5. Rész - A tanya.

Mikor haza értem üres volt a ház így ledobtam a táskámat és kiabálva káromkodtam és minden dühömet kiadtam magamból majd a hűtőhöz mentem és kivettem egy doboz fagyit. Sírva leültem a konyha asztalhoz és kanállal enni kezdtem a vanillia csoki mixet. Később az öcsém haza jött és elsétált a konyha ajtó előtt majd visszatolatott és bejött a konyhába, és leült velem szemben szótlanul. Csak nézett engem majd a doboz fagyit amit kivégeztem.
-Mi van, Jake?-Kérdeztem halkan. Még barátkozom a hangommal.
-Jó, hogy újra beszélsz.-Mosolyodott el. 
-Őszintén, már kicsit untam, hogy nem tudtam kiállni magamért és semmit sem megköszönni.-Vontam vállat és kidobtam az üres dobozt, a kanalat elmostam. Talán kéne beszélnem Harry-vel is, mert biztosan lesokkolta, hogy úgy rá kiabáltam. Jake nem kérdezett többet szerencsémre így úgy döntöttem átmegyek Harry-hez, hogy kicsit beszéljek vele. 
Bekopogtam az ajtón de nem Harry nyitott ajtót.
-Hello néma lány, gyere be!-Mosolygott rám Jess és arébb állt, hogy bemehessek.
-Már újra beszélek, Jess.-Sétáltam be az ajtón, Jess kissé meglepődött majd mosolyogva kiabált Harry-nek.
-Mi van már?-Jött le a lépcsőn majd mikor meglátott megtorpant az utolsó lépcsőfokon.
-Szia, Harry.-Mosolyogtam rá félénken.
-Szia, Hope!-Jött felém, majd megállt előttem.
-B-beszélhetnénk kettesben?-Néztem a cipőm orrát.
-Persze, gyere.
Került ki és kinyitotta az ajtót nekem és a kocsija felé mentünk, mindketten beszálltunk csendesen majd becsatoltuk magunkat. Harry kitolatott a felhajtóról és gázt adott, nem tudtam hova megyünk de gondolom valahova ahol csak mi ketten vagyunk. Egy erdőhöz mentünk és egy ösvényen keresztül egy kis tisztás volt és pár pad. Az eső eleredt így a kocsiban maradtunk és kis ideig csöndben ültünk. 

-Szóval?-Fordult felém Harry az ülésben.

-Nem bírom már tovább a némaságot, Harry.

-Nem így képzeltem el a hangodat.

-Már én is elfelejtettem majdnem.-Mosolyogtam és én is felé fordultam, lábaimat felhúztam az ülésre és hátam a hideg üvegnek döntöttem.

-Miért nem szólaltál meg majd nem 4 hónapig?-Harry kényelmetlenül fészkelődött.

-Ezt még megtartom magamnak.-Néztem rá, bólintott.-Először is köszönöm, hogy reggelente suliba viszel minket, köszönöm, hogy elhívtál a bulidba minket, jól szórakoztunk.-Mosolyodtam el mire Ő is, megjelentek gödröcskéi.
-Ne köszönd meg ezeket, Hope. Ezek természetes dolgok.
-Kérdeznék valamit.-Piszkáltam a körmeimen lekopott körömlakkot.
-Ha Jenna-ról akarsz kérdezni...-Halkult el hangja, nagyot sóhajtottam.
-Jársz vele, Harry?
-Én..Azt hiszem, nem tudom.-A gyomrom összeszorult.
-Elegem van belőle, folyton lehord engem és úgy néz rám mintha egy kis cafka lennék.-Motyogtam és az ablakon bámultam ki, az eső csöpögött.
-Beszélek vele, ha gondolod.
-Nem kell, Harry. Megtudom magamat védeni, nem kell segítened.-Néztem rá, állkapcsa kissé megfeszült szavaim hallatán.
-Abban nem lennék Én olyan biztos, Hope.
Hangja kissé rekedtebb volt mint szokott. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá mikor előre fordult és beindította a kocsit. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, én azon gondolkoztam Harry vajon miért mondta, hogy nem tudom megvédeni magamat. Mikor Harry kiszállt én is kiszálltam és rá néztem, Ő is ezt tette és elém állt.
-Most dolgom van, kérlek vigyázz magadra, Hope.
Nézett a szemembe majd egy lágy csókot adott a homlokomra és beszállt újr a kocsijába majd elhajtott. Pár másodpercig állhattam ott mire felfogtam mi történt, én is bementem a mi házunkba és észre vettem, hogy senki nincs itthon és síri csend van. Anya említette, hogy sokáig dolgozik ma de hol van az öcsém? Mielőtt elmentem volna még itthon volt, kerestem üzenetet  konyhába hátha hagyott egy levelet de semmit nem találtam.

* Jake szemszöge *

Miután Hope elment gondolom Harry-hez a kanapéra dőlve tévéztem. Kopogtak így fel álltam vánszorogva és az ajtóhoz mentem, David és Nate álltak az ajtóban. Ők az osztálytársaim és benne vannak a foci csapatban is velem együtt, és általában együtt lógunk a suliban. Szóval, azt hiszem ők a barátaim.
-Helló, Jake. Beszélhetnénk?-Mondta Nate kissé furán.
-Persze, gyertek be!
-Ne itt, gyere velünk.
Mindketten rám néztek, felhúztam a cipőmet és a dzsekimet majd kimentem utánuk. Beültünk Nate kocsijába, egész végig némák voltunk amíg egy farmhoz nem értünk a semmi közepén.
-Srácok, ez itt mi?-Néztem rájuk felváltva és magyarázatot vártam.
-Benned bízunk, Jake és szeretnénk ha beszállnál te is a csapatba.-Fordultak felé mindketten.
-Milyen csapatba?
-A főnök majd elmondja, menjünk be.
Szálltunk ki és csak akkor vettem észre, hogy pár autó még állt az elhagyatott istálló előtt. A hatalmas ajtót kihúzták és bementem Nate után, mögöttem David becsukta az ajtót ismét. Körbe néztem, a hely ki volt takarítva és jó pár kanapé volt körbe és középen egy nagy asztal. Páran a kanapékon foglaltak helyett, főképp fiúk de volt pár lány is akik nem éppen úgy néztek ki mint akik cuki, visszahúzódóak. Megpillantottam Harry-t aki éppen telefonált és a körmét rágta, mikor meglátott engem abba hagyta ezt hirtelen majd kinyomta a telefont és sietősen elindult felém.
-Jake te mit keresel itt?-Hallottam meg láttam is rajta, hogy feszült.
-Nate és David hívtak ide.
-Azok a seggfejek... Nate, David!
Harry kiabált amire kissé megugrottam, mi a szar van itt?! Nate és David egyből megjelentek előtte és őt nézték majd engem. Harry mindkettőt a mellkasánál fogva eltolta tőlem. Beszéltek pár percet, többször is idegesen rám pillantottak mindhárman. Később oda jött hozzám Harry majd a kezét a vállamra tette és nagyot sóhajtott.
-Haza viszlek Jake, de erről senkinek nem beszélhetsz. Hope-nak sem, nem tudhatja senki, megértetted?!
Hangja kissé durva volt de bólintottam egyet, hát ez nagyon fura volt. Kisétáltunk a kocsihoz és a haza út némán telt, megakartam kérdezni miért nem beszélhetek erről senkinek de inkább magamban tartottam a kérdést. Kiszálltam mikor megállt a házunk előtt, köszönés nélkül. Hrry se köszönt csak elhajtott ismét, ez durva volt. Mit mondjak Hope-nak, hol a francba voltam? Magassarkú kopogást hallottam majd hátra néztem és anya jött felém, kissé lelassított mikor meglátott majd ismét felém jött.
-Jake, kicsim miért állsz idekint?
-Csak levegőztem kicsit.-Vágtam rá és elvettem tőle a szatyrokat amiket cipelt, bementünk és Hope a konyhában ült egymagában, mikor beértünk egyből felpattant.

* Hope szemszöge *

-Hol a francban voltál, Jake?!-Csattantam fel mire mindketten megrezzentek.

-Woah, lemaradtam. Te mióta beszélsz?-Anya szemeiben reményt láttam.

-Ma délelőtt óta, elegem van mr a hülye hallgatásból.-Forgattam meg szemeim majd Jake-ra néztem kérdően.-Nos, öcsikém?

-Pár..Haverommal elmentünk, öhm izébe.-Motyogta zavarodottan, felvontam szemöldökömet.-Kimentünk kicsit dohányozni, de én nem gyújtottam rá.-Vonta fel kezeit ártatlanul.

-Miért nem tudtál hagyni egy levelet? Hope aggódott érted.-Szidta le őt anya miközben kipakolta amiket vett.

-Ja annyira sietős nem lehetett.-Forgattam meg szemeim mire az öcsém felvonta szemöldökét.

-Te is leléptél ám, szóval szavad sem lehet!

Motyogta felháborodva, igaza volt így egy szavam sem lehetett. Én is szólhattam volna neki, de én legalább Harry-vel voltam ő meg kitudja kivel. Habár, majd nem ugyan az mert én se tudok semmit róla, nem tudok semmit Harry-ről. A nyakláncot piszkáltam a nyakamba ami Harry-é volt, miért pont nekem adta? Sok kérdés fordult meg a fejemben, talán holnap beszélhetnénk. Szombat lesz így elég sok időnk lenne, ha rá ér. Remélem rá ér, jó lenne megismerni őt jobban.

/ komizzatok ha tetszett és jön is a kövi rész! :) /