30. Rész - Fájdalom és kétségbeesés.

Van aki boldogan távozik és van akinek a szíve megszakad távozás közben és után. Én a második lehetőséggel éle, megszakad a szívem a hiánytól. Vettem egy lakást Bradford-ban és lassan már két hete, hogy megcsókoltam Hope-t és leléptem, lecseréltem a telefonszámomat és eltűntem a média elől ugyan is nem nagyon mozdulok ki a házból csak, ha elfogy valamit itthon. Nagyon szomorú vagyok és hülye is, ha nem mondom el Hope-nak, hogy mi érzek iránta most a közelében lehetnék amíg ő tudatlanul átölel mint legjobb barátját. Fogalmam sincs mi lehet vele és a srácokkal, szeretnék velük lenni de nem hiszem, hogy ők most látni akarnak engem. Eddig a dalaim nagy része Hope-ról szól amiket sosem fogok senkinek megmutatni, próbálok másról énekelni de nem megy, vagy Hope vagy a szerelem.

* Hope szemszöge *

Sokat gondolkoztam Zayn-ről az elmúlt két hétben, de Harry-nek nem mondtam el semmi, már haza jöttem a kórházból két napja. Ha a fiúk nincsenek itthon Zayn üres szobájában bőgök az ágyán, hiányzik de nagyon, nem vagyok belé szerelmes de a legjobb barátom volt és nagyon is hiányzik nekem. Mikor nem tudtam őt telefonon felhívni a szívem szakadt meg, hogy ennyire elszakította magát tőlünk, a fiúk szótlanok és Harry-vel is sokat veszekedek mostanában Zayn miatt. Ő nem akar róla beszélni sem, úgy gondolja elmenekült gyáva módon, ha Harry tudná, hogy én üldöztem el őt valószínű páros lábbal rúgna ki az életéből ahogyan a többi fiú is. Magamat okolom mindenért. Miattam ment el Zayn. Miattam. Csak is én vagyok az oka.

***

-Úgy hiányzik...

-Ne mond ki a nevét.-Vágott Niall szavába Harry feszülten miközben a telefonját nyomkodta.

-Zayn.-Mondtam ki halkan mire Harry fel állt és becsapva az ajtót felment az emeletre.

-Harry.-Sóhajtva állt fel Louis és utána ment.

-Elmegyek sétálni.

Pattantam fel majd felhúztam a csizmámat és a kabátomat majd kimentem az ajtón, a hó ropogott a talpam alatt és mivel szállingózott ezért felhúztam a kapucnimat barna hajamra. Kezeim zsebre tettem a hideg elől és csak sétáltam valamerre, nem néztem merre vagy hova. Már sötétedett és lehajtott fejjel néztem a fehér földet és néhány lábnyomot, Harry haragszik rám azt hiszem mert nem alszik velem ami rosszul esik. Párszor felemlítem Zayn-t és olyankor Harry kiabál velem és csapkod mindent meg a fejemhez vágja a barátságunkat, hogy én biztosan lefeküdtem Zayn-el és hogy ezért hiányzik. Mikor csörgött a telefonom Harry neve villogott a kijelzőn, felvettem nagyot sóhajtva de nem szóltam bele.

-Némasági fogadalmat tettél megint?-Förmedt rám.

-Seggfej vagy, velem.-Mondtam felvont szemöldökkel.

-Hol vagy?

-Messze tőled.-Mosolyodtam el.

-Gyere haza, beszélni karok veled.

-Beszélj most.-Forgattam  meg szemeimet.

-Mi volt közted és Zayn között?-Vont kérdőre.

-Mondtam már, hogy csak barátok voltunk, Harry értsd már meg.-Vettem mély levegőt és fújtam ki lassan.

-Hope, azonnal gyere haza vagy..

-Vagy? Mi lesz? Kidobsz engem?-Vágtam a szavába.

-Igen. Mert úgy viselkedsz mint aki oda van azért a seggfejért.-Emelte fel a hangját a telefonba.

-Ő volt oda értem csak hogy tudd, és ő jobban megbecsült mint te!

Mondtam idegesen és kinyomtam a hívást majd szemeim tágra nyíltak ahogy rájöttem, hogy most mondtam el, hogy Zayn szeretett engem. Harry vagy rám akad ki vagy Zayn-re, de szerintem én leszek aki ennek megissza a levét, mindig én vagyok.

Mikor bementem a házba este 10-kor a nappaliból a tévé hangját hallottam, levettem a cipőmet és a kabátomat majd benéztem. Harry nem volt ott, akkor fent van, felmentem és lassan kinyitottam a szobánk ajtaját. Harry az ágy végén ült és a fejét támasztotta, a ruháim a bőröndjeimben hevertek, légzésem szaporodott.

-Harry?-Kérdeztem halkan, nagyot nyeltem ahogy a szám kiszáradt.

-Mi volt közted és Zayn között? Ne merj hazudni, Hope.-Motyogta, a fejét még mindig támasztotta, a haja előre hullott.

-Semmi, nem hazudok neked.-Könnyeim gyűltek.

-Mi volt a kórházban mikor haza küldött?-Kérdezte élesebben mire a szívem összeszorult.

-Harry, kérlek...-Mondtam alig hallhatóan.

-Az istenért, Hope.-Állt fel hirtelen és a falnak tolt, a levegő a tüdőmbe szorult cselekedetétől.-Válaszolj már a rohadt kérdésemre!

-E-el mondta miért megy el.-Hagytam, hogy könnyeim kibuggyanjanak szemeimből.

-Mond már, Hope, hogy legyen okom a szakításra.-Mondta hidegen mire ajkaim elnyíltak.

-M-miért akarsz velem szakítani?-Kérdeztem remegő hangon, a szívem megfájdult.

-Mert biztosan történt valami abban a kicseszett kórházban, de te végig a szemembe hazudtál. Azért, nekem nem kell olyan lány aki hazudik és tagad.-Nézett a szemembe, szemei sötétek voltak.

-M-megcsókolt, Zayn megcsókolt és b-bevallotta, hogy szeret.-Mondtam hüppögve mire Harry elengedett engem, lecsúsztam a fal tövébe sírva.

-Menj el innen, látni sem akarlak többé és add ide azt a rohadt gyűrűt.-Mondta Harry de én csak zokogtam a lábaimat átölelve.-Hope!-Kiabált rám amire összerezzentem.

-De nincs hol laknom.-Néztem fel rá könnyes szemekkel, néztem ahogy elém guggol és megfogja a kezem. Lehúzta róla a gyűrűt majd a zsebébe tette, eltűrte a hajamat és kipattintotta a repülős nyakláncát amit ki vett a nyakamból.-Harry...-Suttogtam és remegő ajkakkal néztem ahogy fel áll és elmegy tőlem a szoba másik végébe.

-Menjél Zayn-hez vagy bánom is én hova mész csak menj a közelemből örökre.

Mondta háttal nekem és az ablakon nézett ki, beszívtam ajkaim majd megfogtam a két bőröndömet és lementem velük a lépcsőn, a nappali előtt elhaladva benéztem a kanapéra. A srácok aludtak így inkább nem zavarva őket felvettem a kabátomat és a csizmámat majd egy utolsó pillantást vetettem Harry-re aki a lépcsőn állt.

-Összetörtél, újra.

Suttogtam fájdalmasan majd könnyeim ismét utat törtek maguknak és kisétáltam az ajtón a szakadó hóba. Felhúztam a kapucnim ismét és kimentem a kapun, fogalmam sincs hova mehetnék, senkim nincs itt a fiúkon kívül, a házat amit vettünk eladtam mert Harry rábeszélt. Sírva mentem az utcán magam után húzva a bőröndjeimet és azon próbáltam gondolkozni, hogy hova menjek éjszakára. Megfagynék, ha az utcán aludnék és így is fázom nagyon, nem hiszem el, hogy Harry-nek volt szíve kidobni engem a fagyba. Szörnyen rosszul esett ez nekem és minden elvett tőlem, végül megláttam egy kocsmát ami éjjel nappali így oda bementem. A csengő az ajtó fölött csilingelt ahogy beléptem, a két bőröndöt az egyik sarokba húztam majd leültem a bár pult előtt.

-Helló, mit adhatok?-Mosolygott egy szőke hajú lány.

-Valami erőset ami elmulasztja a fájdalmat a szívemben.-Motyogtam szipogva majd néztem ahogy valamit tölt egy kis pohárba.

-Parancsolj, amúgy te nem Harry Styles menyasszonya vagy?-Nézett rám meglepődve.

-Csak voltam.-Mosolyogva ittam meg amit elém tett majd fintorogtam egyet erőssége miatt.

***

Francba. A fejem fájt de nevettem hogy leestem a bárszékről, Amy a pultos lány segített fel nevetve és egy fotelba ültetett. Azt hiszem nagyon sokat ittam és sokan megbámultak engem a kocsmában de Amy mindig elküldte a fiúkat akik felakartak szedni valószínűleg egy egy éjszakás kaland miatt. Szédültem és forgott velem a világ, csuklottam egyet amitől nevetnem kellett újra és a telefonomra néztem mi csörgött. Harry. 

-Mi van, te seggfej?-Szóltam bele gúnyosan, a hangom kissé fura volt az alkohol miatt.

-Hope, te részeg vagy?-Hrry hangja kétségbeesett volt.

-Mi van, ha igen? Kidobtál.-Mosolyodtam el bunkón de ő ezt nem láthatta.

-Hope, nem akartalak kidobni téged a hidegbe. Azt hittem van valaki akihez mehetsz de Louis üvöltve jött fel a szobámba, hogy hogyan dobhattalak ki téged.-Sóhajtott nagyot.

-Ne foglalkozz velem, göndörke. Nagy lány vagyok már és tudok vigyázni magamra.-Mosolyogtam bágyadtan és valakinek a maradék italját ittam meg ami az asztalon volt.

-Nem, nem tudsz. Mindig én vigyáztam rád.-Motyogta.

-Ha annyira vigyáztál volna rám most nem lennék tök részeg egy kocsmában és nem aggódnék azon, hogy hova megyek ha ez bezár de szerencsére éjjel nappali.-Emeltem fel kissé a hangom mire Amy rám szólt, hogy ne kiabáljak.

-Melyik kocsmában vagy?-Hallottam ahogy beindítja a rovert.

-Hagyj engem békén Harry.

Nyomtam ki a telefont majd Amy-re mosolyogtam és nagy nehezen oda mentem a pulthoz.

-Adj még valamit.-Néztem a szemébe.

-Hope, már így is alig állsz a lábadon.

-Nem érdekel, inni akarok. El kell felejtenem őt.-Könnyeim ismét gyűltek ahogy Harry eszembe jutott.

-Hope, nem iszol többet.-Hallottam ahogy kicsapódik az ajtó, megfordultam és Harry jött felém.

-Húzz már el innen, hagyj békén.-Sietősen mentem a lány mosdó felé de Harry hosszú lábai miatt utolért engem és megragadta a karomat, tenyerem azonnal az arca jobb oldalán csattant.

-Francba, Hope.-Harry elengedett és a kezét az arcához kapta.

-Harry, hagyd már őt. Így is eleget szenvedett miattad.-Szólalt meg mögötte az ismerős hang. Zayn!

-Na már csak te kellettél.-Nevette el magát Harry és hátra fordult.

-Nem fogom hagyni, hogy földig alázd őt.-Nézett a szemébe Zayn.

-Be kéne húznom neked, tudod? Amiért rá másztál az ÉN barátnőmre.-Emelte ki Hary a lényeget és már el is feledkezett a sajgó arcáról.

-Több fájdalmat okoztál neki mint az apja, Harry nem becsülted meg őt és meg sem érdemled.-Mondta Zayn és keresztezte kezeit mellkasán.

-Miattad van minden, miért kellett beleszeretned?-Emelte meg Harry a hangját mire síri csend lett az egész kocsmában.

-Szerintem válasszon Hope.-Mondta Amy mire szemeim tágra nyíltak.

-Hope.-Mondták egyszerre és felém fordultak mindketten.

-Én..-Motyogtam és felváltva néztem rájuk.

-Nos? Kit választasz?-Nézett rám Harry felvont szemöldökkel.

-Most szakítottál velem és kidobtál a szakadó hóesésbe.-Néztem rá nevetve és majd nem elestem de Zayn azonnal oda sietett hozzám és megtartott.-Szóval Zayn. De csak mert a legjobb barátom.-Öleltem át szorosan Zayn-t.

-Sajnálom, Hope. Remélem egyszer majd megbocsájtsz nekem. Hülye voltam.-Mondta halkan Harry amitől a szívem hevesen vert.

-Késő bánat, haver.-Puszilta meg a fejem búbját Zayn.

/ noooos ez volt a köetkező rész! :) kommenteljetek és iratkozzatok fel és hozom a kövit! :) /