1. Rész - Harry Styles.

Anyámmal és az öcsémmel  elköltöztünk Londonba miután az apám elhagyta anyámat pár hónapja. Szörnyű volt, anyám folyton csak sírt, sírt és sírt hónapokig. Kis koruk óta szerelmesek voltak egymásba és mindig szerették egymást, sosem veszekedtek.. egy ideig. Az utóbbi hónapokban apa mindig későn ért haza és sosem vacsorázott velünk. Anya gyanakodni kezdett mikor apa gyanúsan viselkedett. Egyszer haza jött éjjel, felébredtem a kiabálásra és elindultam a lépcsőn lefelé halkan, hogy halljam mi történik. Az öcsém a barátjánál aludt, így csak hárman voltak. Anya sírt apa pedig előtte állt ökölbe szorított kezekkel, kirázott a hideg ahogy anya rákiabált, hogy egy szemét és elhagyja. Ajkaim elnyíltak ahogy apa felpofozta anyát aki elvesztette egyensúlyát és elesett, csak sírt. A szívem a torkomban dobogott mikor elindult gyors léptekkel az apám a lépcső felé. A szobámba siettem és az ágyba másztam mintha aludnék, eléggé megrémültem mikor apa benyitott.

-Hope, kelj fel azonnal. - Emelte fel a hangját amire lassan rá néztem.

-M-Mi az, apa? - Kérdeztem halk, remegő hangon.

-Elmegyünk innen, nem viselem el anyádat többé, öltözz fel! - Kiáltott rám és mikor anya a szobába jött mérgesen apa felé fordult.

-Hagyd a lányomat, takarodj innen James vagy esküszöm megbánom amit teszek! - Nézett rá anya dühösen, szemeiben haragot láttam.

-Fogd be, Jane.

Kiáltott rá apa és ismét meglökte anyámat aki elég nagy pofont adott neki. Mikor apa ismét megemelte a kezét közéjük álltam, hogy leállítsam őket de így én kaptam a pofont ami miatt elestem. A szobában síri csend lett, pár másodperc múlva éreztem az égető érzés az arcomon és könnyek árasztották el a szememet. Felnéztem z apámra aki ledöbbentem állt és nézett engem, a szívem zakatolt ahogy anya felsegített a földről és az arcomat vizsgálta. A könnyeim kibuggyantak a szememből és áztatták az arcomat. Az nap este anyám kihívta a rendőrséget, apám ellen vádat emeltek testi sértés és családon belüli erőszak gyanújával. A bíróságon távol tartási végzést kapott és akkor láttam őt utoljára, nem kapott börtön bűntetést de a bíróság úgy ítélte meg nem jöhet többet a közelünkbe. Később kiderült, hogy anyát megcsalta apa egy fiatalabb nővel akinek azt mondta nincs családja. Mióta apa megütött nem beszélek senkivel, csak egy naplót vezetek amiben leírom mik történnek velem unalmas napjaimban, és leírom miket akarok csinálni életemben. Senkinek nem mondtam el soha miért nem beszélek, azon az éjszakán mikor apám megütött történt még valami. Amiről senki sem tud, csak én meg az apám.

Napjainkban

London, Szeptember 1.

Az iskola tele volt diákokkal akik nyüzsögtek az új tanév miatt, mindenki beszélgetett valakivel. Én teljesen új voltam, az anyám és az öcsém mellettem jött és az igazgatói irodát kerestük. Mire sikerült megtalálnunk körbe jártuk az egész iskolát, anya bekopogott. 

-Szabad.

Mondta egy nő unott hangnemben, anya benyitott és előre engedett engem. Én beljebb mentem és körbe néztem, fehér falak, egy íróasztal és pár festmény, és egy üveg szekrény tele trófeákkal. Gondolom az iskola büszkeségei, anyával és az öcsémmel leültünk az igazgató nővel szemben. Cukorkát kínált nekem és Jake-nek amit elfogadtunk és csöndben elfogyasztottuk még anya elintézte a beiratkozást. Megkaptuk az óra rendünket és hogy melyik osztályba kell mennünk. Én a 12.F-be, az öcsém pedig a 11.G-be. 
-Jók legyetek, Hope add oda az osztályfőnöködnek a papírt.
Anya a táskájában kutatott és a papírt átadta amin az volt, hogy lelki problémákkal küszködök és ezért nem beszélek. Bólintottam majd anya homlokon puszilt mindkettőnket és elindult a munkahelyére. Az öcsémnek intettem és elindultam a tan terem felé ahol sok diák volt, bementem. Mindenki rám nézett és végig mértek. Igen, majmok. Új diák vagyok.
-Oh, te leszel Hope Lyonell! 
Jött be mögöttem egy 35 év körüli nő, gondolom az osztályfőnök. Bólintottam egyet lassan és eltűrtem egy zavaró tincset  fülem mögé. Felé nyújtottam a lapot kissé idegesen, általában az emberek elítélnek amiért nem beszélek. Azt hiszik nem tudok, pedig csak nem akarok. A tanárnő elolvasta a lapot majd összeráncolta szemöldökét és aprót bólintott.
-Rendben, gyerekek helyet foglalni! - Mondta majd mindenki leült parancsra. - Ő itt Hope, az új osztálytársatok.
Intettem nekik mire ők kórusban mondtak egy Hellot.
-Hope nem beszél, de nem azért mert nem tud. Hanem egy lelki trauma érte pár hónapja, kérlek fogadjátok be őt. - Mondta kedvesen a tanár és kezét az egyik vállamra tette.
-Ide ülhet! - Mondta egy srác mély hangon a hátsó sorban az ablak mellől. Mikor rá néztem kissé elpirulhattam mert a levegő melegebb lett körülöttem. Göndör fürtjei voltak, amiket hátra simított ahogy a hajába túrt, telt ajkai és ahogy mosolygott gödröcskék jelentek meg  szája szélén. Apró mosolyt dobtam felé majd elindulta hátra lassan. Mellé ültem mikor oda értem és letettem a táskámat a székem mellé a földre. Az illata megcsapott, és a szemem sarkából láttam, hogy néz engem kis ideig majd előre figyelt a tanárra. Fehér converse cipője volt, fekete nadrágja kissé feszesebb volt és egy fehér póló volt rajta meg egy dzseki amin egy foci csapat logója volt. Gondolom az iskola foci csapatában játszik, az öcsém is megszállottan beakar kerülni a csapatban. Sokat gyakorol otthon. 

Mire vége lett a tanításnak megtudtam a fiú nevét, Harry Styles és kiderült az is, hogy ő a foci csapat legjobb játékosa. Egy évet tovább járt oviba, így lettünk osztálytársak mert ő már 20 éves. Sokat beszélgettük.. Illetve ő beszélt, én bólintottam és hallgattam amit mond. Körbe vezetett  suliban, és bemutatott pár embernek akik furcsa módon megértették, hogy nem beszélek. A suli kapuja előtt vártam Jake-re aki pár sráccal röhögcsélve jött ki, mikor észre vett elköszönt tőlük és felém jött. Rá mosolyogtam, ő is talált barátokat.
-Hey, Hope! - Mosolygott rám. - Milyen napod volt? - Kérdezte, majd kissé elszomorodott mikor rájött, hogy nem fogok válaszolni. Hátra néztem mikor hallottam a nevemet, Harry jött felém és egy másik srác akit nem ismerek még.
-Hope, be szeretném mutatni neked a legjobb barátomat, Matt-et! - Mosolygott rám majd Matt is és kezet nyújtott, elfogadtam majd láttam, hogy Harry tekintete az öcsémre szegül.
-Én Hope öccse vagyok, Jake. T..Te pedig Harry Styles, a foci csapat legjobb embere. - Az öcsém lassan és tagoltan beszélt, ahogy felismerte Harry-t.
-Igen, én vagyok. - Nevetett és hajába túrt. Milyen dögös mozdulat. - Merre laktok, esetleg haza vihetlek titeket.
-Nem messze innen az Adam Streeten.-Mosolygott Jake barátságosan.
-Micsoda szerencse, hogy Harry is pont ott lakik.- Mosolygott Matt.

Miután Harry haza vitt minket én intettem neki és bementem a házunkban, ő még kint maradt beszélgetni az öcsémmel, a szembe házban lakik és azt is felajánlotta, hogy reggelente elvinne minket. Az öcsém igent mondott, én kissé vonakodtam de végül rá bólintottam. Megakartam ismerni Harry-t, valami volt benne ami érdekelt.

/ kommenteljetek, ha hozzam a következő részt :) /