31. Rész - Újra mélyponton.

,, Néha követünk el hibákat, amiket csak mi hozhatunk helyre. "

* Zayn szemszöge *

Harry kisétált az ajtón és Hope még mindig belém csimpaszkodott és sírt, sóhajtottam egyet és nagy nehezen kisegítettem őt a kocsmából a kocsimig. Elviszem őt  házamhoz és ott fog aludni, pár napja követem őt és figyelek már, hogy ne legyen baja. Féltem, hogy hülyeséget csinál erre tessék, itt vagyok és éppen a házam felé tartok vele mert Harry kidobta őt miattam. Szuper, ennél jobban nem is cseszhettem volna el mindent. Gratulálok magamnak.

* Hope szemszöge *

Reggel arra ébredtem fel, hogy finom illatok terjengenek a levegőben, szemeim még csukva voltak de amikor kinyitottam őket eléggé meglepődtem. Egy fekete falú szobában volt egy nagy francia ágyban, halványan emlékszem arra, hogy Harry és Zayn is megjelentek este. Lassan kikeltem az ágyból és végig néztem magamon, a tegnapi felsőm volt rajtam egy egy kockás rövidnadrág. Az éjjeli szekrényen volt egy fájdalom csillapító és egy pohár víz, elmosolyodtam és bevettem majd ittam rá vizet és lassan kinyitottam a szoba ajtót mi halk nyikorgással jelezte, hogy felébredtem. Elindultam a konyha felé ahol mozgolódást hallottam majd elmosolyodva dőltem az ajtó félfának és Zayn-t néztem ahogy hátal áll nekem és azt hiszem bacont süt tojás rántottával.
-Jó reggelt!-Szólaltam meg mire megugrott.
-Jesszusom, frászt hozod rám.-Nevetve fordult meg.-Amúgy neked is jó reggelt! Hogy vagy?
-Lelkileg vagy a másnaposságomra gondolsz?-Ültem fel a pultra és őt néztem továbbra is.
-Másnaposság.-Gondolkozott el majd a serpenyőből egy tányérra tette a kész ételt.

-Kicsit fáj a fejem, de nem vészes. A szívem jobban fáj.-Néztem magam elé és a csempe mintáját vizsgáltam a földön.
-Nem csodálom, Harry kidobott téged az utcára konkrétan. Miattam.-Sóhajtott Zayn nagyot és elém állt.
-Szeretem őt, Zayn.-Néztem a szemébe.-Még így is, hogy kidobott.-Vontam vállat.
-De miért? Nem érdemel meg téged..-Állt hozzám közelebb és a szemembe nézett.
-Vagy csak azt akarod, hogy veled legyek és ne vele.-Mosolyodtam el nagyot sóhajtva.-Ezt akartad, ugye?
-Hope, ne ítélj el engem légyszíves.-Támaszkodott a pult két oldalára a lábam mellett.
-Harry-t szeretem ezt most tisztázzuk.-Néztem a szemébe mire nagyot sóhajtott és lehajtotta a fejét.
-Francba, Hope. Összetörte a szívedet, ha jól emlékszem.-Mondta Zayn kicsit hangosabban.
-Lehet, de Ő az egyetlen aki összetudja újra építeni a várat miután lerombolta.-Sóhajtottam nagyot és kezeimet a vállára tettem.
-Szóval ezek után is szereted őt.-Szívta be ajkait és a szemembe nézett.
-Sajnálom, Zayn.
Hajtottam le a fejemet ismét, Zayn eltávolodott tőlem és leült enni inkább. Lemásztam a pultról és közösen reggeliztünk csöndben, Zayn rám sem nézett egész végig. Miután ettünk elvettem előle a tányért és a mosogatóba tettem majd megkerestem a szivacsot és a mosogatószert és eltakarítottam magunk után. 
Az elkövetkezendő 1 hétben alig beszéltem Zayn-el, házat kerestem ahova beköltözhetnék mert nem akarok itt a nyakán lenni más ismerősöm meg nincsen. El-t és Louis-t meg nem akarom zavarni, hisz gyermekük van és nem akarok a nyakukon lenni. Összepakoltam a bőröndömbe ami a vendég szobában volt, majd átsétáltam Zayn szobájához és bekopogtam halkan és vártam a földet nézve. Az ajtó kinyílt és Zayn nézett rám majd a bőröndjeimre.
-Találtam egy lakást.-Mondtam halkan majd én is  bőröndjeimre néztem.
-Elviszlek.-Ment el mellettem és a cipőjét húzta.
-Köszönöm.-Mondtam miközben én is felöltöztem.-Köszönök mindent.
Mosolyogtam rá halványan de nem jött válasz csak az ajtót nyitotta ki nekem, nagyot sóhajtottam és kihúztam magam után a bőröndöket. Zayn segített betenni a csomag tartóba majd beültünk a kocsiba és elmondtam a címet. Az út csendben telt amitől eléggé rosszul éreztem magamat.
-Nem igaz, hogy te is engem utálsz.-Böktem ki magamból a körmeim piszkálva.
-Nem utállak.-Nézte az utat figyelmesen.
-Hát én nem így érzékelem és ezt mind azért csinálod mert nem bújtam veled össze, mi?-Vontam fel a szemöldökömet, mikor megállt a pirosnál rám nézett.
-Én szeretlek, Hope de te nem. Idő kell, hogy megemésszem ezt.-Nézett rám ridegen.
-Mindig mondtam neked, hogy Harry-t szeretem.-Néztem rá felvont szemöldökkel.-Sosem adtam neked olyan jelet, hogy ezt másképp gondolnám.
-Érdekes mikor szakítottatok akkor jöttél hozzám meg velem aludtál meg tökre elhülyítettél engem.-Emelte fel kissé a hangját.
-Mert egy barátra volt szükségem, Zayn.-Légzésem gyorsult ahogy a szemembe nézett mélyen.
-Vagy csak valakire aki ott volt Harry helyett.-Nevette el magát és megrázta a fejét.-Tök mindegy, Hope. 
-Hogy feltételezhetsz rólam ilyet? Pont te, akinek felesége volt és elhagyta őt egy olyan lányért aki már menyasszony volt.-Nevettem el magam már kínomban én is és könnyeim törölgettem.
-Hát jó hülye voltam ezt bevallom.-Indult el mikor a lámpa zöldre váltott.
-Hagyjatok békén innentől kezdve. Kösz, hogy elhoztál.-Szálltam ki mikor megállt a ház előtt és kiszedtem a cuccaim a csomagtartóból.
-Csak úgy eldobod a barátaidat?-Mosolygott rám miközben a kocsi oldalának dőlt.
-Köszi, de nem kellenek olyan barátok akik tönkre tesznek egy boldog kapcsolatot.-Néztem rá nevetve.
-Boldog? Hope, ezt te sem mondtad komolyan.-Nézett rám miközben rágyújtott.
-Voltak vitáink de mindet megbeszéltük normális ember módjára.-Néztem a szemébe kissé idegesen már.
-Akkor miért aludtál az én ágyamban részegen?-Mosolyodott el féloldalasan.
-Mert tönkre tetted a kapcsolatomat. Azt amiben én boldog voltam, és mindent elveszítettem miattad Zayn. Azt hittem te normális vagy és jó fej, de ahogy látom tévedtem. Hatalmasat, de ne aggódj innentől kezdve se te, se Harry se senki nem lesz az életemben és innentől kezdve elintézted nekem, hogy soha többet ne beszéljek újra!-Kiabáltam rá és hagytam, hogy könnyeim potyogjanak. Sírva húztam be a cuccaimat a házba amit vettem a maradék pénzemből majd ledőltem a kanapéra és átöleltem az egyik díszpárnát, hallottam ahogy Zayn kocsija elhajt a házam elől. 

***

2 hónap és 3 nap telt el azóta, amióta ismét nem beszélek. Nem akarok senkivel sem beszélni és megbízni meg végképpen nem akarok ezek után, már kicsit elegem van az emberekből.  Zayn összejött Gigi Hadid-el, én pedig itt ülök magányomban az ágyamon és olvasok. Szabadidőmet olvasással töltöm és zene hallgatással és persze sírok, hosszú órákon át sírok és szerelmes számokat hallgatok. Néha összefutok Louis-szal és El-el de ők is tudják már, hogy nem beszélek ismét szóval általában ők mesélnek nekem Charlie-ról és, hogy szeretnének majd egy kis lányt is, de azt majd később. Niall és Ashley az esküvőt tervezik amire meg vagyok hívva de Harry meg Zayn miatt kicsikét félek, na meg a tömegtől persze. Liam és Sophia jelenleg szünetet tartanak mert Liam sokat van a családjával mert az édesanyja megbetegedett. Mostanában eléggé rossz állapotban vagyok lelkileg, anya elfordult tőlem mert a pletykáknak miatt amiket hallott rólam és szégyell engem, Jake pedig híres színész és nem igazán ad élet jelet magáról. Már beletörődtem, hogy jelenleg mindenki szemében én vagyok a rossz, ribanc barátnő aki ismét összetörte Harry Styles szívét, de senki nem tudja, hogy ez fordítva történt. Meg sem hallgatott azon az estén csak kidobott engem mindent elvéve tőlem amit tőle kaptam. Sokszor már úgy érzem minek élek ezen a világon? Senki nem szeret és már én is kezdem megutálni magamat mindenért. A szemeim táskásak az alvás hiánytól és a kezeim hegesek, nem tudtam feldolgozni még mindig amit Harry és Zayn tettek velem. Darabokra törtek és utána még jól esik tapostak miután elmondták a hírekben, hogy Harry azért dobott engem mert én Zayn-el megcsaltam őt, Zayn pedig ezt megerősítette szóval az egész világ utál engem egy nagy hazugság miatt. 

-Hope?-Hallottam magam mögött egy mély hangot, a testem megfeszült ahogy felismertem ki az.-Szia!
Érintette meg a vállamat Harry mire összerándultam és eltoltam a kezét majd megfordultam lassan, szívdöglesztően nézett ki mint mindig, a haját levágatta kissé és lett pár új tetkója amit nem takart a sötét kék pólója a kezén. Nagyot sóhajtottam majd megfordultam ismét és ismét pakolni kezdtem egy zacskóba a zöldségeket amiket a salátához akarok összevágni.
-Hogy vagy?-Állt mellém és ő is levett egy zacskót, már nyitottam ajkaim, hogy leordítsam őt de utána rájöttem a kis fogadalmamra.-Haragszol még rám?-Sóhajtott nagyot. Ha tudnád mennyire.
-Elnézést, tudna nekem segíteni? Mennyibe kerül a paradicsom kilója?-Nézett rám egy néni, majd a fenti táblára mutattam ahol az ár volt.-Köszönöm!-Mosolygott, Harry megfogta a felkaromat.
-Hope, megint nem beszélsz?-Kérdezte halkan, könnyeim gyűltek és ellöktem a kezét az enyémtől majd sietős léptekkel mentem a kassza felé, hogy minél hamarabb eltűnjek innen.-Várj már!-Hallottam, hogy jön utánam Harry. De én nem álltam meg, a kasszához mentem és a srác elé tettem a kosarat amiben a vásárolt dolgaim voltak.-Miért nem beszélsz? Miattam?
Harry a hajába túrt ahogy rá néztem majd elővettem a telefonomat és leírtam neki miért nem beszélek.

~Azért nem beszélek, mert te és Zayn kicsináltatok engem lelkileg. Hazudtatok mindenkinek rólam és még a saját anyám is utál. Ezért nem beszélek és ne merj többet a közelembe jönni mert gyűlöllek, Harry!

-Hope, ne csináld már. Rohadt szomorú voltam és dühből mondtam mindent de már megbántam.-Nézett Harry a szemembe de én fizettem majd elindultam ki. Nem gondolja komolyan, hogy majd ennyi elég lesz, elindultam gyors léptekkel haza felé de jött utánam és kiabálta a nevemet de nem érdekelt csak mentem előre. Egy idő után már nem hallottam a hangját és előszedtem a kulcsaimat, körbe néztem majd kinyitottam a kaput és besiettem a lakásomba. Nagyot sóhajtottam és letettem a zacskót amiben a vásárolt dolgok voltam majd megdörzsöltem az arcomat, rossz volt vele találkozni és most még jobban hiányzik mint eddig hiányzott. Szeretem őt, még mindig.

* Harry szemszöge *

Haza mentem miután rájöttem, hogy Hope gyűlöl engem amit meg is értek 100%-ban. Hiányzik nekem, sokat sírok miatta és tudom elvileg egy fiúnál gáz ha zokog, de szar nélküle aludni. Nem is tudok aludni nélküle, egy roncs vagyok ahogyan ő is. A szívem összeszorult ahogy ma megláttam őt, szörnyen beesett az arca, lefogyott és sápadt nagyon, én sem nézek ki jobban és elég nehéz mert dolgoznom kell. Dalokat írok, festek és interjúk meg fotózások várnak rám egész nap és nincs egy szabad órám sem és folyton Ő jár az eszemben. Helyre fogom hozni a kapcsolatunkat és együtt fogunk megöregedni. Ezt a kapcsolatunk elején már eldöntöttem és amit eldöntök az úgy is lesz, bár Zayn-t inkább sohasem látnám többet jelenleg. Nem hittem Hope-nak pedig ő mondta az igazat és nem pedig Zayn, csak annyira féltékeny voltam rá és olyan dühös, hogy Hope hagyta, hogy ezt tegye kettőnkkel. Mondjuk én is sokat tettem azért ami most van, de sosem akartam volna ezt és szükségem van rá. Szükségem van Hope-ra és tudom, hogy neki is szüksége van rám szóval lépnem kell, tennem kell azért, hogy megbocsásson nekem de ehhez segítség kell. Tudom, hogy Louis és El tartják vele a kapcsolatot, már el is terveztem mi hogyan lesz de több próbálkozás kell, mert Hope egy könnyen nem fog nekem megbocsájtani de küzdeni fogok érte. Mert ő az aki miatt élek és nekem csak Ő kell ezen a hülye világon, nincs még egy olyan csodálatos lány mint Ő. Annyira gyönyörű, érzelmes, vicces és olyan kis apró. Mindig is imádtam, hogy kisebb mint én, legalább egy fejjel kisebb nálam és imádtam ha hozzám bújt, annyira összeillett a testünk és ez nagyon hiányzik nekem, hogy éjjel hozzám bújjon, játsszon a hajammal és jóéjt csókot adjon nekem amitől reggelig alszok mellette amíg ki nem mozdul mellőlem. Szerelmes vagyok belé, és nem adom fel addig még újra meg nem szerzem őt.

/ nos, ez volt a 31. rész! :) remélem tetszett nektek, kommenteljetek, ha hozzam a következő részt! :) /