7.Rész - Az igazság pillanata.

Niall gitározott, Liam pedig énekelt. Néha a többi fiú is beszállt és Harry is. Daisy csodálta Liam hangját és én is mindenkiét, nagyon jó hangjuk van és tehetségesek és még helyesek is! Nagy sikereket érnének el, ha egyszer híresek lennének. Bár akkor biztosan elveszíteném Harry-t, hisz nem lenne rám ideje. Arra eszméltem fel, hogy Harry letörli a könnycseppet arcomról hüvelykujjával és megkérdezi mi a baj. 
-S-Semmi, csak jó veled lenni!-Öleltem át törzsét szorosan mire ő is átölelt.

A hétvége hamar elment mert ugye minden ami jó az hamar eltelik, hétfőn reggel beszálltunk Harry kocsijába és nagyon meglepődtem mikor adott egy puszit az arcomra miután köszönt. Elpirultam, és becsatoltam a biztonsági övemet és elindultunk a suliba, Jake később ment pár haverjával.
A suliban Harry mellett mentem, sokan megbámultak minket de egyikünket sem érdekel egészen addig még valaki le nem kurvázott. Meg fordultam és szememmel az illetőt kerestem fel vont szemöldökkel, mikor megláttam Jenna-t eléggé felment bennem a pumpa.
-Mit mondtál?-Néztem rá, a levegőt élesen vettem kissé.
-Úristen, megszólalt a néma bárány.-Nevettek a barátnőivel.
-Jenna, fejezd be.-Mondta Harry mire megfeszültek mindannyian.
-Harry az én pasim vagy, mit véded őt?-Vonta keresztbe karjait számon kérően a mellkasa előtt.
-Nem kértelek soha, hogy legyél a barátnőm.-Nevetett Harry gúnyosan.-Szóval nem is vagy az.
Jenna ajkai elnyíltak és rám nézett ,, megöllek " fejjel, én csak rá mosolyogtam és átöleltem Harry derekát. Most meg kapod, Jenna. Harry-vel elsétáltunk mosolyogva, boldog voltam de gondoltam, hogy Jenna majd bosszút áll rajtam. De nem érdekelt, jó érzés volt, hogy Harry az én derekamat öleli és mindenki minket bámul. Egésznap Harry-vel voltam és sokat beszélgettünk, egyik órán röhögőgörcsöt is kaptunk mert megdobta a tanárt egy kis radír darabbal ami a tanár hajában landolt de ő nem vette észre. Együtt ebédeltünk és Harry nem igazán foglalkozott mással, Matt nem jött ma iskolában. Miután vége lett a napnak Harry-vel úgy döntöttünk nem haza megyünk egyből, hanem elmegyünk egy közeli játszótérre. Azt mondta ott nőtt fel, és hogy én is imádni fogom. Ahogy a játszótérhez értünk elmosolyodtam, réginek tűnt és a csúszda össze volt firkálva, a hinta is és kavicsos volt az egész játszótér. Harry a hinták felé húzott, ő leült az egyikbe és én is. Csöndben hintáztunk egy ideig, Harry körbe nézett majd vigyorogva nézett rám.
-Mi az?-Néztem rá nagy szemekkel, fogalmam sincs mit akar.
-Sokat jártunk ki ide anyával és Jess-el.-Mosolygott, én is elmosolyodtam ahogy elképzeltem a kicsi Harry-t ahogy boldogan rohangál.
-Te is írtál itt bárhova?
Mosolyogva néztem körbe, Harry fel állt és felhúzott a hintáról majd egy nagy tölgy fához vezetett amibe nevek voltak bele vésve és szívekbe zárva. Kerestem Harry nevét de nem volt sehol.
-Eddig még nem, de szerintem bele kéne vésnünk a nevünket. Tudod... Barátság jelképe képen.-Mosolygott rám és közben elővett egy bicskát a zsebéből.
-Mondjuk ide!-Mutattam egy szabad helyre a fa közepén. Mire Harry elkezdte belevésni először az én nevemet majd a sajátját és kissé béna szívet csinált mire elnevettem magamat.
-Fiú vagyok, és a fiúk nem tudnak szívet rajzolni ez köztudott tény.-Mormogta védekezésképpen majd rám mosolygott.
-Rendben van, Haz.-Mosolyogtam rá majd a nevünket néztem a fa közepén.
-Haz? Már becézgetsz is, Hope?-Nézett a szemembe majd ajkaimra. Elpirultam.
-Hívhatlak Haroldnak is, ha akarod.-Mosolyogtam rá mire ő is mosolygott.
-A Haz megfelel, jól esik tőled hallani.
Ölelte át a derekamat és közelebb húzott magához, kissé félénken átöleltem a nyakát. Harry az arcomat fürkészte majd a szemembe nézett és ajkaimra, a gyomromban pillangók csapkodtak és szempilláim rebegtetve lehunytam ahogy egyre közelebb hajolt hozzám. Magassága miatt lábujjhegyre kellett állnom kissé, Harry legalább egy fejjel magasabb volt nálam, ajkai melegek voltak és puhák, viszonoztam a csókját és jobban átöleltem nyakát. Pár másodperc múlva csukott szemmel eltávolodtunk egymástól, arcom éget a pirosság miatt és lassan pislogva nyitottam ki szemeim. Harry megcsókolt engem, ez volt az eső csókom, és tökéletesnek éreztem. Rá mosolyogtam mikor ő is mosolyogva eltűrtem a hajam a fülem mögé. A tökéletes pillanatot a csörgő telefonom zavarta meg aminek a kijelzőjén anyám neve villogott, felette és közölte velem, hogy azonnal menjek haza. Harry haza vitt és a házunk előtt ismét egy csókkal búcsúztunk el, és ő a saját lakásába ment be ahol egyedül él mint kiderült. De vajon hol vannak a szülei?A házunk előtt egy idegen kocsi állt amit nem tudtam kié lehet. Ezen gondolkoztam még be nem értem a házba ahol az anyám valakivel beszélt a konyhában, de nem az öcsém hangját hallottam. Légzésem gyorsult ahogy felismertem a hangját... Az apám cseverészik éppen a konyhánkban ülve az anyámmal, bementem a konyhába és kérdően néztem rájuk, apa háttal ült nekem de mikor anya rám nézett apa is megfordult. Elakadt a lélegzetem, ez tényleg ő.. Aki tönkre tette az életünket, és 3 hónap némaságra fogott engem. A szívem a torkomban dobogott ahogy fel állt és végig nézett rajtam.
-Kis lányom, hogy megváltoztál 3 hónap alatt!-Tárta szét karjait, hogy megöleljem.
-Ne játszd itt nekem az ártatlant és ne akarj hozzám érni sem.-Néztem fel rá zaklatottan és könnyeimtől homályosan láttam.
-Hope, apád bocsánatot kért mindenért amit tett és tényleg sajnálja.- Nézett rám anya.
-Te beveszed a szar dumáját?-Nevetve néztem anyára és a pulcsim ujjával megtöröltem könnyeim.
-Hope, ne haragudj rám kérlek..mindent megbántam.-Nézett a szemembe apa őszintén, de nem igazán tudtam neki hinni azok után amit tett.
-Apa láttalak, ahogyan a saját ágyatokban lefeküdtél egy nővel.-Néztem apára mire állkapcsa megfeszült, ezért hallgattam hónapokig de most szereztem annyi bátorságot, hogy a fejéhez vágjam.
-Mi? James, ez igaz? Azt mondtad, hogy csak egyszer történt meg és a munkahelyeden.
Anya halkan beszélt, tudom, hogy ezzel fájdalmat okoztam neki de apa egy seggfej és ezt neki is tudnia kellett. Apa nem kiabált csak halkan közölte anyával, hogy igen és nagyon szégyelli amit tett, én kimentem az ajtón és becsaptam magam után. Átsétáltam az úton és bekopogtam Harry lakásába aki egyből ajtót nyitott majd elmosolyodott. 
-Szia, bejöhetek?-Mosolyogtam fel rá mire ő bólintott és beengedett.
-Hope, kinek a kocsija áll előttetek?-Mondta Harry miközben a kanapéjára ültem.
-Az apámé.-Mondtam halkan mikor Harry mellém ült és magához húzott. Átöleltem őt és így dőltünk el.
-Nem kedveled őt?
-Nem, tönkre tette a családunkat és miatta nem beszélek, mert rajta kaptam őt egy nővel a saját ágyukban. Apám azt mondta ha elmerem mondani anyámnak nagyon megbánom.-Daráltam le halkan és puha tincseivel játszottam a tarkójánál amit ő csukott szemmel élvezett.
-Féltél, hogy tényleg bántana téged?-Kérdezte, és ő a derekamat simogatta.
-Igen, féltem. De most elmondtam anyám előtt, hogy miért nem beszéltem.
-Mit szólt az apád?-Nyitotta ki szemeit és engem nézett.
-Szerintem térden állva könyörög anyámnak, hogy bocsásson meg neki.-Mosolyogtam elégedetten, remélem anya nem bocsájt meg neki ezek után.
-Az én szüleim is elváltak, apa ugyan így megcsalta anyámat mikor született Jess.-Mondta halkan, nagyot sóhajtottam.-Mikor 13 éves lettem én vettem át a ház ura szerepét, anya is itt lakott és Jess is. Fát vágtam, elmentem néha dolgozni suli mellett és meg is védtem anyáékat.
-Akkor hol van anyukád?-Felkészültem a legrosszabbra is..
-Elköltözött a mamámhoz, elég csúnyán megbántottam őt egyszer.-Mondta halkan és láttam a megbánást a szemeiben.
-Miért nem keresed fel őt és kérsz bocsánatot?-Kérdeztem halkan.
-Azt mondtam neki mikor betöltöttem a 16-ot, hogy nem az anyám többé.-Sütötte le szemeit mire a szívem összeszorult majd hevesen kalimpált.-Részeg voltam, én nem akartam neki ezt mondani de reggel mikor felkeltem már sehol sem voltak Jess-el együtt. Látni sem akar engem, biztosan utál. Ezért is nem akarom őt megkeresni, nem hiszem, hogy örülne nekem.
4 éve lakik itt egyedül, észre sem vettem, hogy már nem piszkáltam a haját addig még Harry meg nem puszilta az államat. Nagyot sóhajtottam és szorosan magamhoz öleltem őt, meg kell keresnem az anyukáját és el kell neki mondanom, hogy Harry megbánta. Jobb lenne, ha ő mondaná el neki, akkor lehet az anyukája tényleg megbocsájtana neki.

/ komizzatok ha tetszett ez a rész is :) a következőt nem tudom mikor hozom de igyekszek vele! :)