/ II. Évad / 4. Rész - Irány Latin Amerika.

/ ne haragudjatok, hogy ilyen sokat kellett várni :( /

-Fagyi és te, ez a két kedvenc dolgom a világon.-Fejem Harry mellkasán pihent, a hajam simogatta.
-Nekem te vagy a kedvencem a világon és az illatod.-Puszilt a hajamba.
-Igen, én is imádom az illatodat.-Puszilgattam a mellkasát.
-Jobban vagy már?-Puszilta meg a vállamat jó párszor.
-Kiderült, hogy az anyám nem az anyám, és nem Hope a nevem hanem Kimberly.-Néztem rá és államat a mellkasára tettem.
-Szóval, hogy vagy?-Tűrte a hajamat a fülem mögé.

-Jól vagyok.-Nyomtam egy csókot az állára.-Borostás vagy.

-Engem nem zavar.-Mosolygott rám.
-Jobban szeretem, ha puha az arcod és szőrtelen!-Nevettem és megpusziltam a homlokát.
-Jobban szeretem, ha csukva van a szád ilyenkor.-Nézett rám fapofával majd elmosolyodott.
-Biztosan szeretnéd, hogy ne beszéljek?-Ültem fel és a mellkasomhoz fogtam a takarót.
-Hope, csak vicceltem.-Sóhajtott nagyot.
-Nem volt vicces, tudod, hogy képes vagyok rá.-Mosolyogtam rá majd kimásztam az ágyból nagyot sóhajtva.
-Most hova mész?-Ült fel az ágyban és engem nézett.
-Csak pisilni, nyugi nem megyek el.
Húztam fel a bugyimat és felvettem Harry felsőjét ami a földön hevert majd kimentem az ajtón halkan, már késő van. Zayn szobájából halk veszekedést hallottam és sírást, bekopogtam és vártam, hogy kinyíljon az ajtó, Zayn nyitott ajtót majd rám nézett.
-Minden rendben van?-Néztem rá, csak résnyire volt nyitva az ajtó.
-Nem, nincsen.-Sírt Gigi oda bent, fel vont szemöldökkel néztem Zayn-re.
-Megbántottad?
-Nem!
-De!-Mondta Gigi egyből szipogva és kinyitotta az ajtót jobban, haja kócos volt.
-Mi a baj, srácok?-Jött ki Harry a szobából egy boxerban.
-Gigi-nek női bajai vannak.-Sóhajtott Zayn mire Gigi vállba boxolta és bedőlt az ágyba sírva.-És kiakadt azon, hogy azt mondtam nem áll jól neki a felsője.-Forgatta meg szemeit Zayn.
-Azt mondtad kövérít...a kedvenc felsőm!-Sírt  párnába Gigi.
-Nyugi, haver. Megértelek, Hope is szokott mensi hisztit nyomni.-Nevette el magát Harry mire fel vonva szemöldökömet Gigi mellé dőltem és átöleltem őt.

-Hagyjatok magunkra.-Motyogta Gigi és kezével kifelé invitálta a fiúkat, elnevettem magam és a srácok kimentek bacsukva az ajtót maguk mögött.

Gigi fél órán keresztül sírt még, nagyon érzékeny lány és szegényt most úgy sajnálom. Zayn biztosan nem szándékosan bántotta meg őt, fél óra után kimentem a szobájukból és Zaynie visszament. Liam a szobájában aludt egyedül, Sophia nincs a városban jelenleg és Louis meg Niall a saját otthonukban van. Zayn és Gigi is vettek már itt házat és nem sokára beköltöznek oda és természetesen Harry is oda költözne velem újra a saját házába. Mivel még nem igazán tisztáztuk a kapcsolatunkat így még nem akarok vele összeköltözni sem, még nem bocsájtottam meg neki teljesen de nagyon közel járok hozzá. Egyszerűen nem akarok nélküle lenni és nagy hiba lenni elhagyni őt, így inkább próbálom összeszedni magamat és az érzéseimet is. Harry hívott engem a szobába, mivel fáradt is voltam ezért inkább befeküdtem mellé és karjaiban nyomott el az álom.

***

Harry-t néztem mosolyogva ahogyan a mikrofon előtt énekeltek a srácokkal, egy kisebb koncertet adnak egy gyermek alapítvány érdekében, a pénzt a rákos gyerekeknek gyűjtik. Csodálom a srácokat mert tényleg jó szándékokra költik a pénzüket és segítenek azokon akiken tudnak és ők 5-en tényleg jó emberek mind, sokan nem szeretik őket mert tiniknek énekelnek. És akkor mi van? Mellesleg ez nem igaz, én ismerek olyan nagyit aki imádja őket és ugyan úgy hallgatja őket mint egy tini és néha még énekelnek is. Bírom és szeretem a srácokat ezen semmi nem fog változtatni soha, Zayn-t sem utáltam mikor kicsit összevesztünk, csak mérges voltam rá mert hülyék voltunk mindketten. 

-Olyan jó voltál!-Öleltem át Harry nyakát, ahogy lejöttek a kis színpadról.

-Mindig az vagyok!-Mosolygott rám csábítóan mire nevetve legyeztem az arcomat mintha elájulnék.

-Annyira tökéletes vagy!-Néztem zöld íriszeit.

-Babát akarok!-Nézett a szemembe, már nem mosolygott. Komolyan beszél.

-Harry.

-Hope, lassan két éve járunk. 22 évesek vagyunk, szerintem már léphetünk.-Sóhajtott kis kutya szemekkel.

-Azért voltak kihagyások a két évben és attól még, hogy 22 évesek vagyunk nem kell gyereket szűlnöm.-Néztem rá felvont szemöldökkel.

-De Niall meg Louis is babáznak.-Motyogta.

-Nem akarok veszekedést, szóval én most elmegyek inkább haza egyedül.

Fogtam meg a táskámat és az épület kijárata felé mentem sietős léptekkel, Zayn és Louis is kérdezték hova megyek de nem válaszoltam. Nem akarok még gyereket szülni Harry-nek, először megakarok bizonyosodni arról, hogy kitart mellettem és különben is jelenleg nem járunk hivatalosan. Nem tudom eldönteni mi van köztünk mert igazából már megint barátok vagyunk extrákkal, arra várok, hogy Harry megkérjen, hogy ismét legyek a barátnője de úgy néz ki, erre várhatok. Bementem a közös házba a saját kulcsommal és kibújtam a cipőmből, a kabátomat felakasztottam majd felmentam az emeletre és az agyra dobtam a táskámat. Nagyot sóhajtottam és összeszedtem Harry szennyesét és át vittem a fürdőszobába majd a szennyes kosárba dobtam, megnéztem magam a tükörben és magamat bámultam. Fura volt az arcom, sápadt és fal fehér nem is beszélve arról, hogy be van esve. Nem igazán eszek normálisan mert nem tudok és néha még ki is jön amit megeszek, nyílván a stressz miatt ami ér engem mindennaposan. Mikor lentről zajt hallottam elindultam a lépcső felé de megálltam mert Harry jött fel majd rám se nézve elment mellettem a szobájába és becsapta az ajtaját, felvontam szemöldököm és bementem utanána a szobába.

-Mi bajod?-Kereszteztem kezeim a mellkasom előtt és néztem ahogy az ágyon ül.

-Miért jöttél el egyedül? Bajod eshetett volna, kint rajongók voltak és riporterek.-Nézett a szemembe egyenesen.

-De nem esett bajom, haza sétáltam.-Mentem hozzá közelebb.

-Sajnálom.-Sóhajtott egy aprót majd előre nyúlt hosszú kezeivel és a combomnál fogva a lábai kozé húzott.

-Mit sajnálsz?-Söpörtem hátra hosszú tincseit ujjaimmal.

-Nem akartalak erőltetni, sajnálom, Bébi!-Fejét a hasamnak döntötte.

-Mikor kérdezed meg?-Haraptam alsó ajkamba, halkan beszéltem.

-Hogy leszel-e a barátnőm újra?-Mosolygott rám kis fiúsan.

-Legyek?-Simítottam végig a mellkasát és a madarat néztem amik kilátszódtak a félig kigombolt inge alól.

-Légy a feleségem, újra!-Suttogta ajkaimra majd duzzadt ajkaival megcsókolt, ujjaim egyből a hajába csúsztattam.

-Nagyon szívesen, Mr. Styles! De csak a jegyese lehetek,  ahogyan eddig is!-Mosolyogtam rá és kissé meghúztam fürtjeit.

-Csak várja ki a nászéjszakát, Mrs. Styles!-Vigyorgott, felsikkantottam kissé ahogy hirtelen döntött le az ágyra és fölém tornyosult, kezeim a fejem fölött ejtette csapdába.

-Ez aztán menet volt, még a kanapé is remegett.-Röhögött Liam mikor lementünk, én kipirultan néztem Harry-re.

-Túl jó vagyok, mindenben!-Mosolygott majd kaptam egy finom puszit ajkaimra és Harry öntött mindkettőnknek teát és felém nyújtotta a bögrét.
-Köszönöm!-Nyomtam egy puszit az arcára majd leültem a kanapéra Niall és Louis közé, Harry a másik fotelba ült Liam mellé.
-Zayn és Gigi?-Nézett körbe Harry, a cipőjük sem volt itt.
-Elmentek vásárolni ruhákat meg elvileg az én kis fiamnak ruhákat.-Mosolygott Louis és a combján dobolt.
-Most várunk amúgy valamire?-Néztem Louis-ra és Niall-re majd Liam-re.
-Valakire.-Nézett rám Liam majd az ajtó nyílt is, Zayn, Gigi és a rég nem látott Paul lépett be az ajtón akit üdvözöltünk is.

-Sziasztok, srácok.-Mosolygott Paul.-Nos, újra turné lesz nem sokára.

-Turné? Hol?-Néztem Harry-re majd Paul-ra ismét.

-Latin Amerika.-Nézett a szemembe Harry. 

-Wow, és mikor akartál szólni, hogy elmész megint?-Vontam fel a szemöldökömet.

-Igazából, te is jössz.-Nézett rám Niall mosolyogva.
-Én nem akarok zavarni.-Sóhajtottam és eltűrtem a hajamat a fülem mögé.
-Nélküled nem megyek.-Vágta rá egyből Harry mire Paul kissé felmordult és rám nézett.
-Hope, jönnöd kell!-Mosolygott rám Paul majd Harry-re nézett.
-Rendben, de mikor kezdődik?-Adtam meg magam.
-Holnap indulunk.-Mondták egyszerre mire Harry-re kaptam a fejemet, ő menekülésnek indult.
-Harold Edward Styles, miért nem tudtad hamarabb közölni?!-Futottam utána az emeletre kissé morcosan, mindent az utolsó pillanatban tudok meg.

***

-Mi az első úti cél?-Néztem Harry-re hogy mellettem telefonozott a repülőn.-És kapcsold ki a mobilodat.

-Kolumbia.-Mosolygott rám és bedobta a táskájába a telefonját miután ki kapcsolta.-Két napot leszünk ott.-Tette kezét a combomra majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Én mit csináljak még ti koncerteztek?-Sóhajtottam és a csuklóján lévő horgonyt rajzoltam körbe.

-Velem! A színpadon, aztán ha van időnk akkor elmegyünk vacsizni vagy megnézzük a várost.-Simogatta a hajamat szabad kezével.
-Nem akarok zavarni vagy a terhedre lenni.-Motyogtam és a fejemet a vállára döntöttem.
-Sosem lennél a terhemre, Hope. Szeretem, ha velem vagy!-Puszilt a hajamba mire elmosolyodtam.
-Helyes!
-Lesz egy kis meglepetésem, Kolumbiában!-Dörmögte Harry a fülembe mire kissé elpirultam majd nyomott egy csókot ajkaimra.
-Alig várom, hogy oda érjünk!-Mosolyogtam.

-Esküszöm, hogy kinyírlak Harry, ha még egyszer elveszed a fogkefémet.-Kiabált Liam a fürdőszobából.
-Fiúk, nyugalom.-Sóhajtottam nagyot mikor Harry visszaszólt, hogy az az övé.
-Srácok, nyugi már.-Mondta Zayn miközben éppen a haját zselézte be, nem sokára fellépnek.
-De az az én fogkefém akkor is.-Motyogta Harry durcásan, mint egy 5 éves.
-Akkor tessék, halászd ki.-Dobta a fogkefét Liam a wc-be majd a szobájába ment becsapva az ajtót.
-Még jó, hogy az én fogkefém rózsaszín.-Nevettem és Harry-t néztem ahogy bemegy a fürdőbe és kiveszi a fogkefét majd a kukába dobja, közben Liam kijött a szobájából.
-Ne haragudj, haver.-Ölelte át Harry-t aki szorosan átölelte barátját.
-Sokáig tartott.-Mondta Louis miközben sms-ezett El-nek, hogy mi van velük.
-Én még kajálok.-Nézett ránk Niall teli szájjal.-Mikor indulunk?
-20 perc, egyél gyorsan.-Nézett rá Harry majd  szobába húzott engem.
-Mi az?-Néztem rá ahogy vigyorgott rám.
-Szeretném, ha ma este feljönnél a színpadra.-Mosolygott rám, fehér fogai kivillantak.
-Legutóbb eltörtétek a kezemet.-Nevettem és felszisszentem az emlékre, már egy ideje a szobámban őrzöm a gipszet.
-Most nem lesz baj! Gyere fel velem!-Tűrte a fülem mögé a hajamat.
-Rendben, de nincs kicsi a rakás!-Mutattam fel az ujjamat fenyegetően.
Nevettünk majd felöltöztünk, Harry lélegzet elállítóan nézett ki mint mindig. Egy kopott farmer volt rajta, a barna csizmája és egy fehér póló, imádom a stílusát. Ez annyira ő, hosszú haját laza kontyba fogta majd mikor észrevette, hogy bámulom őt elmosolyodott. Elpirultam kissé majd kimentünk a srácokhoz és elindultunk a koncert helyszínére ami egy hatalmas nyílt színpad volt, a székek még üresek voltak,  színpad hatalmas volt és még a hangtechnikusok csinálták a hangokat és a fényeket is még próbálták, 1 óra múlva lesz a koncert így bementünk a fiúk öltözőjébe. Lehuppantam a fekete kanapéra és eldőltem rajta, a fiúk elkezdtek kajálni meg beszélgettek. Eléggé gyanúsan viselkedtek és próbáltam kiszedni miről beszélnek de nem tudtam miről lehet szó, Louis kérdezgette Harry-t, hogy minden meg van és,biztos-e benne? Harry mindkétszer igent mondott majd megivott vagy 1 palack vizet és a körmeit kezdte rágni.
-Harry.-Szóltam rá mire szemöldökét felvonva nézett rám és kinyújtotta nyelvét.
-Seggbe rúglak, te gyerek.-Vontam fel én is a szemöldökömet.
-Gyere, bébi!-Mosolygott majd fel állt és felém jött.
-Ilyen kis bátor vagy?-Álltam fel én is mire Harry vigyorogni kezdett.
-Elég bátor vagyok, ne aggódj azon!-Mosolygott majd kezei közé fogta az arcomat és megakart csókolni, de annyira hevesen, hogy fogaink koccantak.
-Aú, nyugi már.-Nevettem és a szám elé kaptam a kezemet.
-Ne haragudj, édes!-Sóhajtott és gyengéd csókokkal lepte el ajkaimat, átöleltem a nyakát mosolyogva.
-Na majd este folytatjátok, most mennünk kell a színpadra!
Mondta Liam mire Harry nagy nehezen elengedett és kimentek az ajtón, a színpad lépcsőjéig elkísértem őket majd adtam egy búcsú csókot neki és mosolyogva néztem ahogy felmennek a színpadra és köszöntik a rajongókat. 

A koncert már 2 órája tart és Harry néha lejött hozzám egy pusziért vagy éppen kajáért mert megéhezett, mikor a You and I-t énekelték elmosolyodtam és a hasam bizsergett, ezt énekelték nekem a mólónál és végül a klipet is ott forgatták le. Mikor Liam leszaladt hozzám kissé megrémültem mert nagyon lihegett.
-Mi  baj?-Néztem rá rémülten ahogy kapkodta a levegőt.
-Vagy 20 métert szaladtam.-Nevetett majd rám mosolygott.-Gyere fel.
-Rendben.
Indultam fel a színpadra majd ajkaim elnyíltak, Harry-n öltöny volt és rám mosolygott, a színpad közepén állt majd a kezét nyújtotta felém. Elindultam lassan lépkedve, a rajongók sikítottak ahogyan megláttak engem, mosolyogva intettem majd oda mentem Harry-hez és megálltam előtte.
-Hope, ő életem szerelme és nem tudok nélküle meglenni, ezért örökké vele leszek!-Mosolygott majd letérdelt elém.-Hope Lyonell, leszel újra a feleségem?-Mosolygott rám, gödröcskéi jól láthatók voltak, egy dobozt nyitott ki amiben az a gyűrű volt amivel először eljegyzett.
-Akár hányszor, csak megkérdezed igen lesz a válaszom!-Mosolyogtam le rá, könnyeim gyűltek és a rajongók sikítoztak majd a nagy kivetítőn mutatták ahogy életem szerelme az ujjamra húzza a gyűrűt.
-Gratulálunk, gerle pár!-Mondta a mikrofonba Niall majd tapsolni kezdett ahogy a többiek is, mosolyogva öleltem át Harry nyakát mikor fel állt.
-Szeretlek, Hope!-Mosolygott és ajkait az enyémnek nyomta.
-Én is szeretlek, Harry!
Motyogtam ajkaiba majd megcsókoltam őt hosszasan, ujjaimmal a hajába túrtam a tarkójánál. Harry a hajamat simogatta miközben csókolt, arcom kipirult a csóktól majd Louis nevetve ölelt át minket szorosan ahogy a többi fiú is és ez életem egyik legszebb napja.

/ noos, ez volt a következő rész:) kommenteljetek ha legyen folytatás! :) /