6. Rész - Pillangók a hasban.

-Hope, drágám. El sem hiszem, hogy újra beszélsz.
Zökkentett ki anya a gondolkozásból, rá néztem és láttam, hogy könnyeivel küszködve jön felém. Arcom kezei közé vette és megpuszilta a homlokomat hosszasan majd elengedett. Rám mosolygott mire én is visszamosolyogtam, én sem hiszem el, hogy megszólaltam. Anya csöndben pakolgatta amiket vett, én közben felmentem az emeletre és be a szobámba. 

Szombat van, és Harry azt mondta délelőtt nem ér rá de délután elmehetünk egy kávézóba ha van kedvem. Nem akartam olyan helyre menni, ahol sok az ember így végül abban egyeztünk meg, hogy a szobámban leszünk és a délelőttöm azzal töltöttem, hogy rendet tettem a szobámban, kiporszívóztam és egy illatgyertyát is elégettem, hogy jó illat legyen. Mikor megszólalt a telefonom felvettem mert Harry hívott.
-Hey, Harry!-Mosolyodtam el.
-Hope, ne haragudj de még sem jó a mai nap.-Kissé lihegett.
-Harry, baj van?-Szívem hevesen kalimpált.
-Nem, csak most még se jó. Dolgom van.
Mondta és azzal a lendülettel le is csapta rám a telefont, fel vont szemöldökkel tettem le a telefonomat majd nagyot sóhajtottam és elfújtam a gyertyát. Biztosan Jenna-al találkozik vagy valaki mással.. Mikor anya kiabált nekem lesiettem.
-Mi a baj, anya?-Néztem őt ahogy gyorsan pakol a kis táskájába.
-Behívtak az ügyeletre, egy fiút nagyon csúnyán elintéztek.

* Harry szemszöge *

-Ezt nem hiszem el!-Túrtam a hajamba idegesen ahogy a srácot néztem aki a földön feküdt eszméletlen állapotban.-Ki tette ezt vele?!

-Azt hiszem Bob de nem vagyok benne biztos.-Mondta Matt, hangja remegett.

-Mi a szart csináljak egy összevert gyerekkel?!-Kiabáltam mire Matt összerezzent és lesütötte szemét.

-Hívd ki a mentőket.-Mondta egy hang mögöttem, hátra fordultam és állkapcsom megfeszült.

-Matt vidd a srácot a kórházba aztán menj haza.-Néztem Matt-re majd elindultam sietősen a faházba.-Megbeszélés!-Kiabáltam és középre mentem a nagy asztal elé.

-Miattam?-Nézet rám Bob, bólintottam egyet feszülten.

-Mi az istenért verted meg azt a srácot?-Emeltem fel a hangomat.-Minden rajtam fog csattani.

-Nem akart fizetni.-Vette a levegőt élesebben.

-Akkor sem verheted meg, Bob!-Kiabáltam rá.-Többet nem dolgozol itt, ha bárkinek is beszélsz arról ami itt folyik megfogunk találni, köszi az eddigi munkádat.

Mosolyogtam rá, a többiek mind máshogyan reagáltak emiatt. Nekem kell elintéznem miatta azt a szart amit ő most felkavart, pedig jobb lenne most Hope-val lenni és beszélgetni. Remélem nem bántottam meg őt és nem hiszi azt, hogy inkább mással vagyok.

* Hope szemszöge *

Egész hétvégén nem hallottam Harry felől, aznap este mikor anya haza jött eléggé sokkos állapotban volt. Azt mondta a fiút annyira megverték, hogy belső vérzése lett, és anyának segítenie kellett a műtétnél is. Szegény fiú, vajon mit követhetett el, hogy így elintézték őt. Ezen gondolkoztam miközben a kanapén ültem, ma hétfő van és elkezdődött a tavaszi szünet is bár anyának dolgoznia kell. Jake még alszik. Arra lettem figyelmes, hogy az ablak előtt valaki elmegy a hátsó kert felé. Nagyot nyeltem és szemeim tágra nyíltak, elindultam a hátsó ajtó felé lassan. Útközben megfogtam egy esernyőt, hogy leütöm az illetőt, ha rám támad. Mikor lassan kinyílt az ajtó megtorpantam, mikor meg láttam a hosszú szőkés barna loknikat az esernyő kiesett a kezemből és ajkaim elnyíltak.

-Daisy.

-Hiányoztam, Hope?-Jelent meg levakarhatatlan vigyor arcán.

-Hogy kerülsz ide?-Nevettem boldogan és megszorongattam legjobb barátnőmet.

-Gondoltam meglátogatom a legjobb barátnőmet.-Nevetett és bejött.

-De miért hátul jöttél be?-Mosolyogtam rá, mióta elkötöztünk nem láttam őt.

-Megakartalak lepni.-Nézett körben a lakásban, mikor Jake lejött megdörzsölte szemeit.

-Jaj ne, pedig azt hittem már nem látlak többet.-Nevetett Jake, mindig szívják egymás vérét.

-Tudod meséltem, hogy az unokatestvérem itt lakik. Ide jöttem pár napra hozzá, szóval tudunk beszélni!-Mosolygott majd hirtelen megtorpant.-V-várjunk, Hope. Te beszéltél hozzám!-Nyíltak el ajkai.

-Igen, már két napja, hogy beszélek.-Mosolyogtam rá, boldogan átölelt.

-Végre pletykálhatunk mindenről és hallhatom a véleményedet!-Mosolygott majd mindhárman az ajtóra néztünk mikor kopogtak. Jake ajtót nyitott és ki más lett volna, ha nem az én göndör fürtű barátom és a többi haverja. Kicsit haragszom Harry-re amiért lemondta szombaton az összeülést, gondolom velük volt.

-Oh, bocsi a zavarásért.-Motyogta egyszerre 5 fiú hang.

-Nem zavartok, fiúk.-Mosolygott rájuk Daisy csábosan mire fejbe vágtam őt.-Ouch.-Dörzsölte a fájó pontot.

-Májva cukrot fogunk sütni, ha van kedvetek beugorhatnátok.-Mosolygott rám Harry, elfelejtette, hogy szombaton lerázott, vagy mi van?

-Megyünk!

Mosolygott Daisy mire én nagyot sóhajtottam, mikor lezuhanyoztam és mind összeszedtük magunkat már délután volt és anya is haza ért. Meglepte, hogy itt van Daisy de anya 3. gyerekeként tekintett rá mindig így nem volt probléma, hogy itt van. Átsétáltunk Harry-ék házához majd a hátsó kertbe mentünk ahol már égett a tűz, Louis dobott fákat a tűzre és valamivel lelocsolt amitől jobban égett. Két kezet éreztem a derekamon mire megfordultam, Harry. Daisy leállt beszélgetni Niall-el és nevetgéltek, az öcsém Liam segédje volt és együtt hordtak fákat.

-Ne haragudj, hogy szombaton lemondtam a randinkat.-Nézett rám, mire a gyomromban pillangók repkedtek. Randi?

-Nem gond, biztos volt jobb elfoglaltságod is.-Mosolyogtam rá halványan mire ő nagyot sóhajtott.

-Bajba kerültem, Hope. Ezért nem tudtunk találkozni.-Mondta halkan, hogy csak én halljam.

-Miféle bajba?-Néztem a szemeibe aggódva.

-Ne foglalkozz vele. Már nincs baj.

Mosolygott és egy hajtincsemet a fülem mögé tűrte majd megfogta a kezemet és a padhoz húzott. A nap többi részét egészen estig beszélgetéssel, énekléssel és evéssel töltöttük, Harry végig magához ölelt ami jól esett. Egész végig éreztem az illatát amitől pillangók csapkodtak a hasamban, és mikor néha megsimogatta a karomat mosolyognom kellett. Vajon milyen bajba keveredhetett Harry? Jake is furán viselkedik pár napja, lehet meg kéne kérdeznem tőle, hogy tud-e valamit az egészről. De előbb Harry-t kéne megismernem jobban, kezem a mellkasára tetem, hogy rám figyeljen amit meg is tett azonnal.

-Harry, alig ismerjük egymást.-Néztem rá elpirultan.

-Hát, keveset tudunk egymásról ez tény.-Mosolygott és jobban felém fordult.

-Hol van az anyukád?-Kérdeztem halkan mire tekintete megkeményedett.

-Egyedül lakom itt, Hope. Jess csak látogatóba jön néha.-Nézte az arcomat.

-Oh, értem.

Mondtam halkan de többet nem kérdezte őt erről, megtudtam Harry-ről, hogy imád énekelni és hogy a fiúkkal majd egyszer egy híres bandát akarnak alakítani. Elmondta, hogy melyik tetoválása mikor és miért készült, és hogy egyiket sem bánta meg. Ahogy egyre többet elmondott magáról, éreztem, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Talán kedvelem Harry-t, túlságosan is. 

/ mostantól lehet lassabban fognak jönni a részek, mert egész héten nem voltam suliban így volt időm.(beteg voltam) de jövő héttől már megyek, és nem tudom mennyi időm lesz de igyekszem hozni a részeket, persze csak ha ti is akarjátok :) <3 /