltem, dühös voltam és már megbántam, hogy megütöttem de ami az enyém az az enyém is. Fájt mikor Hope a kocsmában őt választotta, akkor azt gondoltam, hogy Hope is érzett valamit iránta. Mérges voltam Hope-ra is, ezért mondtam, hogy megcsalt vele, sebezhetőnek éreztem magamat és megalázottnak. Az interjúban csúnya dolgokat mondtam amiket nem kellett volna, és Hope-t bántottam és Zayn-t, az interjú után Zayn-nek akartam menni megint mert igazából ő mondta el, hogy Hope és ő csókolóztak. Utána döntöttem úgy, hogy kimentem magam és kicsit átalakítom a sztorit. Ezeket mind megbántam és többet nem tennék ilyet, ha vele lehetnék. Megbecsülném őt és bármit megtennék érte, mikor kidobtam őt azt hittem nem fog annyira fájni, de miután elment rádöbbentem, hogy nélküle nem tudok aludni és élni sem. Most is ezt érzem, akármennyire fáradt vagyok csak forgolódok az ágyban és 1-2 órát tudok aludni egy nap ami nagyon kevés és nagyon kikészít.  A srácok azt mondták, hogy el kéne utaznom pár napra az anyámhoz és Jess-hez, hogy velük legyek. Azt gondolják a családom majd segít nekem, de az a helyzet, hogy nekem az igazi családom Hope. Mikor találkoztunk a suliban akkor tudtam, hogy Hope fontos ember lesz az életemben, sokat álmodtam vele és mindennap jó volt őt látni. Miután megszólalt egyből belé estem, nem számított, hogy leordította a fejemet, hogy elege van belőlem. Miattam szólalt meg, és sosem felejtem el a csókunkat a fánál ahova bele véstem a két H betűt a szívecskébe. Talán el kéne oda mennem, hátha ő is ott van.

Kapkodva vettem a levegőt ahogy futottam, de egyre halványabb lett minden. Behunytam szemeim kis időre mert kezdtem rosszul érezni magamat, nem kaptam levegőt. Kipattantak a szemeim ahogy valaki megrángatott, a szemem egyenesen a tengerkék szemekbe bámultak. Ez, ő? Mi az isten történt?

* Hope szemszöge * 

-Harry, vegyél már levegőt az istenért!-Néztem Harry-re aki csak megszeppenve nézett rám és egy dísz párnát szorongatott ami a kanapén volt.

-H-Hope? Te elmentél, hogy kerülsz ide?-Motyogta lihegve, izzadt volt és a párnát a fejéhez szorította álmában ezért nem kapott levegőt.

-Visszajöttem a vőlegényemhez, nem tudtam elmenni tőled.-Simítottam hátra a haját a szeméből.

-T-tényleg itt vagy?-Kérdezte halkan és az arcomat tapogatta majd átölelt félve, mintha félne, hogy eltűnök.

-Igen, Louis hívott fel, hogy ne csináljam ezt vagy hozzád kötöz örökre.-Mosolyogtam és az arcát simogattam.-Többet nem megyek el, ígérem.

-Annyira valós volt az álmom, én azt hittem többet nem látlak téged.-Motyogta  mellkasomba és szorosan ölelt.

-Nem szabadulsz tőlem ilyen hamar.-Pusziltam meg ajkait hosszasan, fel álltam az ágyról és felhúztam őt is.-Menjünk el zuhanyozni, tiszta izzadt vagy!

Miután lezuhanyoztunk Harry folyton a közelemben volt, segített visszapakolni a ruháimat a szekrénybe majd Harry az ágy felé húzott engem, laposakat pislogott.

-Nem aludtál?-Sóhajtottam és mellé másztam az agyba miután behúztam a sötétítőket.

-Nélküled nem ment, én annyira fáradt vagyok.-Mondta halkan és magához ölelt engem, testünk összeillett.

-Aludj, most már itt vagyok!-Simogattam a haját ahogy fejét a mellkasomhoz bújtatta.

-Többet ne hagyj el, kérlek!-Sutyorogta félálomban, kezével a pólót markolta amit viseltem.

-Nem hagylak el többet!

Pusziltam bele a hajába és göndör fürtjeit pödörtem, Harry szinte azonnal elaludt a karjaimban és őt néztem ahogy alszik. Ajkai szét nyíltak mindig mikor levegőt vett, annyira békés volt mikor aludt, imádtam őt nézni alvás közben. A mellkasa fel-le emelkedett lassan, kezei még mindig görcsösen markolták a pólómat. Úgy szégyellem magam amiért elmentem mikor minden jó volt és rendben voltunk, úgy sajnálom őt, két napra hagytam magára és ennyire kikészült. Én nekem is hiányzott ő de nem tudtam, hogy ő ennyire ki lesz tőle és annyira megbántam, hogy elhagytam őt. Többet nem megyek el, csak ha Harry küld el engem.

***

A turné után Harry és én átköltöztünk az ő lakásába mivel a srácok is vettek maguknak házat. A közös ház megmarad, ha bulit akarunk csapni vagy éppen együtt akarunk lenni a srácokkal. Harry és én mindent megbeszéltünk és igyekszünk elkerülni a veszekedéseket, én még nem igazán akarok esküvőt ezért át tettük későbbre, szeretnénk rendbe tenni a dolgokat és meggyőződni arról, hogy nem megyek el többet Harry-től. Elmondta, hogy rosszal álmodott nagyon és nem akarja, hogy többet ilyen előforduljon mert nagyon rosszul esett neki és nem akar nélkülem lenni. Milliószor bocsánatot kértem és megígértem neki, hogy többet nem maradok ki az életéből és most már minden rendben lesz. 

A zuhany alatt énekeltem miközben mostam a hajamat, lemostam a habot majd megmostam a testemet is. Halkan folytattam az éneklést miközben megtörölköztem, egy törölközőt a hajamra csavartam egyet pedig a testem kör. Mikor kimentem a fürdőből a szívbajt hozta rám a fürtös aki ott állt az ajtó előtt elnyílt ajkakkal, kissé elpirultam. Remélem nem hallotta ahogyan énekeltem, kikerültem őt vagy is csak akartam de elkapta a karomat és maga felé fordított.
-Miért nem tudtam, hogy a menyasszonyomnak ilyen jó hangja van?-Nézett a szemembe.
-Nincs jó hangom egyáltalán.-Motyogtam és a mellkasát néztem.
-De igen, nagyon jó hangod van, Hope!-Mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
-De ez titok, Harry, ha elfecseged valakinek én esküszöm, hogy éjszaka hangyákat rakok a gatyádba.-Vontam fel a szemöldökömet, szemei tágra nyíltak.-Jó fiú!
Pipiskedtem fel és egy puszit nyomtam ajkára majd a szobába mentem, hogy felöltözzek, felvettem fehérneműt, egy farmert és Harry pálmafás ingét mivel ma itthon leszünk nem öltözök ki nagyon. Szeretem az ingeit hordani bármennyire is idétlenül néznek ki, Harry illata van és itthonra csodálatosan megfelel. Az én édes vőlegényem a kanapén terült ki mikor lementem, a hasán feküdt így a fenekére ültem és a hátát simogattam.
-Masszírozz, asszony!-Motyogta  díszpárnába.
-Asszony?-Nevettem.-Mintha 50 éves lennék.-Sóhajtottam és a vállánál kezdtem kimasszírozni a csomókat.
-Hope, ez nagyon jó!-Nyögött fel ahogy jól esett neki, vállait ellazította.
-Csodákra képes a menyasszonyod, szerencsés vagy!-Nyomtam egy puszit a háta közepére.
-Énekel, szeret, masszíroz és velem van!-Mosolygott.-Illetve az enyém!-Jelentette ki majd behunyta szemeit.
-Komolyan mondtam, hogy titok az éneklés. Nem akarom, hogy tudják.-Mondtam miközben a lapockáját cirógattam.
-De miért nem? Énekelhetnénk együtt! Lehetne közös dalod, a szexi Harry Styles-szal!-Mosolygott és felemelkedtem a térdeimre, hogy megtudjon fordulni így csípőjére ülhettem.-Wow, jól áll az ingem!-Mosolygott.
-Minden ruhádra azt mondod, hogy jól áll nekem.-Nevettem és a mellkasát simogattam.
-Mert ez így van, szeretem a ruháimat rajtad látni, bár jobban szeretem, ha semmi nincs rajtad!-Vigyorgott majd elkezdte lassan kigombolni az inget de megállítottam a kezét.
-Nyugi, nagy fiú!-Mosolyogtam és kezeit a feje fölé fogtam, megpusziltam a homlokát.
-Menjünk el a fához.-Nézett rám.
-Rendben!
Mosolyogtam majd leszálltam róla, felhúztam a csizmámat majd a kabátomat. Harry is ezt tette majd megfogta a kocsi kulcsot mosolyogva és kisétáltunk a kocsihoz, kinyitotta nekem az ajtót így beültem. Becsatoltam magamat majd ő is beült és követte mozdulataimat és elindultunk a játszótérre ahova a nevünket véstük a fába. Oda érve kiszálltunk a kocsiból, elmosolyodtam ahogy Harry átsétált az én oldalamra, összekulcsolta ujjaink és bementünk a játszótérre egyenesen a fához. Mosolyogva döntöttem fejemet Harry mellkasának és a fát vizsgáltam, még mindig ott volt a nevünk. 2 éve ott van és örökre ott lesz és csak mi tudjuk mit jelent, Harry-re néztem mikor kimondta a nevemet.
-Itt csókoltalak meg először.-Nézett ajkaimra mosolyogva.
-Remélhetőleg nem ez lesz az utolsó!-Mosolyogva öleltem át a nyakát és felpipiskedtem hozzá.
-Remélem sosem lesz utolsó csókunk!-Ajkai súrolták az enyémeket.
-Sosem tudhatod melyik lesz az utolsó.-Suttogtam ajkaira, ujjaimmal a tarkójánál piszkáltam a haját.
-Akkor beleadok mindent!-Mosolygott és ajkait nekem nyomta, átöleltem a nyakát és viszonoztam csókját.

Haza felé menet bementünk az autómosóba mert Harry úgy gondolta koszos a kocsi és csillognia kell az ő autójának, mostanában kocsi mániás mert vett egy csomó kocsit. A garázsban vagy 5 autó van de nekem a rover a kedvencem így, ha megyünk valahova ketten akkor azzal megyünk mert én imádom ezt a kocsit egyszerűen és mivel ez van meg Harry-nek legrégebben ezért olyan illata van mint neki. 
-Lesz egy álarcos bál.-Néztem rá mikor kiszálltunk a kocsiból miután a garázsba be állt.
-Hol? Kivel?-Nézett ő is rám majd elindult az ajtó felé.
-A stadionban, sok ember lesz ott és mivel álarcos bál ezért gondoltam elmehetnénk anélkül, hogy felismernének minket.-Mosolyodtam el.-Kérlek, sosem voltam még ilyenen!
-Sok ember lenne ott, Hope.-Sóhajtott és beengedett a lakásba, kibújtam a cipőmből és levettem a kabátomat.
-El lenne takarva az arcunk, nem ismernének fel minket, Harry.-Néztem rá könyörgő szemekkel és a mellkasát simogatta, ajkaim édesen lebiggyesztettem. 
-Mikor lesz?-Sóhajtott és arcomat kezei közé vette mosolyogva.
-Imádlak! Holnap este, jönnek a srácok is vagy is csak Gigi meg Zayn.-Mosolyogtam boldogan és én is a kezeim közé vettem arcát.
-Jó, rendben.-Sóhajtott.-Öltönyt vegyek fel? Te mit veszel fel?
-Igen, gyere öltönyben. Az még titok, hogy én miben megyek!
Mosolyogtam és megpusziltam ajkait hosszasan majd előettem a telefonomat és azonnal írtam Gigi-nek, hogy menjünk el vásárolni. Bezsongtam mert Gigi már szerzett álarcokat csak a ruhákat kell megvegyük, már alig várom, hogy ott legyünk. Elvileg le adják a tévében is az egészet és ha jók vagyunk akkor nem ismernek fel minket, és mi jók leszünk és lesz egy csodás esténk!

/ nos, komizzatok, ha hozhatom a kövi részt! :) /