/ II. Évad / 3. Rész - Anya.

Mikor a halál a levegőben van akkor mindenkinek a jó kedve el száll, az öcsém karjába kapaszkodtam és próbáltam megállni a lábamon, mellettem Harry a másik kezem fogta. Öltönyben volt és a koporsót néztem könnyes szemekkel, földig érő fekete ruha volt rajtam és fekete kalap. Nem akartunk nyitott koporsós temetést mert így is összeroppanok mindjárt, a gondolat, hogy az anyám miattunk lett öngyilkos borzalmas de legalább apa mellé temetik, a szerelme mellé akivel most már békére lelhet örökre.

-Jól vagy?-Fogta meg a kezemet Jake.
-Úgy mint te!-Mondtam halkan és megszorítottam a kezét.
-Akarsz pár napot itt maradni?-Nézett a szemembe, én Harry-re néztem.
-Ha akarsz maradhatunk!-Puszilta meg a fejemet Harry.
-Maradjunk pár napot.-Mosolyodtam el halványan.
-Menjünk a lakásomhoz.-Állt fel Jake és elindultunk a házához.

-Jó nagy!-Néztem körbe a hatalmas házban, Harry és Jake a bőröndjeink hozták be.
-Fent van egy vendégszoba, ott aludhattok.
Mosolygott rám Jake mire bólintottam, felmentünk az emeletre és benyitott egy szép nagy szobába. Az ágyra ültem még ő és Harry felhozták a bőröndjeinket majd Jake kettesben hagyott minket.
-Kicsim, minden rendben lesz.-Tűrte a fülem mögé a hajamat.
-Félek.-Mondtam halkan és lehajtottam a fejemet.
-Mitől félsz?-Sóhajtott Harry és mellém ült.
-A haláltól.-Könnyeim gyűltek.
-Hope.-Halkan beszélt.
-Nem tudhatod mikor jön, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek!-Néztem a szemébe és hosszas csókot nyomtam ajkaira.
-Remélem hamar túl lépsz ezen.-Mondta halkan és átölelt szorosan.-Én is nagyon Szeretlek téged, de ne beszéljünk a halálról, kérlek.

***

Az öcsém, én és Harry haza utaztunk London-ba és Jake pár napot marad, megígérte nekem, nevettem ahogy Harry magához ölelt szorosan és beszaladt velem a szökőkút alá amitől csurom vizesek lettünk, sokan videózták ahogy Harry hülyéskedik. Néha táncoltunk nevetve, imádom, hogy midig próbál a kedvemre tenni és most ezt tette, a rajongók nem voltak megőrülve, Harry mindenkit megölelt és mindenkivel készített fotót. Sírva nevettem ahogy Harry elcsúszott és seggre esett, lebiggyesztett ajkakkal nézett rám és én oda mentem hozzá, nagy nehezen felhúztam őt a vizes kőröl, Jake nevetve ölelt át engem szorosan amit viszonoztam mosolyogva. Harry is átölelt minket. Mosolyogtam ahogy Harry elkérte valaki gitárját és egy mikrofont majd énekelni kezdett egy ismeretlen dalt, néha esténként kimegy a szobából a fürdőbe és hallom, hogy halkan énekel. Azt hiszem ezt a dalt énekelte akkor is, mosolyogva énekelt majd mikor végzett vissza adta  gitárt és a mikrofont is és oda jött hozzám. A nyakába ugrottam és megcsókoltam őt szerelmesen, Harry átölelte a derekamat és megforgatott. Jake szólt, hogy menjünk a kocsihoz mikor egyre többen gyűltek körénk, kézen fogva siettünk Jake kocsija felé majd beültünk nevetve, a hajam vizes volt ahogy a ruhám is. Jake elhajtott a helyről és a közös házhoz mentünk vissza, ami gyakorlatilag az otthonom. Mikor bementünk Liam és Niall a konyhában ettek, Zayn és Louis meg a nappaliban xboxoztak, én felmentem a szobámba, hogy lezuhanyozzak és tiszta ruhát vegyek fel. Bementem Harry szobájába és megfogtam egy törölközőt, tiszta fehérneműt, Harry egyik pólóját és egy melegítő nadrágot majd eltűntem a fürdőben.

Mikor végeztem és kimentem a fürdőből a szobában Jake ült az ágyon és maga elé bámult, a szennyes kosárba dobtam a ruháimat és a törölközőt is.

-Jake, baj van?

-Gyere ide, Hope!-Paskolta meg maga mellett a matracot.

-Mi az?-Ültem le mellé.

-Én voltam anyánál, mielőtt megtette volna. Beszélgettem vele és azt mondta, hogy te nem voltál soha a lánya. Először azt hittem azért mondja mert mérges volt rád amiért nem látogattad meg.-Sóhajtott nagyot.

-Akkor hogy máshogy értette?-Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Apa többször is megcsalta anyát, nos, te más anyától vagy mint én.-Nézett a szemembe mire ajkaim elnyíltak.

-T-tessék? Más az anyám?-Kérdeztem halkan.

-Csak az apukánk közös, szóval csak féltesók vagyunk.-Simogatta meg a vállamat.

-Oh, és hol az igazi anyám?-Lepődtem meg és fejem a vállának döntöttem.

-Nem tudom még, de anya megmutatta fényképen, hogy ki az és a nevét is elmondta.

Nyújtott felém egy fotót amin egy barna, rövid hajú nő van, mosolyog és boldognak tűnik, mellette az apám áll és ő is boldognak tűnik. Talán az apámnak két családja volt egyszerre? Könnyeim gyűltek majd Jake-ra néztem nagyot sóhajtva, szóval ő csak a féltestvérem. A fénykép hátulján ott volt a nő neve. Jade Lyonell. 

-Apa feleségül vette őt?-Néztem rá nagyot sóhajtva.

-Igen, miután anyával elváltak.-Sóhajtott ő is majd megpuszilta a fejemet.

Jake haza indult és Harry a derekamat ölelte ahogy integettünk neki a teraszról, elhajtott a kocsijával majd bementünk a házba és nagyot sóhajtottam majd megpusziltam Harry arcát. Rám mosolygott és megpuszilta ajkaimat majd végig simította az arcomat, szeretem ahogyan rám néz. Annyira fel tudja dobni a kedvemet ahogy Harry rám néz, és olyankor úgy érzem, hogy csak mi ketten vagyunk az egész világon. Ujjaimat összekulcsoltam az ú hosszú ujjaival és közelebb mentem hozzá, fejemet a mellkasának döntöttem, ha Harry nem lenne szerintem most összeroskadva zokognék valahol és próbálnám összeszedni magamat.
-Örülök, hogy vagy nekem!-Suttogtam a mellkasába.
-Hope, ha szeretnél elutazhatunk egy kis időre, hogy rendbe jöjj.
-Meg kell ismernem az igazi anyámat, megtudjuk keresni a neve alapján?-Néztem fel rá.
-Persze, van egy ismerősöm aki tud segíteni.

***

Idegesen álltam az ajtó előtt és kopogtam ismét mikor nem jött válasz már percek óta, egy kis lány nyitott ajtót aki 8 éves lehetett.

-Szia, ismered ezt a nőt?-Mosolyogva nyújtottam felé a fényképet.

-Ő az anyukám.-Nézett fel rám a kis lány mire ajkaim elnyíltak és Harry-re néztem.

-Ki az, Hayley szívem?-Hallottam egy idősebb nő hangját, az ajtóba állt.-Miben segíthetek?

Nézett ránk felváltva majd szeme többet időzött Harry-n mikor megismerte őt majd ismét rám nézett majd a kezemben tartott fényképre nézett és ajkai elnyíltak.

-Kimberly?-Kérdezte halkan és könnyei gyűltek.

-Én, Hope vagyok.-Néztem az ,, anyukámra ".

-Nem, te Kim vagy. Az én kis lányom akit elvettek tőle.-A nő zokogva borult a nyakamba, Harry nagyra nyílt szemekkel nézet ránk. Én az állítólagos anyukám hátát simogattam.

Az igazi anyám beengedett minket és kiderült, hogy van két testvérem is. A 8 éves Sarah és egy öcsém is van Daniel aki 5 éves. Anya teával kínált minket amit mi elfogadtunk és leültünk a kanapéra, anya gőzölgő bögrékkel jött vissza. Rá mosolyogtam és az egyiket Harry-nek adtam a másikat pedig a saját kezembe vettem. Az anyukám leült velünk szemben, a húgomat és az öcsémet felküldte a szobájukba, hogy játszanak együtt.

-Kim, nagyon hiányoztál nekem és sosem bocsájtom meg apádnak amiért elvitt téged tőlem.-Mondta halkan.

-Hope a nevem, és hogy is van ez a dolog most?-Kérdeztem kissé nyersen.

-Kimberly az igazi neved és én szültelek, de az apád úgy döntött elvisz magával mikor visszament a feleségéhez. Így gondolom megváltoztatták a nevedet.-Sóhajtott nagyot mire felvontam szemöldökömet.

-Csak úgy elvitt innen engem?-Néztem rá.

-Igen, de nem találtam se őt, se téged utána már.-Hangja elhalkult.-Nagyon hiányoztál nekem, kis lányom!

-Hogy jöttél össze az apámmal?-Ittam a teába.

-Együtt végeztünk az egyetemen, én az anyád és James. Összejöttünk, de aztán a nevelő anyád elcsábította tőlem így vele maradt. De azért néha velem is volt, majd teherbe estem veled. Elhagyott, aztán mikor megszülettél megint ide jött és elvitt tőlem téged majd ahogy hallottam lett egy öcséd is.

-Igen, Jake a neve és mint megtudtam fél testvérem.-Sütöttem le szemeimet.

-Szóval akkor Hope Lyonell a neved?-Kérdezte halkan.

-Igen, Hope.-Tűrtem el a hajamat.

-És, hogy találtál meg engem?-Nézett rám, könnyeim gyűltek és Harry-re néztem. Biztos vagyok benne, hogy elsírnám magam.

-Nos, Hope másik anyukája pár napja öngyilkos lett és Jake beszélt vele utoljára és ő adta a fényképet és a nevet Hope-nak.-Mondta el Harry, hlkan szipogtam mire a hátamat simogatta.

-Oh, őszinte részvétem. 

-Köszönjük.

-Tudnál jönni máskor is?-Nézett rám anya, majdnem 2 órát voltunk itt.

-Persze, anya.-Mosolyodtam el és átöleltem őt majd mentem Harry után a kocsihoz és beszálltam, még egy utolsót intettem anyámnak majd nagyot sóhajtottam.

-Hát ez durva volt, elmegyünk fagyizni?-Sóhajtott Harry és kezét a combomra tette.

-Menjünk, utána haza akarok menni és bőgni.-Nevettem halkan.

-Vagy, menjünk haza, felviszünk egy doboz fagyit és bőghetsz miközben megesszük utána szeretkezhetsz a szexi állat pasiddal..-Puszilgatta az arcomat mire elmosolyodtam.

-Kihívás elfogadva.-Túrtam göndör fürtjeibe és magamhoz húztam egy szenvedélyed csókra.

/ nos, ez volt a 3. rész! Kommenteljetek h hozhatom a következőt! :) /

/ II. Évad / 2. Rész - Tragédia.

Gigi és én elég sokat beszéltünk és sírtunk a nevetéstől mikor vicces dolgokat meséltünk egymásnak, kedves lány és örülök, hogy Zayn és ő egymásra találtak. Elmondta azt is, hogy először nagyon féltékeny volt rám amiért Zayn többet érzett de aztán sikerült elfelejteni-e vele ezt az érzését irántam, és örülök, hogy őszinte volt velem. A korikat levettük mikor a srácok már menni akartak haza, Harry megpuszilta az arcomat és összekulcsolta ujjainkat amin mosolyogtam. 

Mikor visszaértünk az 1D házba felmentünk Harry szobájába és úgy döntöttünk lezuhanyozunk együtt így fogtam tiszta ruhát meg törölközőt. Zuhanyzás után kifésültem nehezen a hajamat és Harry-t néztem ahogy a saját hajából szitkozódva fésüli ki a csomókat, fújtatott ahogy a fésű a hajába akadt.

-Kicsim, le kéne vágnunk a hajadat.-Sóhajtottam és oda mentem hozzá, a vállánál fogva lenyomta az ágyra és óvatosan kivettem a fésűt a hajából.

-Francba, vágjuk mert megörülök tőle.-Nevette el magát halkan, mögé másztam mosolyogva és elkezdtem kifésülni a haját.-Úgy érzem magam mint egy csaj.

-Ezért vágjuk le a sörényedet.-Nevettem és megpusziltam a vállát.

-Nehéz megválni tőle, de rendben.-Mosolygott.

***

-Ugh, kopasz vagy.-Röhögött Liam és Harry haját nézte.

-Én vágtam le, úgy fikázd, hogy a tied is bánni fogja.-Nyújtottam felé az ollót mire nagyot nyelt.

-Nagyon jó lett a hajad, Haz!-Mosolyodott el majd inkább a nappaliba ment, Harry ment utána.

-Szerintem is nagyon jó lett a hajad!-Mosolyogtam, a haja ismét a nyaka közepéig ért kb és baromi jól állt neki.

-Nagyon jó a hajad, Harry!-Dícsérték meg a többiek is mire Harry vigyorogva átölelt engem és megforgatott.

-Köszönöm, bébi!-Mosolygott és megcsókolt.

-Hope, téged keresnek telefonon. Az öcséd az.-Szólt nekem a konyhából Louis. A telefonhoz mentem és mosolyogva szóltam bele.

-Jake! Szia!-Mosolyogtam.

-Szia, Hope.-Hangja halk volt.

-Baj van?-Ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Anya..-Hangja megremegett, mély levegőt vett majd ismét megszólalt.-Öngyilkos lett. Ma találták meg a rendőrök a házban.

-M..mi?-Könnyeim gyűltek.-E-ez biztos?-Kaptam a szám elé a kezemet.

-Én azonosítottam.

Mondta halkan, a telefon kiesett a kezemből és éles fájdalmat éreztem a mellkasomban és könnyeim sebesen folytak le az arcomon, sírva estem el és lerántottam véletlenül pár tányért amik a pulton voltak egy rongyon. A mellkasomat fogtam és alig kaptam levegőt, ez nem lehet. Nem figyeltem oda anyára, kérte, hogy menjek el hozzá és én nem tettem csak magammal foglalkoztam.

-Hope!-Hallottam Harry hangját és a többiek is kijöttek.-Mi történt?!

Válaszolni akartam de nem jött ki a torkomból semmi hang csak megmarkoltam a pólóját és a mellkasának dőlve zokogtam, Harry átölelt szorosan és próbált nyugtatni.

* Harry szemszöge pár perccel ezelőttről *

Leültem a srácok mellé és beszélgettünk majd zajt hallottunk a konyhából, csörömpölést. Azonnal fel álltam és mikor a konyhába értem Hope a földön ült és körülötte törött tányérok voltak, zokogott és én oda mentem hozzá, azonnal magamhoz húztam.

-Hope, mi történt?!

Nem válaszolt nekem csak megmarkolta a pólómat és nekem dőlve sírt, szorosan öleltem ahogy leültem és a hátát simogattam, hogy megnyugodjon. Louis a telefont fogta meg és beszélni kezdett Jake-val, mit mondhatott neki amiért Hope ennyire zaklatott lett? Mikor Louis azt mondta részvéte légzésem szaporább lett, remélem, hogy nem történt semmi. Hope még mindig sírt hozzám bújva és erősen fogta a pólómat amit ki fog nyújtani de nem érdekel, felvettem őt a földről és Gigi-re néztem ahogy felsöpörte a törött tányérok darabjait. Felvittem az emeletre a szerelmemet és letettem az ágyra, Hope nem engedte el a pulcsimat még mindig. Könnyei meg mimdig potyogtak de semmi hangot nem adott ki magából, lecsókoltam könnyeit és mellé feküdtem, magamhoz öleltem és magunkra húztam a takarót. Hope hozzám bújt és görcsösen kapaszkodott a pólómba, a haját simogattam és halkan énekeltem neki halkan, hogy jobban legyen. Már nem kapkodta a levegőt és csak néha szipogott, a pólómat már nem markolta és halk szuszogást hallottam. Hope elaludt, istenem. Remélem, hogy nem fog összeomlani és holnapra jobban fogja érezni magát.

Reggel mikor felébredtem Hope már nem volt mellettem így kimásztam az ágyból és a keresésére indultam, Zayn szobája nyitva volt és a szerelmem hangját hallottam. Hál' istennek még beszél, bementem lassan és az ajtó félfának dőltem, Zayn, Gigi és Hope az ágyon feküdtek és a gyönyörű barátnőmmel beszéltek, ő feküdt középen. Lassan az ágyhoz sétáltam és mikor észre vettek elmosolyodtak, Hope nehezen felült és felém nyújtotta karjait, ajkait lebiggyesztette. 

-Szia, bébi!-Öleltem őt át és a fenekénél fogva tartottam őt.

-Szia!-Mondta halkan a nyakamba és átölelte a nyakamat.

-Hogy érzed magad?-Sóhajtottam és elindultam vele le a lépcsőn.

-Meghalt az anyám, szerinted, hogy érzem magamat?-Nevetett halkan Hope majd szipogni kezdett.

-Ne haragudj és sajnálom.-Mondtam halkan és letettem őt a kanapéra nagyot sóhajtva.-Szükséged van valamire?

-El kellett volna menjek hozzá.-Mondta halkan és a körmeit piszkálta.-Miattam halt meg anya.

-Nem miattad van.

-Nem engedtél hozzá. Azt mondtad nélküled nem mehetek.-Könnyei potyogtak amitől a szívem szakadt meg.

-Hope.

-Harry, nem engedted, hogy elmenjek az anyámhoz és most meghalt.

Nézett a szemembe, remegő hangon beszélt majd hangosan kezdett sírni, a lépcsőn Gigi szaladt le és átölelte őt, ajkaim elnyíltak. Tényleg nem engedtem neki és most ez lett a vége, hogy az édesanyja megölte magát a magánytól. Megfosztottam őt a lányától, nem kellett volna ezt tennem, de ha elengedem Hope-t lehet, hogy soha többet nem látom őt és ezt nem akartam. Én csak féltem, hogy örökre elveszítem azt akit szeretek és akibe szerelmes vagyok.

* Hope szemszöge *

Gigi-t öleltem amilyen szorosan csak tudtam, láttam, hogy Harry kisétál a lakásból és becsapja az ajtót. Utána akartam menni, de részben miatta is volt ez ami nagyon fájt, anya sírva hívott fel engem még mielőtt Harry randira hívott volna, hogy menjek el hozzá mert nagyon egyedül érzi magát. Én nem mentem, az anyám helyett inkább egy fiút választottam akit nagyon szeretek de az anyámhoz el kellett volna mennem mielőtt ez történt volna. Most nagyon szomorú vagyok és el kell mennem  temetésére, hogy megadjam a kellőképp tiszteletet és elbúcsúzzak az anyámtól aki mindig mellettem állt és mindenben támogatott, velem volt mikor szükségem volt rá. De most a fiú után kell mennem akit szeretek és akivel leakarom élni az életem, mert sosem tudhatjuk mikor lesz vége az életünknek és meg kell neki mondanom mennyire szeretem őt. Fel álltam és felvettem a cipőimet, Gigi kérdezte hova megyek de nem válaszoltam csak kimentem az ajtó, az eső szakadt de nem érdekelt. Harry kocsija nem volt az udvaron így kiszaladtam a kapun és egészen a műteremig szaladtam ahol ott állt a kocsija. Elmosolyodtam és belöktem a nehéz fém ajtót és bementem, Harry nevét kiabáltam de nem jött hang. Megtorpantam mikor a fülesén hallgatott zenét, háttal állt nekem és egy hatalmas vászon előtt állt amin több képkocka is volt. Az elsőn két ember állt, a lány szája be volt ragasztva, a másodikon a lány szája már szabad volt, a harmadikon egy fa volt amibe a két kezdő betű volt belevésve, a negyediken a fiú megcsókolja a lányt. Az ötödik képen a lány elfordul a fiútól, a fiú arcán fájdalom látszik, a lány is sír, a hatodik képen a fiú a lány előtt térdel a lány pedig a kezét nyújtja felé. A hetedik képen a fiú és a lány az ágyban fekszenek és egymást ölelik meztelenül, a nyolcadik és egyben utolsó képen a lány hasa nagy, a fiú előtte térdel és a lány hasát puszilja. Ez a fiú és ez a lány mi vagyunk, Harry és Hope és mindig is mi leszünk, hibákkal, hibák nélkül és veszekedésekkel is. Veszekedések nélkül is és boldogságban is mi leszünk, mert szeretem ezt a fiút aki annyira elcsábított engem már az első nap amikor megláttam. Mögé álltam és kezeimmel átöleltem a hasát szorosan, Harry kezeit az én kezeimre tette és simogatta őket. Kihúzta a fülhallgatókat a füléből és felém fordult.

-Nagyon szeretlek és nem a te hibád, az én hibám, hogy elhanyagoltam az anyámat mert magamra figyeltem. Csak magammal foglalkoztam és senki mással, csak azzal, hogy én mennyire szenvedek és emiatt észre sem vettem, hogy az anyám depressziós a magánytól és mert elvesztette élete szerelmét.-Suttogtam a mellkasába, Harry megpuszilta a fejem búbját.

-Hope, nem a te hibád. Ne hibáztasd magadat, kicsim!-Mondta halkan és a hátamat simogatta.-Nem kellett volna ennek lennie a megoldásnak, édesanyád eljöhetett volna ide, nagyon szívesen fogadtuk volna őt, de ő inkább a másik utat választotta önző módon és nem gondolt arra, hogy a gyerekei szívét összetöri.

-Harry, a te szüleid miért váltak el?-Kérdeztem alig hallhatóan és felnéztem rá, szemeim könnyesek voltak.

-Apa megcsalta anyát, aztán anya is megcsalta őt. Mindig féltékennyé akarták tenni egymást, végül elváltak mikor 5 éves voltam.

-Sajnálom.-Sóhajtottam nagyot.-Nagyon tetszik amit festettél.

-Ezt akkor festettem mikor elküldtelek, amikor elvettem tőled mind azt ami a tied volt.-Sóhajtott és felemelte kezeit a nyakhoz, a papírrepülős nyakláncot ismét a nyakamba tette.

-Soha többet nem akarom levenni.-Mondtam halkan és megcsókoltam a medált.

-Soha többet nem kell levenned.-Mosolyodott el és megpuszilta a homlokomat.

-Sajnálom, hogy téged hibáztattalak.-Néztem a szemeibe és átöleltem  nyakát.

-Sajnálom, hogy nem engedtelek el az édesanyádhoz.-Sütötte le szemeit és homlokát az enyémnek döntötte.

-Szeretlek!-Mosolyodtam el és a tarkóját simogattam.

-Én is, Hope!-Harry ajkait az enyémnek nyomta és ledöntött a kanapéra.

/ nos, ha akartok folytatást akkor kommenteljetek! <3 :) /

/ II. Évad / 1. Rész - Túl fűtött vágyak és békülések.

Harry egy fekete öltönyt viselt én pedig egy vörös színű combközépig érő, spagetti pántos egybe ruhát, hozzá fekete magassarkút. Egy gyönyörű étteremben ültünk ami eléggé drága volt, de akkor is gyönyörű volt. Magas volt nagyon a plafon, végig aranyozott minták futottak a plafonon, a falak vörösek voltak és festmények díszítették a falakat, az asztalok fekete tölgyfából lehettek, a székek szintén feketék voltak és a hát támlájukon aranyozott betűkkel állt az étterem neve és logója. Egy öltönyös férfi jött oda hozzánk, Harry kezet fogott vele és elmondta a nevét, a férfi az asztalunkhoz kísért minket amit Harry lefoglalt kettőnknek. Harry lesegítette rólam a kabátomat és a fogasra akasztotta a sajátjával együtt, hosszú hajába beletúrt  így hátra söpörte, kihúzta nekem a széket amit mosollyal fogadtam és leültem. Ő is helyet foglalt és rám mosolygott majd felém nyújtotta az étlapot, az árakat nem is mertem nézni, körbe néztem az étteremben, igazából inkább nálunk idősebbek voltak és gazdagok az étteremben, el sem merem képzelni Harry mennyit fizethetett. Végül sült halat rendeltünk szalma burgonyával, még vártunk az ételre Harry rendelt egy szintén drága bort.
-Örülök, hogy eljöttél velem!-Mosolyodott el és látszódtak az enni való gödröcskéi.
-Választhattál volna valami olcsóbbat is.-Mondtam halkan és a drága borba ittam ami nagyon finom volt.
-Ugyan, Hope. Megtehetem és neked a legjobbat akarom mert szeretlek!-Nézett a szemembe mire elmosolyodtam.
-Beértem volna egy otthoni vacsorával is.-Mosolyogtam rá majd közelebb hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam puha arcára.
-Mit szeretnél desszertnek?-Mosolyogva terelte a témát és az étlapot nézte.
-Ha már annyira megteheted akkor a legdrágábbat.-Nevettem halkan és a szalvétát néztem amin szintén aranyozott betűkkel szerepelt az étterem neve.
-Mindent a szerelmemnek.
Mosolygott és mikor felszolgálták a főételt Harry közölte, hogy szeretne még egy üveg bort és a legdrágább desszertet, a pincér felírta ezeket majd elkezdtünk enni és beszélgettünk közben jó pár dologról.

A haza utunk azzal telt, hogy csókolóztunk és próbáltuk kibírni a lakásig bár Harry egyszer a fülembe súgta, hogy nem érdekli a taxis de engem igazán érdekelt szegény ember, olyan kellemetlen volt. Végül Harry fizetett és a saját házánál szálltunk ki, berángatott engem a lakásába, a tarkóját fogtam ahogy nagy nehezen kiléptem a magassarkúmból, Harry lerúgta a cipőjét és egy laza mozdulattal felkapott engem a combjaimnál fogva, átöleltem a nyakát ahogy elindult fel a lépcsőn. Ledöntött az ágyra ahogy berúgta maga után az ajtót halkan majd kezeivel a fejem mellett támaszkodott, elmosolyodtam és hátra söpörtem a tincseit amik az arcába lógtak.
-Hope, mi lesz velünk?-Kérdezte Harry halkabban és az arcom lepte el pró csókokkal miktől lehunytam szemeim.
-Még nem tudom, Harry.-Néztem a tökéletes arcát.
-Nem akarlak újra elveszíteni.
-Nem fogsz, nem rajtam múlik azt hiszem. Eddig sem rajtam múlt amiért elveszítettük egymást.-Mondtam halkan és ujjaimmal a mellkasát cirógattam.
-Többet nem csinálok semmi olyat amivel elveszítenélek!
Nézett a szemembe és a fülem mögé tűrte a hajamat, ajkaim súrolták az ő ajkait és kezeimmel körbe fogtam az arcát és megcsókoltam őt hosszasan. 
-Akkor nincs akadálya, hogy megkapd az utolsó esélyed, ha ezt elszúrod soha többet nem állok veled szóba.-Néztem a szemébe miután ajkaink szét váltak.
-Ilyen nem fog előfordulni, bébi!-Mosolyodott el elégedetten.

***

Reggel mikor felkeltem Harry lába az én lábamba gubancolódott, keze szorosan ölelt és forró leheletét a tarkómon éreztem. Bőre forró volt ahogy az enyémhez tapadt, mindketten meztelenek voltunk és kimerültek, eléggé mozgalmas éjszakánk volt és eszméletlen volt amit csináltunk. Elpirultam, ahogy felidéztem pár képsort, Harry lefogott engem, harapdált, szívta a bőrömet és csókolta. Lassan mozdultam ki az ágyból de szorosabban fogott és nyöszörgött egyet.

-Hope.-Morogta fáradt, rekedt hangon.

-Harry, pisilnem kell.-Mondtam halkan és elkuncogtam magam ahogy telt ajkait a tarkómnak nyomta.

-Menj, akkor.-Motyogta majd eleresztett és a hasára fordult, lehúztam róla a takarót kuncogva és magam köré fogtam a puha anyagot.

-Jó feneked van!-Mosolyodtam el és a fenekét néztem ahogy a hasán feküdt.

-Te meg olyan vagy így mint egy hercegnő!-Mért végig ahogy fogtam a takarót ami lelógott a földre.

-Akkor hercegnősen átvonulok a fürdő szobába.-Nevetve mentem lassan, a takaró majdnem leesett rólam ahogy megakadt valamiben.

-Jobban szeretném, ha a takaróm nélkül mennél át a fürdőbe.-Mosolygott Harry mögöttem ahogy a takarón állt egyik lábával, kezében egy boxer volt.

-Szál le a takaróról.-Néztem a szemébe elpirult arccal.

-Menjünk zuhanyozni, a takaró nélkül.-Nevetve jött hozzám közelebb és lassan elhúzta a kezeimet a takarótól így az a földön landolt.

-Ne bámulj.-Motyogtam szem forgatva még fel kaptam a földről a bugyimat és a melltartómat majd megfordítva őt  fürdőszoba felé löktem ami az ő hálójából nyílt.

-Mit reggelizzünk?-Nézett rám Harry még a szekrénye előtt álltam és a ruháit néztem mit vehetnék fel, itt semmi ruhám nincs csak a a közös házban és a lakásomban.

-Nem megyünk át az 1D lakba?-Néztem rá miközben felhúztam a lábaimon egy fekete mackó nadrágot és felvettem Harry ' The Rolling Stones ' pólóját majd felgumiztam a hajamat mosolyogva, Harry végig mért.

-Jól állnak neked a ruháim!-Mosolyodott el elégedetten és átölelte a derekamat. Megcsókolt amit viszonoztam.

-Szeretem a ruháid illatát!-Motyogtam a csókunkba, átöleltem a nyakát.

-Én a te illatodat szeretem!-Suttogta a fülembe rekedtes hangján.

-Francba, hogy tudod ezt ilyen szexin mondani?

Kérdeztem halkan és ujjaim a hajába fűztem, Harry rám mosolygott majd a szekrény ajtónak tolt és hozzám préselte testét. Szemeim lehunytam és másik kezemmel végig simítottam az arcát, duzzadt ajkait az enyémnek nyomta amit viszonoztam egy túl fűtött csókkal. Mindig is szerettem Harry ajkait, másik kezemmel átöleltem a nyakát majd megugrottam mikor a telefonja a csípőnknél rezegni kezdett és csörögni mikor hívták őt, morogva de felvette.

-Mit szeretnél Liam?-Sóhajtott és leült az ágy szélére.-Hogy én táncolni? Görkorcsolyával?-Nevetett Harry mire felcsillantak szemeim.

-Megyünk!-Kiabáltam és kivettem a kezéből a telefont.-Szia, Liam hova akartok menni korizni?

-Szia, Hope! Hát, kibéreltünk egy termet a csajokkal együtt meg a srácokkal, és gondoltuk ti is jöhetnétek.

-Megyünk hát!-Mosolyodtam el és Harry-re néztem aki nagy szemekkel nézett rám.

-Hope! Én nem tudok se táncolni se görkorizni.-Nyelt nagyot.

-Megtanítalak, Styles!-Mosolyogtam és megpusziltam ajkait.

-Tuti kórházba kötök ki.-Forgatta meg szemeit és hátra dőlt az ágyon.

-A kedvemért, nagy fiú! Jó lesz hidd el!-Mosolyogva másztam fölé.

-Jobban szeretnék itthon lenni és szeretkezni veled.-Harapta be alsó ajkát mire kissé kipirult az arcom.

-Ha haza jöttünk majd kapsz meglepit, de csak ha korizol!-Kacsintottam rá mire Harry elmosolyodott elégedetten.

-Szavadon foglak, bébi!

-Istenem, megfogok halni!-Nézett rám Harry még a pálya szélébe kapaszkodott.

-Semmi bajod nem lesz csak engedd már el azt a hülye falat.-Motyogtam és előtte mentem ügyesen, kiskorom óta korcsolyázok és imádom.

-Harry így sosem fog menni.-Nevetve száguldott el mellettünk Liam és Niall, El, és Ash kint ültek a babákkal, Sophia mellettem volt és a telefonját nyomkodta nevetve és néha lefotózta Harry rémült arcát.

-Na jó!-Fogtam meg Harry kezét és lefeszítettem a műanyag elválasztóról mire ő a derekamat ölelte át szorosan.-Harry, így mindketten elesünk!-Motyogtam nevetve és próbáltam leszedni kezeit.

-Ez egy szarság, utálom.-Morogta majd lassan elengedett és egyensúlyozott ajkába harapva.

-Gyere menjünk lassan!-Kulcsoltam össze ujjaink és lassan húzni kezdtem magam után.-Nézd, így kell!-Mozgattam lassan lábaim amit ő utánzott.

-Ez nem is olyan nehéz!

Mosolyodott el mikor rájött, hogy megy ez neki. Mosolyogtam én is mikor Niall és Louis a hangfalakat babrálták majd kapcsoltak zenét Niall telefonjáról így az egész helyet betöltötte a zene, valahogy megtalálták a fényke irányítását is és színes fények villogtak mintha buli lenne.

-Harry, ha már nagyon jól megy, nem forgunk?-Mosolyogtam rá.

-Hogy mit? Forogni? Asszony, te megőrültél.-Nevetett Harry mire vigyorogva elkaptam a két csuklóját és elkezdtem körbe foroni nevetve, Harry felkiáltott majd ő is próbált forogni nevetve, később Liam, Niall, Sophia és Louis is csatlakoztak és együtt forogtunk egy körben és közben énekeltünk nevetve. Végre újra együtt vagyunk kivéve Zayn aki nagyon hiányzik nekem és jó lenne már vele találkozni. Mintha gondolatolvasó lenne a terem végében Zayn-t és Gigi-t láttam kézen fogva mire majd nem elestem de Harry elkapott, a többiek mosolyogtak. Biztosan ők szervezték, hogy kibékülhessek Zayn-el és biztosan ő is ki akar velem mert rám mosolygott. Sophia leállt Gigi-vel beszélni, Zayn köszön a többieknek majd oda jött hozzám. 

-Szia, Hope.-Mosolygott rám, mire csak szorosan átöleltem.

-Te hülye, ha még egyszer elmersz menekülni előlem vagy itt hagysz kiheréllek esküszöm a saját életemre.-Motyogtam majd mikor elengedtem a mellkasába ütöttem dühömben.-Te vagy a legjobb barátom és esküszöm, hogy megteszem Zayn Malik, ha még egyszer ezt csinálod. Tudod te mennyit szenvedtem miattad?!-Tettem csípőre a kezem, ő a mellkasát fogta.

-Sajnálom, Hope. Mindent annyira sajnálok, ha megbántottalak, amit tettem veled és Harry-vel, nagyon sajnálom és Gigi-vel ide költöztünk Lonnba.-Nézett a szemembe.-Többet nem megyek el és már ő életem szerelme, vele akarok lenni és vissza akarom kapni  legjobb barátomat!-Mosolygott rám.

-Nem lesz könnyű, én is próbaidőn vagyok.-Jött oda hozzánk Harry nagy nehezen majd átölelte Zayn vállát, szúrósan néztem rájuk.

-Felforgattátok az egész életemet, próbaidőn vagytok mindketten.-Mosolyogtam rájuk majd meglöktem mindkettőjüket mire egymásba kapaszkodva estek el, elnevettem magam. 

-Szia, Gigi Hadid!-Mosolygott rám a szőkeség és a kezét nyújtotta majd nevetve nézte a barátját.-Ezt megérdemelte.

-Hope Lyonell.-Fogtam vele kezet mosolyogva.-És igen, megérdemelték.-Néztem a fiúkra akik egymásba kapaszkodva próbáltak felállni.

-Sokat hallottam már rólad.-Mosolygott rám miközben elindultunk egymás mellett lassan, a fa padlót néztem amin a négy kerekű görkorcsolyákkal gurultunk.
-Ugh, borzalmas..-Nevettem halkan, Gigi megfogta a kezemet.
-Tudom, hogy sokat segítettél Zayn-nek amit nagyon köszönök és tudom, hogy többet érzett irántad de már nem érzi ezt.-Nézett rám mikor szembe fordított magával így én hátra felé gurultam.
-Szívesen, tudom, hogy már nem érez semmit és én is hálás vagyok mert ennek meg te vagy az oka! Szeret téged!-Mosolyogtam rá és eltűrtem a hajamat.
-Jó kis barátnők leszünk mi!-Mosolygott és szorosan átölet amit kicsit furcsállottam de viszonoztam.
-Bocsi, hogy itt ölelgetlek meg minden csak én nagyon barátságos és szeretek új barátnőket szerezni.-Nevetett és beletúrt szőke hajába.
-Semmi baj.-Nevettem el magam én is.-Jó lenne, ha barátnők lennék.-Mosolyogtam.
-Csajok, most már foglalkozzatok a pasijaitokkal.-Jöttek felénk a fiúk nevetve, én Harry nyakát öleltem át, Gigi Zayn nyakát mosolyogva.
-Barátnők lettünk.-Mosolyogtunk egyszerre.
-Haver, mostantól azt hiszem mindent tudni fognak rólunk.-Nevetett Zayn és Harry-re nézett aki szintén nevetett.
-Akkor majd mi is megtárgyalunk mindent.-Kuncogott Harry mire felvontam a szemöldökömet és elengedtem a nyakát.
-Hova, hova?-Kapta el a kezemet és visszahúzott magához, ajkait az enyémnek nyomta. Niall telefonjából egy lassú zene szólalt meg így átöleltem Harry nyakát mosolyogva.
-Táncoljunk!-Nevettem és lassan mozogni kezdtem.
-Forogj bébi!-Nevetett és a derekamat fogta hogy forogjak.
-Nem tudok, ha lefogsz.-nevettem és őt néztem ahogy alsó ajkát beharapta, elpirultam kissé ahogy egyre gondoltunk.
-Harry, ne nézz így rám.-Nevetve takartam el vérvörös arcomat.
-Hogyan, Hope?-Nevette el magát és magához húzott.
-Mintha meztelen lennék.-Nevettem és a mellkasába bújtam, Harry hátra hajtott fejjel nevetett, mellkasa remegett a nevetéstől majd egy csókot nyomott a homlokomra majd az ajkaimra.

/ nos ez volt a II. évad első része, kommentelj, ha legyen következő rész! :) /

33. Rész - Egy újabb esély. / ÉVADZÁRÓ /

-Hiányzol, Hope.-Mondta Harry mellettem ülve az ágyon, az egyik vendég szobába mentünk miután a többiek táncolni kezdtek.
-Múltkor még nem ezt mondtad, sőt egyenesen le akartál beszélni arról, hogy ide jöjjek.-Néztem rá nagyot sóhajtva.
-Mert mindkettőnknek rossz ez így.-Túrt a hajába és kezét a vállamra tette.
-Én szeretek a közeledben lenni.-Vontam vállat és eltoltam a kezét.
-De akkor is ez így rossz.-Dőlt hátra Harry így én is ezt tettem.
-Akkor legyünk megint barátok.-Néztem rá kicsit nagyot nyelve.
-Úgy mint múltkor?-Kuncogta el magát amire elpirultam.
-Nem! Most csak barátok!-Mosolyodtam el.
-Akkor is csak barátok voltunk, Hope.-Nevette el magát mire én is.
-De most barátok extrák nélkül.-Mondtam halkabban.

-Amúgy újra összeáll a banda.-Nézett a szemembe mire elmosolyodtam.

-Ez nagyon jó hír!-Könyököltem fel és úgy néztem őt.

-De ez még titok pár napig, Zayn nem akar beszállni újra.-Forgatta meg szemeit.

-Béküljetek ki!-Vágtam rá és őt néztem.

-Annyira megakarlak csókolni.

-Én is téged, de nem lehet.

-Szeretlek.

-Szerettél.

-Szerettelek.

-Szeretni foglak.

-Örökre.

-Azon is túl.

-Megörülök tőled, te nő.-Motyogta és fel állt mosolyogva majd a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon az ágyról.

-Barátok?-Néztem a kezét.

-Legyen.

Sóhajtott majd elfogadtam a kezét és felhúzott, mikor kimentünk a szobából elengedtük egymás kezét és lementünk a kertbe ahol Niall és Ash táncoltak még mindig a többiekkel, mosolyogva álltunk be mi is Harry-vel.

***

Elég durva és nehéz amikor az exed a haverod mert nem bírod ki, hogy ne bámuld és álmodozz róla, hogy milyen jó lenne, ha újra együtt lennétek. Harry normális velem, de egyáltalán nem úgy kezel mint egy barátot, mindig zavarba hoz mert bámul meg rám mosolyog amitől a belsőmben pillangók áradnak szét. Mivel mostanában sokat vagyok velük ezért többet gondolok Harry-re és a múltra ami még fáj, de legalább a közelemben van és ez enyhít a fájdalmon. Zayn-el nem beszélek ahogy Gigi-vel sem, ők sem beszélnek velem de rosszul érint kissé mikor előttem nyalják falják egymást, csalódtam Zayn-ben mert nem ilyennek ismertem meg őt, de legalább Harry és ő nagyjából kibékültek. Ashley hasa már elég nagy mivel már a 4. hónapban van, Niall folyton vele van és vigyáz rá és megad neki mindent. Örülök, hogy így egymásra találtak ők ketten, jó látni, hogy boldogok és szeretik egymást.
-Min gondolkozol?-Zavart meg a mély, rekedtes hang amit úgy szeretek.
-Semmin.-Mosolyogtam rá és elvettem egy pogácsát a tányérról ami a pulton volt, El sütötte.
-Bambultál, valamin biztosan gondolkoztál.-Vett egyet ő is.
-Szeretnék boldog lenni.-Mondtam halkan.-Ennyi.
-Mi akadálya ennek?-Nézett a szemembe. Ezt most komolyan megkérdezte?
-Talán ez a sorsom, hogy ne legyen senkim és egyedül legyek még meg nem öregszem.-Néztem a földet és vállat vontam.
-Mindenkinek jár valaki, Hope.-Emelte fel a fejemet az államnál fogva.
-Akkor nekem miért nincs senkim?-Vontam fel a szemöldökömet és eltoltam a kezét.
-Ott az a Dan gyerek.-Vont vállat majd elvett még egy pogácsát.-Vele mi van?
-Lelépett.-Nevettem el magam.-Mint mindenki aki eddig a közelemben volt. 
-Nem veled van  baj.
-Hát, én nem így érzékelem.-Motyogtam az orrom alatt.
-Mit csiripeltek itt? Finom a pogácsám?-Mosolygott El mikor kijött.
-Igen, nagyon finom!
Mondtuk egyszerre majd mindketten elhagytuk a helységet, Harry a fiúkhoz ment ahol ott volt Gigi is így inkább az előszobában maradtam és az ablakon bámultam ki, ez itt nem az én helyem. Nem illek már ide és ezt érzem is szóval jobb lesz ha lépek, felhúztam a bakancsomat és leguggolva kötöttem be a cipőfűzőmet majd a másikat is.
-Hová mész?-Nézett rám Louis, 1 méterre állt tőlem.
-Sajnálom, Louis.-Mosolyogtam rá halványan majd felvettem a kabátomat.-Én már nem vagyok ide való, elmegyek és talán el is költözöm. Túl sok szenvedést okoztam nektek meg mindenkinek és magamnak is.
-Hope, ne menj kérlek.-Mondta halkan és közelebb jött hozzám.
-Mond meg a többieknek is, hogy sajnálom.
Mosolyogtam és kimentem az ajtón majd halkan becsuktam, az eső csöpögött így felhúztam a kapucnimat és kisétáltam a kis kapun. Egy utolsó pillantást vetettem a közös házra majd nagyot nyele elsétáltam, könnyeim potyogtak, most sétáltam ki a barátaim életéből és életem szerelmének életéből is. De ez így helyes, nem akarok több balhét vagy gondot okozni, így is annyi bajt okoztam már mindenkinek, hogy jobb lesz ha eltűnök életem végéig valahol messze London-tól, talán haza költözöm anyához, úgy is valamelyik nap mondta, hogy hiányzom neki.

* Harry szemszöge *

-Hol van Hope?-Néztem körbe az egész lakásban majd észre vettem, hogy nincs a bakancsa a többi cipőnél.

-Elment, azt üzeni sajnálja.-Sóhajtott Louis a konyha pultnak támaszkodva, Charlie a kezében volt.

-Mi? Mit sajnál?-Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Miattad azt hiszi mindenben ő a hibás és elment. Azt mondta nem jön vissza többet, vagy is a szavaiból ezt vontam le.-Mondta halkabban mire a szívem hevesen vert.

-Miért hagytad, hogy elmenjen?-Emeltem fel kissé a hangomat.

-Harry, ne kiabálj.-Szólt rám El mire kissé fújtattam. 

-Hagytátok elsétálni őt, tudjátok nagyon jól, hogy nem bírja a magányt és képes hülyeséget tenni!

Morogtam és elindultam fel az emeletre, hogy felöltözzek normálisan és utána mehessek. Nem hagyhatom, hogy elmenjen Hope. Szeretem őt és nem akarom, hogy örökre elmenjen mert ha gépre száll a büdös életben nem találom meg őt és azt nagyon nem akarom. Felkaptam magamra egy fekete farmert miután ledobtam magamról a mackó nadrágomat, felvettem egy narancssárga inget és a hajamba túrtam majd feltűrtem az ujjait. Lekocogtam a lépcsőn és felvettem a barna bokacsizmámat majd felkaptam a kocsi kulcsomat és kimentem az ajtón. Nem érdekelt az eső ami zuhogott, kisiettem a kocsimhoz és elindultam Hope háza felé, nem engedhetem neki, hogy elmenjen tőle. Megmondom, hogy mit érzek iránta, hogy még mindig szeretem őt nagyon és nem akarom elengedni. 

Mikor megálltam a háza előtt Hope akkor zárta be azt és körülötte pár bőrönd volt, az én kocsim mögött annak a Dan gyereknek a kocsija állt. Na azt már nem, kiszálltam és Hope felé mentem de hallottam, hogy Dan szól neki. Felejtsd el, haver ő az enyém.

-Hope!-Szóltam neki mire megugrott és elejtette a kulcsait.

-Te mit keresel itt?-Nézett rám kisírt, vörös szemeivel amik még midig gyönyörű kékek voltak.

-Nem mehetsz el, nem akarom mert szeretlek téged és veled akarom leélni az életemet!-Néztem a szemeibe.

-Túl sok gondot okoztam, Harry.-Mondta halkan, Dan mellém állt.

-Segítek.-Mondta és nyúlt volna Hope egyik bőröndjéért de ellöktem a kezét.

-Haver, húzz el mert Hope sehova nem megy max az én lakásomba.-Néztem rá a srácra azt hiszem kicsit túlságosan is féltékenyen mert meghátrált.

-Harry, nem akarok veled lenni.-Hope felemelte kissé a hangját.

-Hope, ha akarod akkor elintéztem.-Nézett Hope-ra Dan mire elnevettem magam és felé fordultam.

-Ketté törnélek, öcsém.-Nevettem az arcába.

-Hagyd őt, Harry.-Hope hangját a fülemnél hallottam mire a gyomrom megfeszült, főleg mikor kis kezeit a mellkasomra téve eltolt a sráctól, lenéztem a gyönyörű lányra aki egykor még a menyasszonyom volt de én eltoltam magamtól.

-Annyira sajnálom, hogy olyan hülye voltam, hogy elküldtelek téged. Ha visszatekerhetném az időt akkor nem hagytam volna, Hope.-Suttogtam és homlokom az övének döntöttem.

-Hope.

-Fogd be, Dan.-Motyogta Hope és közelebb állt hozzám.-Tudom, Harry. Tudom, hogy nem így tennél.

-Annyira szeretlek, bébi.-Ajkaim súrolták az övét amitől Hope légzése szaporább lett, olyan régen csókolóztunk már.

-Én-én is.

Suttogta ajkaimra Hope, mire kezeimmel átöleltem a derekát ő pedig automatikusan a nyakamba csimpaszkodott majd lábujjhegyre állt. Az első csók őrjítően rövid volt, a második viszont lebilincselő ahogy Hope kétségbeesetten akarta, hogy nyelvünk találkozzon egymáséval, ujjaival a hajamba túrt mire kissé felmordultam és szorosabban magamhoz húztam, szinte éreztem ahogy a szíve majd kiugrik a szenvedélyes csókcsatánktól. Lihegve váltunk el egymástól és mikor pislogva körbe néztem láttam, hogy Dan éppen elhajt a kocsijával, Hope az egyik faoszlopnak dőlt és beharapta alsó ajkát amitől mosolyognom kellett.

-Hiányoztál.-Néztem a szemébe és eltűrtem a haját ami már megnőtt hál' istennek.

-Te is nekem, de tényleg haza kell utaznom anyához. Nincs jól.-Nézett a bőröndjeire.

-Akkor én is megyek veled, nem akarom, hogy egyedül menj mert képes vagy butaságot csinálni.

-Már így is elég nagy butaságokat csináltam.-Nevette el magát halkan.

-Hope, ne csináld ezt. Nem akarom, hogy egyedül menj és lelépj és eltűnj a szemem elől.

-De én ezt akarom, nem akarok veled lenni mert mindig csak összetöröd a szívemet.-Hope keze az arcomon csattant amitől a fejem oldalra fordult.

-Van benned erő, édesem.-Dörzsöltem az arcomat mosolyogva.
-Szeretnél még egy pofont, Styles?-Nézett rám szúrósan és kezeit keresztbe tette a mellkasán.
-Nem, köszönöm.-Nevettem halkan és közelebb léptem hozzá, de ő egyet hátra.-Hope.
-Maradj ott, Harry. Nem gondolod, hogy ilyen hamar megbocsájtok.-Vonta fel szemöldökét.
-Azt hittem mikor megcsókoltál.-Mosolyodtam el féloldalasan.
-Nem lesz ám olyan könnyű.-Motyogta majd kinyitotta a háza ajtaját és bepakolta a bőröndjeit.
-Akkor nem mész el?-Néztem őt.
-Nem, de megfogom látogatni anyát.
-Hope, gyere el velem randizni.-Álltam elé mikor beakart menni az ajtón.-Kérlek, szeretlek!
-Rendben.-Mosolyodott el.
-S-szóval igent mondtál?-Csillantak fel a szemeim ahogy Hope mosolygott rám.
-Húzz el mielőtt meggondolom magam.
Ment be és becsapta az ajtót előttem, mosolyogva túrtam a hajamba és visszamentem a kocsimhoz. Hope megfog bocsájtani nekem, ami nagyon nagyon boldoggá tesz és talán újra össze is jövünk a közel jövőben. Remélem ez így fog történni és semmi, senki nem fog már közénk állni és végre boldogok lehetünk együtt.

-Mi ez a nagy mosolygás?-Nézet rám Louis.-Utolérted Hope-t?
-Randizni fogunk, ma este.-Mosolyogtam mint a tejbe tök.
-Hope megbocsájtott neked?-Vonta fel szemöldökét Zayn mire rá néztem.
-Te még mindig itt vagy? Azt hittem egyedül folytatod a karrieredet.-Mosolyogtam rá majd arcomról lefagyott a mosoly.
-Ez így is lesz egy ideig még, de még találkozunk és remélem akkor már újra haverok leszünk.-Nyújtotta felém a kezét Zayn kéz fogásra. 
-Mindig is haverok leszünk és voltunk is.-Fogtam vele kezet.-Az egy dolog, hogy volt köztünk egy-két nézet eltérés de Zayn, ha megint megtörténik...
-Nem fog, újra nem fog. Gigi-t szeretem.-Karolta át új barátnője derekát és megcsókolta. Nagyon helyes!
Elköszöntek a többiektől is mert L.A.-be utaznak mindketten Gigi házába és ott fognak lakni, kicsit azért nem bánom, hogy elment mert így Hope nem fogja megint magát okolni mindenért. Remélem jól fog elsülni az esti randi, vacsorázni viszem őt utána pedig elmegyünk a mólóhoz és a csillagokat fogjuk nézni mert éjszaka úgy sincs ott senki. Remélem visszatudom szerezni a lányt akit nagyon szeretek már nagyon hosszú ideje. 

/ Ahogyan a címből láthatjátok ez a rész volt az évadzáró, kommentbe azt is írjátok le, hogy szeretnétek-e második évadot!! :) /

32. Rész - A Horan esküvő.

Még mindig emészt a találkozás Harry-vel, Zayn meg olyan furcsa dolgokat csinál. Mintha féltékennyé akarna tenni engem de biztosan nem, csak én képzelem be, elég volt két és fél hónap hallgatás, egy boltban eléggé felidegesített pár örült rajongó és leüvöltöttem a fejüket. Nem szép dolgokat vágtak a fejemhez és kicsit bepipultam rájuk, jelenleg Niall-nél vagyok mert Ashley megkért, hogy segítsek kiválasztani pár dolgot az esküvőre ami két hét múlva lesz.
-Lila, fehér vagy vörös rózsák legyenek az asztalokon?-Nézte a katalógust Ash.
-Szerintem vörös és a díszlet meg legyen fehér és esetleg a koszorús lányoknak lehetne lila ruhájuk.-Mosolyogtam rá.
-Annyira csodás vagy, Hope!-Kuncogta el magát Ashley még Niall megcsókolta őt.
-Szívesen segítek tudjátok jól!-Mosolyogtam rájuk.
-Igen, nagyon jó barát vagy, Hope!-Mosolygott rám Ashley.
-Hát, egyesek nem így gondoljak.-Sóhajtottam nagyot majd a körmeim néztem.
-Ne foglalkozz másokkal!-Sóhajtott Niall majd mellém ült és átölelte a vállamat.
-Hülyék mindketten, hogy ezt csinálták veled.-Csattant fel Ashley.
-Nyugi, Ash. Már beletörődtem a dologba.-Legyintettem majd fel álltam.
-Már menned is kell?-Sóhajtott Niall és ő is fel állt.
-Nem akarok zavarni.
Mosolyogtam rájuk halványan majd bólintottak és ki kísértek mindketten, elindultam haza felé sétálva mert nem lakom messze Niall-ék házától. Út közben megálltam egy kávézóban, hátra ültem mikor kértem magamnak egy csoki turmixot majd az ablakon bámultam ki, az eső cseppek versenyeztek az ablakon és szürkület volt oda kint. Az idő azt hiszem tükrözi a lelkivilágomat és az érzéseimet, szörnyen érzem magam és borzalmasan fáj még mindig ami történt és egy ideig nem is fogom elfelejteni. Hiányzik Harry nagyon, de ő nem keres engem így azt gondolom ennek már vége van, Ashley és Eleanor is mondták már, hogy randizgassak mással is, de még is hogyan randizzák bárkivel is, ha a szívem a göndör hajú srácé akiért annyira odavagyok?

-Szabad ez a hely?-Hallottam egy fiú hangot mire felnéztem majd kissé meglepődtem.

-Persze!-Mosolyodtam el ahogy rá néztem a srácra, rám mosolygott és leült velem szemben a kávéjával.
-A nevem Dan.-Nyújtotta kezét mosolyogva.Daniel Graham.
-Hope Lyonell.-Fogtam vele kezet mosolyogva.

-Oh, tudom. Te vagy Harry Styles exe, nem? Hallottam arról ami történt.-Nézett rám mire nagyot sóhajtottam.-Tudom, hogy hazugság. Nem ilyennek ismertelek meg mikor néha a srácokkal voltál és beszélgettünk.

-Nem is vagyok olyan mint amilyennek beállítanak ők ketten.-Motyogtam és a csoki italba ittam. 

-Tudom, Hope.-Mosolygott rám gyengéden.

***

-Harry hülye volt, hogy kidobott téged.-Nézett a szemembe.

-Megérdemeltem, hagytam, hogy Zayn megcsókoljon és eltitkoltam Harry elől.-Sütöttem le szemeim.

-Én is eltitkoltam volna a párom elől, ha valaki megcsókol. Francnak se kéne az utána járó balhé.-Indultam el utána gondolom a nappali felé.

-Hát, idővel minden kiderül hidd el nekem. Én tapasztaltam.-Ültem mellé a kanapéra.

Pár órán át még beszélgettünk majd Dan haza vitt engem, elköszöntünk két puszival és ahogy kiszálltam megtorpantam. Daniel elhajtott de a fiú a házam előtt engem bámult és hosszú hajába túrt majd halványan rám mosolygott.

-Mit keresel te itt?-Kerestem a kulcsaim a kis táskámban.

-Beszélni akarok veled, ha nem fárasztott le a srác. Mellesleg mióta beszélsz?-Vonta fel szemöldökét mikor a kulcsot a zárba illesztettem.

-Féltékeny vagy?-Nevettem fel.-Amúgy két hónapja mikor a hülye rajongóid letámadtak engem.
-Nem vagyok féltékeny.-Vágta rá majd zsebre dugta kezeit.-Ki ez a csávó? Úgy néz ki mint valami Ken baba.-Nevette el magát.
-Miről akarsz velem beszélni?-Fordultam vele szembe és felnéztem rá.
-Az esküvőről. Ott leszel?-Nézett a szemembe.
-Igen, elmegyek a barátnőm és a barátom esküvőjére.-Mosolyogtam rá.
-Én is ott leszek.-Túrt a hajába.-Meg Zayn is.
-Azt hiszed, hogy ti megakadályoztok abban, hogy koszorús lány legyek az egyik legjobb barátnőm esküvőjén?-Nevettem fel.-Kicsit nagyra hiszitek magatokat.
-Azt hittem szomorú vagy és nem akarsz látni többé.-Dőlt az ajtó félfának így arcunk pár centire volt egymásétól ahogy lehajtotta fejét kissé.
-Te állsz az én házam verandáján, nem én a tiéden.-Vontam fel a szemöldökömet.
-Taylor-ral megyek az esküvőre, ő a csajom most.-Vont vállat majd a földet nézte.
-Komolyan ezért jöttél ide?-Néztem rá kissé szapora légzéssel.-Hogy közöld velem, hogy az új barátnőddel mész az esküvőre?
-Ő is koszorús lány lesz.-Nézett rám.-Még mindig elakarsz jönni?
-Nem tudom mit tettem amivel ezt kiérdemeltem, de elfogok menni. Nem miattad, sem a kis lotyód miatt sem Zayn miatt, hanem Niall és Ashley miatt.-Mondtam élesen.-Most pedig húzz innen a hülye kocsiddal!-Mutattam a kezemmel a kocsi felé, de felcsúszott a felsőm és Harry keze azonnal a hegekre tapadt.-Kérlek.-Húztam le a pulcsim ujját.
-Hope.-Húzta el a kezemet de elrántottam tőle és ellöktem őt.
-Menj innen, nem akarlak látni és ha nagyon tudni akarod akkor miattad vannak.-Könnyeim gyűltek és kinyitottam az ajtót majd beakartam csukni az ajtót de Harry kezeivel megtámasztotta azt, ereje jóval fölül múlta az enyémet így lazán bejutott. Sírva néztem rá és hátráltam, Harry lesütötte szemeit majd felém jött de én egészen a falág mentem hátra felé.
-Hope.-Suttogta a nevemet, forró leheletét az arcomon éreztem. 
-Hagyj békén, el akarlak felejteni.-Suttogtam én is remegő hangon és kezem a mellkasára tettem, hogy eltoljam őt.
-Én nem akarom, hogy elfelejts.-Mondta halkan és megköszörülte a torkát.
-De ez így rossz nekem, Harry.-Szipogtam halkan és fejem a mellkasának döntöttem.
-Nekem is rossz, én sem felejtettelek el, bébi.-Mondta a fülembe amitől kirázott a hideg.
-Persze.-Nevettem fel halkan és inkább a falhoz préseltem magam elengedve őt.-Én úgy látom, hogy el vagy a kis életedben.
-Az csak a látszat, nekem is vannak hegeim.-Hangja olyan halk volt, hogy alig hallottam.
-M-mi?-Fogtam arcát a kezeim közé, hogy rám nézzen.-Mit tettél magaddal?
-És te, Hope? Te mit tettél magaddal?-Fogta meg a kezemet és a csuklómat nézte.
-Velem ne foglalkozz majd én megoldom a saját problémámat.-Forgattam meg a szemeimet és elhúztam tőle a kezemet.
-Elég szar módon oldasz meg dolgokat.-Nézett a szemembe.
-Mit tettél magaddal?-Váltottam témát.
-Felejteni akartam.-Vont vállat és ő is felhúzta a kötött pulcsija ujját.
-Hülye vagy.
-Te is.
-Te nagyobb.
-TE meg még nagyobb, hogy szóba álltál velem.
-Te annál is nagyobb mert hozzám szóltál.
-Hülyék vagyunk, hogy kikezdtünk egymással.
-Ez fájt azok után ami kettőnk között volt.-Könnyeim ismét gyűltek.-Miért törsz össze folyton?-Kérdeztem halkan.
-Mert azt akarom, hogy ne szeress. Jobbat érdemelsz és én nem becsültelek meg téged.-Sóhajtott nagyot.-Viszlát, Hope.-Nyomott egy hosszas csókot a homlokomra, könnyeim potyogtak.
-Megint kidobtál engem.-Suttogtam fájdalmasan.
-Igen, Megint.

***

-Hope, Daniel! Sziasztok!-Mosolyogva jött felénk Niall majd átölelt majd lekezelt Dan-el.-Hope, téged bent várnak a csajok!-Mosolygott.

-Beszélhetnénk?-Néztem rá majd Dan bólintott mosolyogva és elment az italok felé, hogy kettesben hagyjon minket.

-Taylor is bent van?-Sóhajtottam.

-Te, El és Gigi lesztek koszorús lányok csak.Nézett rám szemöldök ráncolva mire szemeim tágra nyíltak.

-G-Gigi?-Motyogtam majd megpillantottam Zayn hülye fejét ahogy mosolyogva int. Seggfej.

-Igen, ne haragudj, jóban van Ash-el.Simította végig a karomat Niall.

-Nem baj, nem az én esküvőm!

Mosolyogtam rá majd bementem a házba, az esküvő egy tónál lesz. Gyönyörű az egész elrendezés és minden annyira szép, bementem a nappaliba ahol a két lány éppen lila ruhájukat próbálták majd El rám mosolygott.

-Szia, Hope! Gyorsan öltözz át!-Nyújtotta felém a ruhámat majd Gigi-re néztem nagyot nyelve. Gyönyörű lány, mellette igazán ronda leszek.

-Sziasztok.-Mondtam halkan és a mosdó felé mentem, a csaj rám sem nézett. Tuti utál valamiért.

-Siess mert mindjárt mennünk kell a helyünkre!-Kiabált El mire gyorsan magamra kaptam a ruhát.

-Ezennel házastársaknak nyílvánítalak titeket. Csókolja meg a menyasszonyt!

Mosolygott a pap mire Niall lekapta Ashley-t aki gyönyörű volt, mind tapsoltunk mosolyogva és a helyemen álltam El mellett, mellette Gigi állt. Velünk szemben Harry, Louis, Liam és Zayn. Harry hazudott nekem, Taylor még csak itt sincsen nem hogy koszorús lány lenne. Rá se néztem de éreztem, hogy ő bámul engem és emiatt kissé kellemetlenül éreztem magamat. Miután vége lett lementünk vacsorázni és persze, hogy az a majom Harry ült mellém ami miatt morogtam,, másik oldalamon Dan ült.

-Gyönyörű vagy!-Mondta Harry, kicsit elpirultam mert tudtam, hogy komolyan mondja.

-Igen, az én barátnőm lesz nem sokára!-Szólalt meg mellettem Dan mosolyogva és megpuszilt az arcomat.

-Az én barátnőm is volt.

-Volt. Úgy ahogy mondod.-Motyogtam alig hallhatóan.

-Még lehetsz is, nem tudhatod mit hoz a sors, Hope.-Mosolygott Harry.

-Dan, szeretnék ma nálad aludni.-Fordultam Dan felé mosolyogva mire ő kissé meglepődött.

-Úgy se tudsz nélkülem elaludni.-Nevetett Harry.

-Ne aggódj, vannak módszereim amivel lefáraszthatom magamat.-Kacsintottam rá mire Harry kissé meglepődött.

-Ti most versenyeztek?-Hajolt át az asztal fölött Louis minket bámulva.

-Nem!-Vágtuk rá egyszerre.

-Ez egy esküvő, tegyétek félre az egymás iránti érzelmeiteket és ne versenyezgessetek.-Motyogta Zayn.

-Te aztán hallgass.-Nevetve meredtem rá.

-Na hát, igen.-Mosolygott rá Harry.

-Srácok, nem hagynátok abba a civakodást?-Vonta fel a szemöldökét Liam.

-Ő kezdte mint mindig.-Néztem Harry-re megforgatva szemeim.

-Úgy se bírja nélkülem.-Mosolygott rám Harry.

-Te sem bírod nélkülem.-Néztem rá egyik szemöldökömet felvonva.

-Akkor talán..

-Khhm, itt a kaja.

Vágott a szavába Dan, Harry és én csak egymás szemébe bámultunk egészen addig még egy kéz át nem nyúlt közöttünk, hogy pezsgőt öntsön. Francba, azzal a szemmel néz rám mint mikor még együtt voltunk. Talán érez iránta még valamit, kissé megugrottam mikor az asztal alatt kezét a combomra tette és gyengéden megszorította a lábamat. Harry még szeret engem és ezzel ezt jelezte nekem. Az asztal alatt én is a kezére tettem a kezemet és ő összefűzte ujjaink amitől melegség öntötte el a szívemet, nagyon régen éreztem már ezt a melegséget és a selymes bőrét ami most nagyon jól esett és rendbe is hozott kicsit lelkileg.

/ noos, ez volt a következő rész! :) kommenteljetek, ha hozzam a következő részt! :)