22. Rész - Nem tudok nélküled élni.

-Nem tudom elhinni, Hope, hogy Louis előtt titkoljátok.-Motyogta Harry miközben fel-alá mászkált a nappaliban. Kicsúszott a számon véletlen, hogy El terhes. 

-Ne mond el neki, kérlek.-Sóhajtottam és a kanapén ültem törökülésben.-El az év fordulójukon akarja elmondani neki. Ne rontsd el a meglepetést!

-Én miért nem kaphatok tőled egy babát az évfordulónkra?-Nézett a szemembe mire felsóhajtottam.

-Már megbeszéltük ezt.-Motyogtam.

-Vagy csak félsz, Hope.-Vágta rá.

-Harry.-Figyelmeztettem öt.-Eleanor sem direkt lett terhes.

-Mitől félsz? Hogy elhagylak, ha teherbe esel? Hope, babázni akarok.-Jelentette ki mire az állam leesett.

-Ez nem olyan egyszerű, egy gyerek nagy felelősség.-Álltam fel.

-Úgy gondolod nem tudnék eltartani egy gyereket?-Vonta fel szemöldökét.

-Harry, turnézol, interjúzól, énekelgetsz és egyéb dolgok, így is alig találkozunk mostanában. Nem akarom egyedül nevelni.-Mondtam halkan.

-Hope, bébi. Érted, vagy értetek megtennék bármit. Ha ez a karrierem lemondásával jár, hát legyen.-Fogta kezei közé az arcomat, es lecsókolta könnyeim.

-Harry, még nem akarok babát.-Szinte suttogtam, Harry átölelt nagyot sóhajtva.

-Rendben, nyugodj meg szerelmem!-Puszilt a hajamba és a hátamat simogatta.

Örültem, hogy ejtettük a baba témát mert veszekedtünk volna Harry-vel. Látom rajta, hogy csalódott de Ő is még egy nagy gyerek és korai lenne egy kis baba, mellesleg most van a karrierje csúcsán. El sokat sír, mert attól fél, hogy Louis elhagyja őt. Most a közös házban vagyunk és elvileg El most mondja el neki a hírt, nagyon izgulok, hogy Lou hogy fogja fogadni a dolgot. Mikor ajtó csapódást hallottam megugrottam, Louis-ra néztem aki éppen lerohant ez ezer vattos vigyor keretében.
-Apa leszek! Lesz gy kis babám!-Zsongott be és az ölünkbe ugrott, El nevetve jött le és könnyeit törölgette.
-Ez csodálatos!-Mondtuk úgy mintha nem tudtuk volna de mi is megállhatatlanul mosolyogtunk.
-Ti..ti tudtátok?!-Nézett ránk Louis fenyegetően, persze mosolygott.
-Dehogy, miből gondolod?-Nézett rá Harry meglepődve.
-Mindent én tudok meg utoljára.-Nevetett Louis és megpuszilta El arcát mosolyogva.

***

Niall és Ashley sokat randiztak és úgy néz ki elég jól kijönnek, a rajongók persze féltékenyek de őket ez nem érdekli. Szeretik egymást ahogy én is Harry, Perrie és Zayn és Liam meg Sophia és utolsó sorban El és Louis. Bár Harry mostanában nagyon féltékeny mert egy új fotósom van, Diego és mivel eléggé jól néz ki Harry-nél beindult a vészvillogó. Csak, hogy Ő nem tudja, hogy Diego 1000%-ig meleg, szóval semmi értelme annak, hogy mindennap vacsorázni visz és a kedvemre tesz mindenben. Ő a szerelmem és ezen semmi nem fog változtatni soha sem. A fotózásokon is már ott van Harry és mindig mondja, hogy mit hogy csináljon Diego, nem eszi észre, hogy Di vonzódik hozzá. Durva ezt kimondani, de esküszöm, hogy a pasim fenekét bámulta. Inkább nekem kéne féltékenynek lennem, nem neki!

-Szóval, Hope. Szeretném, ha mindent beleadnál, hogy tökéletes legyen az őszi kollekció képei!-Mondta Diego, és a fényképezőért ment csípő rángatással.

-Rendben, Di! Azok lesznek!-Mosolyogtam majd a fehér háttér elé álltam az őszi kollekció egyik ruhájában.

-Had lássam azt a szép mosolyod, szívem.-Mosolygott Di.

-Khhhmmm...-Köszörülte meg a torkát Harry, mire mindketten rá néztünk és Di kacagott egyet.

-Harry, szívecském, ülj vissza nyomogatni a mobilodat. Itt most fontos munka folyik.

Mondta rá nézve Diego majd rákacsintott mire az én egyetlen fürtösöm szemei tágra nyíltak, én nevettem egyet amit Di e is kapott a géppel. Sok képet csináltunk különböző ruhákban, majd elköszöntünk Diego-tól és kimentünk a kocsihoz miután összeszedtem a cuccaim.

-Miért nem szóltál, hogy langyi?-Harry a kocsi oldalának tolt és hozzám simult.

-Élveztem a helyzetet. Mindennap vacsora, velem voltál egész nap és a legjobb, hogy többet voltunk együtt.-Nevettem és a tarkóját cirógattam.

-Hope, ez a fiú meleg és a szívének szólított.-Mondta tagoltan Harry.

-És a feneked is elég sokszor megnézte.-Kuncogtam.

-Húzzunk innen.-Nyögött fel Harry szenvedősen és azonnal kitépte nekem a kocsi ajtót és betuszkolt az anyós ülésre majd ő is bepattant.

-Amúgy nem langyi, hanem meleg. Ez kedvesebb.-Nevettem őt nézve ahogy kifarol a parkolóból és elindulunk.

-Tök mindegy, Hope. Nem jövök veled többet ide, még a végén rám mászik.

Motyogta magában amin én hangosan nevettem a fejemet hátradöntve, Harry egész úton morgolódott és be nem állt a szája, hogy flörtölt vele egy srác.

-Megjöttünk!-Kiabáltunk mikor beértünk a házba de senkitől nem jött válasz.

-Úgy néz ki senki nincs itt.-Néztem Harry-re.

-Talán ki kéne használnunk az alkalmat.-Jött felém egy széles mosoly keretében, de pont akkor lépett be mindenki a házba nevetgélve.

-Nem fogjátok elhinni, hogy hol voltunk és mi történt.-Jött be Liam a konyhába.

-Ti sem..-Motyogta Harry visszaemlékezve a fotózásra.

-Harry olyan rémült arcod van.-Nevetett Louis.

-Rám mászott egy meleg srác.-Motyogta mire mindenki röhögni kezdett.

-Igazából csak flörtölt vele.-Nevettem én is, Harry megforgatta szemeit és ivott egy pohár vizet.

-Mi meg összefutottunk egy csapat rajongóval és felkergettek minket egy magas kő falra. Ott ültünk egészen idáig még Paul értünk nem jött.-Nevetett Zayn.

-Nem volt azért ilyen vicces.-Motyogta Niall.-Majd éhen haltam.-Már kutatott is a hűtőben.

***

Annyira hirtelen lett minden rossz, egyik percről a másikra. Mikor megütöttem Hope-t sírva szaladt el tőlem és elbújt a házamban az egyik szekrényben, kirángattam onnan őt és kiabáltam vele. Részeg voltam, mert Hope reggel kiakadt rám ugyan is tegnap este berúgtam szintén és csókolóztam Kendall-al amire nem emlékszem de jó pár fotó készült rólunk. Nem engedtem neki, hogy elmenjen, Hope a mindenem és készült elhagyni, persze, hogy rá kiabálok, hogy féljen elmenni. Nem túl emberi megoldás de legalább maradt, jelenleg a fürdőszobába zárkózva sír, én pedig a bárszekrényemnek dőlve húzom le a második üveg whiskye-met. Nem tudom, hogy magamra vagy Kendall-ra agyok mérges amiért kihasználta a részegségemet. Nem tudom, hogy lefeküdtem-e vele de a szívás nyomok a nyakamon durvák amit nagyon szégyellek, és nem is jöttem haza egész éjjel. Remélem nem feküdtem le vele. Mikor Hope egy táskát tartva a kezében szipogva vette fel a kabátját szemeim tágra nyíltak, és néztem ahogy a cipőjét is felveszi.

-Hope.-A neve most nem lágyan jött ki a számon hanem durván. Összerezzent.-Hová?

-Meg-megcsaltál engem.-Hope halkan beszélt, háttal állt nekem de tudtam, hogy könnyei potyognak gyönyörű kék szemeiből.

-Az Istenért, Hope mikor fogod fel, hogy rohadtul nem voltam magamnál?-Indultam meg felé és ő elhátrált tőlem ahogy megfordult.

-Mint ahogy most se? Segg érszeg vagy.-Hope felemelte hangját és kezeit az arca elé tette ahogy a falnak ütközött.

-Nem akarlak elveszíteni, bébi.-Suttogtam a hajába ahogy hozzá simultam.

-Már elveszítettél mikor felpofoztál.-Hope ellökött magától és az ajtó felé sietett.

-Hope, a francba.-Motyogtam mikor belerúgtam a kanapéba.-Ne menj el kérlek, nélküled nem tudom ki vagyok.-Könnyeim gyűltek ahogy elhagyta a házamat becsapva az ajtót.

* Hope szemszöge *

Szipogva ültem le egy padra a parkban és a telefonomban telefonszámokat kerestem kivel beszélhetnék. Jelenleg az utcán vagyok, és nem szeretném kint tölteni az éjszakát. Ha visszamennék a közös házba ott keresne először Harry, ha El-hez mennék oda is menne másodjára. Megdörzsöltem az arcomat majd szitkozódtam mikor az eső esni kezdett, még ez is. Csodás. Bementem egy Starbucks-ba és rendeltem egy forró csokit, szemeim tágra nyíltak és elakartam bújni de késő volt már, Liam észrevett és Sophia társaságában bejöttek a kávézóba.

-Hope? Hát te, mit keresel itt?-Nézett rám Liam kérdően.

-Nem ülhetek egy kávézóban este egy kakót iszogatva?-Néztem rá nevetve.

-Azt hittem Harry-nél vagy.-Neve hallatán a gyomrom összeszűkűlt és hányinger fogott el.

-Nem, én..eljöttem.-Mondtam halkan és a poharamon lévő díszeket nézegettem.

-Történt valami?-Ült le Sophia velem szemben, Liam mellé. Rendeltek magunkat két kávét.

-Megcsalt.-Szinte suttogtam, könnyek áztatták az arcom ismét.

-Harry? Ez biztos?-Ámult el Liam.

-Képek vannak róla, ahogyan csókolózik azzal a Kendall-al.-Szipogtam és elfogadtam a zsepit amit Sophia nyújtott nekem.

-Van hol aludnod?-Sóhajtott Liam, megráztam a fejem, hogy nincs.

-Nyugodtan átjöhetsz hozzám, ha akarsz Hope.-Ajánlotta fel Sophia, nagyon kedves lány.

-Jönni is fog, nem fog egyedül lenni az utcán éjszaka a kis húgom.-Vágta rá Liam, összetört szívemet melegség öntötte el szavaitól.

***

Azóta nem találkoztam Harry-vel mióta volt az a kis incidens, ez két hete volt. Nagyon hiányzik az ölelése, a csókja, a nevetése és ő maga hiányzik de nagyon. Azt hittem örökké együtt leszünk majd, és azt hittem Harry is így gondolja de tévedtem. Szeretem őt, de egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani azért amit tett. Aznap mondtam neki, hogy legyen velem és ne menjen el bulizni az egyik régi báratjával, de ő nem hallgatott rám és elment aminek meg is lett az eredménye. Kivettem egy lakást Lomdon belvárosában, messze Harry-től, a telefonszámomat lecseréltem de a lányoknak szóltam akik elmondták a srácoknak de Harry nem tudja, a srácok néha mesélnek róla mikor összefutok velük. Azt mondták maga alatt van és keveset van a közös házban, a szemei táskásak és a koncerteken sem aktív. Sokan azt terjesztik én csaltam meg Harry-t de nem érdekelnek a pletykák, én és Ő is tudjuk mi történt. Fáj még mindig, hisz ő volt az első nekem mindenben, és szerelmes vagyok belé. Mindig letudott venni a lábamról, mindig megtudott nevettetni és mindig megvígasztalt, ha szomorú voltam. Hiányzik. 

Vajon én is hiányzok neki? 

Megbánta amit tett? 

Valaha még együtt leszünk újra?

Ezeken a kérdéseken rágódtam miközben az ablak előtt álltam és bámultam ki az esős időbe, az utca nyüzsgött au emberektől, köd volt de még is sokáig láttam a távolba. Az emberek siettek munkába gondolom, reggel 8 van jelenleg és már így is fent vagyok 2 órája, alig aludtam. Valószínű az én szemeim is táskásak voltak mert nem alszok, alig eszek és ki sem mozdulok a házból. Perrie, Sophia, El, Ashley és a fiúk szoktak hozzám jönni de inkább ők beszélnek mindig, én csak hallgatok és hallgatom őket.

* Harry szemszöge *

Nagyon megviselt a szakításunk és nagyon hiányzik Hope, nélküle egy nagy senkinek érzem magam mellesleg üresnek is. Egyedül fekszem, egyedül kelek és az egész napot egyedül töltöm, elmegyek koncertre a srácokkal utána megint haza jövök és tök egyedül vagyok. Festek néha, de csak a gyönyörű barátnő arcát, vagy is már a volt barátnőm. Egyik nap mikor egyedül ücsörögtem itthon és ittam, hogy felejtsek eszembe jutott, hogy az a ribanc tuti azért csinálta, hogy Hope és én szakítsunk. Louis néha átjön és hoz nekem kaját de én nem nagyon eszek, csak néha egy falatot. Tegnap kiborultam eléggé és a fürdőszobai tükörbe beleütöttem, ami szilánkosra tört és a kezem is vérzett, de nem tudtam magamra nézni azok után ami történt. Ha visszapörgethetném az időt biztosan maradnék Hope-val és nem mennék sehova, és akkor most itt lenne velem és a hajam piszkálná. Imádtam amikor a hajam csavargatta, imádtam őt úgy ahogy van és nagyon bánom, hogy elveszítettem. Annyi mindenen mentünk keresztül együtt, mellettem volt mindig és mindenben támogatott. De elcsesztem és többet már nem jön vissza, amíg vissza nem szerzem. Biztosan neki is rossz ami történt, és Ő is biztosan ezt érzi amit én. A vedelésemet a csengő szakította meg, az egész házat betöltötte a dallam, mire nagy nehezen fel álltam és az ajtóhoz mentem, mikor kinyitottam azt hittem képzelődök. Gyönyörű kék szemek bámultak rám, azok a gyönyörű tengerkék szemek amik most vörösek voltak és táskásak az alvás hiánya miatt.

-Hope, te mit..-Néztem rá mire Hope azonnal mozdult és karjaival görcsösen átölelte a nyakamat.

-Nem tudok nélküled élni.-Suttogta a nyakamba, kezeim szorosan ölelték a derekát és lehunytam szemeimet.
-Én se nélküled, Hope.-Mormoltam a hajába és beszívtam a kókuszillatú hajsamponját.
-Ittál?-Kérdezte halkan és az arcomat kezei közé vette, szemeiből csordogáltak a könnyek. Aprót bólintottam.
-Akkor most elmegyünk zuhanyozni, aztán lefekszel aludni.-Jelentette ki mire gödröcskéim megjelentek.-De attól még nem vagyunk együtt, Harry. Csak nem akarom, hogy bajod essen.

* Hope szemszöge *

Miután Harry lezuhanyozott egyből az ágyra dőlt és én betakartam őt, azt akartam, hogy minnél előbb kijózanodjon és tudjunk beszélni. Bármennyire is haragszom rá muszáj vele legyek és segíteni neki, hogy észbe kapjon. Nagyon elhanyagolta magát mostanában és Louis azt mondta egyszer részeg volt koncerten. Nem akarom, hogy Harry szét csússzon ennél jobban is, a kezemre néztem mikor Harry az ő kezével fogta, gyengéden az ágyra húzott, hogy feküdjek mellé. Letelepedtem mellette és Harry a fejét a hasamra tette míg én a hajával játszottam, perceken belül szerintem mindketten aludtunk.

Arra ébredtem fel, hogy puha kezek simogatják a hátamat ahogy a hasamon feküdtem, lassan nyitottam ki a szemeim és néztem bele a smaragd zöld szempárba.
-Jó, hogy itt vagy, Hope. Legalább aludtunk legalább 12 órát.-Hangja halk volt és rekedt.
-Harry, össze kell szedned magadat.-Mondtam fáradt hangon majd az órára néztem, hajnal 4 van.
-Nem, addig nem még nem vagy mellettem.-Motyogta.
-Nagyon szét vagy esve, kimerült vagy és szinte mindennap részeg.-Motyogtam én is.
-Mert elhagytál.
-Amire okot adtál nekem.-Ültem fel az ágyban és őt néztem.
-Nem akartam okot adni, kérlek bocsáss meg, Hope.-Szinte suttogta, szemei könnyekkel teltek meg.-Fáradt vagyok, de nélküled nem tudok elaludni és tudom, hogy te sem bírod.
-Idő kell hozzá, elég mély sebeket okoztál amiknek be kell gyógyulniuk.-Vontam magamhoz az immár zokogó fiút.-Shhh, Harry ne sírj.
Ujjaival erősen markolta a pólót ami volt rajtam, a szívem szakadt meg amiért sírt, sosem láttam még őt ennyire zaklatottnak. Fejét a hasamba nyomta és a levegőt kapkodta, de kissé megnyugodott mikor  haját csavargattam, arca könnyes volt ahogy rám nézett. Lecsókoltam könnyeit ahogy ő is mindig tette mikor én sírtam a karjaiban, Harry halványan elmosolyodott és lehúzott maga mellé az ágyra és átölelt engem mintha egy plüss maci lennék.
-Ne hagyj itt, kérlek. Nélküled egy roncs vagyok, soha többet nem fogok elmenni sehova és te leszel az első.-Motyogta a hajamba halkan, szemei csukva voltak.
-Nem megyek el, most pedig aludj tovább. Fáradt vagy!
Néztem a táskákat a szeme alatt majd a kis borostáját ami az arcát borította, elbűvölő látvány volt még így is. Maradtam aznap, hogy Harry aludni tudjon mert akárhányszor kimozdultam mellőle egyből felébredt, este felé felébresztettem őt, hogy rendeltem magunknak pizzát és hogy egyen. Nagyon lefogyott a két hét alatt de én is, így rendeltünk még két doboz pizzát.
-Azért szerintem még Niall sem eszik ennyit.-Nevetve néztem a három üres dobozra.
-Mostanában nem, lefoglalja őt Ashley.-Mosolygott.
-Tudom, hallottam, hogy együtt vannak és szeretik egymást.-Mosolyogtam én is és bekapcsoltam a tévét.
-Találkoztál velük a két hét alatt, ugye?-Kérdezte Harry miközben a hasát fogta, eléggé tele voltunk.
-Tudnom kellett mi van veled, eléggé szívszorító volt látni téged egy koncerten részegen.-Hajtottam le a fejemet és a fehér takarót néztem ami rajtunk volt.
-Eléggé szarul voltam, mindent hangosabban és élesebben hallottam és alig bírtam járni. Mekkora botrány lett belőle, Paul kiakadt és azt mondta, hogy haza visz aludni.-Sóhajtott nagyot és a hajam csavargatta.
-Időnként eltűntél azt mondta Louis. Hol voltál?-Néztem rá felvont szemöldökkel.
-Megmutatom!-Mosolyodott el és fel állt, kihúzott az ágyból, hogy menjek vele.

/ nos ha tetszett ez a rész is kommenteljetek és hozom is a következőt ha akarjátok! :) /