33. Rész - Egy újabb esély. / ÉVADZÁRÓ /

-Hiányzol, Hope.-Mondta Harry mellettem ülve az ágyon, az egyik vendég szobába mentünk miután a többiek táncolni kezdtek.
-Múltkor még nem ezt mondtad, sőt egyenesen le akartál beszélni arról, hogy ide jöjjek.-Néztem rá nagyot sóhajtva.
-Mert mindkettőnknek rossz ez így.-Túrt a hajába és kezét a vállamra tette.
-Én szeretek a közeledben lenni.-Vontam vállat és eltoltam a kezét.
-De akkor is ez így rossz.-Dőlt hátra Harry így én is ezt tettem.
-Akkor legyünk megint barátok.-Néztem rá kicsit nagyot nyelve.
-Úgy mint múltkor?-Kuncogta el magát amire elpirultam.
-Nem! Most csak barátok!-Mosolyodtam el.
-Akkor is csak barátok voltunk, Hope.-Nevette el magát mire én is.
-De most barátok extrák nélkül.-Mondtam halkabban.

-Amúgy újra összeáll a banda.-Nézett a szemembe mire elmosolyodtam.

-Ez nagyon jó hír!-Könyököltem fel és úgy néztem őt.

-De ez még titok pár napig, Zayn nem akar beszállni újra.-Forgatta meg szemeit.

-Béküljetek ki!-Vágtam rá és őt néztem.

-Annyira megakarlak csókolni.

-Én is téged, de nem lehet.

-Szeretlek.

-Szerettél.

-Szerettelek.

-Szeretni foglak.

-Örökre.

-Azon is túl.

-Megörülök tőled, te nő.-Motyogta és fel állt mosolyogva majd a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon az ágyról.

-Barátok?-Néztem a kezét.

-Legyen.

Sóhajtott majd elfogadtam a kezét és felhúzott, mikor kimentünk a szobából elengedtük egymás kezét és lementünk a kertbe ahol Niall és Ash táncoltak még mindig a többiekkel, mosolyogva álltunk be mi is Harry-vel.

***

Elég durva és nehéz amikor az exed a haverod mert nem bírod ki, hogy ne bámuld és álmodozz róla, hogy milyen jó lenne, ha újra együtt lennétek. Harry normális velem, de egyáltalán nem úgy kezel mint egy barátot, mindig zavarba hoz mert bámul meg rám mosolyog amitől a belsőmben pillangók áradnak szét. Mivel mostanában sokat vagyok velük ezért többet gondolok Harry-re és a múltra ami még fáj, de legalább a közelemben van és ez enyhít a fájdalmon. Zayn-el nem beszélek ahogy Gigi-vel sem, ők sem beszélnek velem de rosszul érint kissé mikor előttem nyalják falják egymást, csalódtam Zayn-ben mert nem ilyennek ismertem meg őt, de legalább Harry és ő nagyjából kibékültek. Ashley hasa már elég nagy mivel már a 4. hónapban van, Niall folyton vele van és vigyáz rá és megad neki mindent. Örülök, hogy így egymásra találtak ők ketten, jó látni, hogy boldogok és szeretik egymást.
-Min gondolkozol?-Zavart meg a mély, rekedtes hang amit úgy szeretek.
-Semmin.-Mosolyogtam rá és elvettem egy pogácsát a tányérról ami a pulton volt, El sütötte.
-Bambultál, valamin biztosan gondolkoztál.-Vett egyet ő is.
-Szeretnék boldog lenni.-Mondtam halkan.-Ennyi.
-Mi akadálya ennek?-Nézett a szemembe. Ezt most komolyan megkérdezte?
-Talán ez a sorsom, hogy ne legyen senkim és egyedül legyek még meg nem öregszem.-Néztem a földet és vállat vontam.
-Mindenkinek jár valaki, Hope.-Emelte fel a fejemet az államnál fogva.
-Akkor nekem miért nincs senkim?-Vontam fel a szemöldökömet és eltoltam a kezét.
-Ott az a Dan gyerek.-Vont vállat majd elvett még egy pogácsát.-Vele mi van?
-Lelépett.-Nevettem el magam.-Mint mindenki aki eddig a közelemben volt. 
-Nem veled van  baj.
-Hát, én nem így érzékelem.-Motyogtam az orrom alatt.
-Mit csiripeltek itt? Finom a pogácsám?-Mosolygott El mikor kijött.
-Igen, nagyon finom!
Mondtuk egyszerre majd mindketten elhagytuk a helységet, Harry a fiúkhoz ment ahol ott volt Gigi is így inkább az előszobában maradtam és az ablakon bámultam ki, ez itt nem az én helyem. Nem illek már ide és ezt érzem is szóval jobb lesz ha lépek, felhúztam a bakancsomat és leguggolva kötöttem be a cipőfűzőmet majd a másikat is.
-Hová mész?-Nézett rám Louis, 1 méterre állt tőlem.
-Sajnálom, Louis.-Mosolyogtam rá halványan majd felvettem a kabátomat.-Én már nem vagyok ide való, elmegyek és talán el is költözöm. Túl sok szenvedést okoztam nektek meg mindenkinek és magamnak is.
-Hope, ne menj kérlek.-Mondta halkan és közelebb jött hozzám.
-Mond meg a többieknek is, hogy sajnálom.
Mosolyogtam és kimentem az ajtón majd halkan becsuktam, az eső csöpögött így felhúztam a kapucnimat és kisétáltam a kis kapun. Egy utolsó pillantást vetettem a közös házra majd nagyot nyele elsétáltam, könnyeim potyogtak, most sétáltam ki a barátaim életéből és életem szerelmének életéből is. De ez így helyes, nem akarok több balhét vagy gondot okozni, így is annyi bajt okoztam már mindenkinek, hogy jobb lesz ha eltűnök életem végéig valahol messze London-tól, talán haza költözöm anyához, úgy is valamelyik nap mondta, hogy hiányzom neki.

* Harry szemszöge *

-Hol van Hope?-Néztem körbe az egész lakásban majd észre vettem, hogy nincs a bakancsa a többi cipőnél.

-Elment, azt üzeni sajnálja.-Sóhajtott Louis a konyha pultnak támaszkodva, Charlie a kezében volt.

-Mi? Mit sajnál?-Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Miattad azt hiszi mindenben ő a hibás és elment. Azt mondta nem jön vissza többet, vagy is a szavaiból ezt vontam le.-Mondta halkabban mire a szívem hevesen vert.

-Miért hagytad, hogy elmenjen?-Emeltem fel kissé a hangomat.

-Harry, ne kiabálj.-Szólt rám El mire kissé fújtattam. 

-Hagytátok elsétálni őt, tudjátok nagyon jól, hogy nem bírja a magányt és képes hülyeséget tenni!

Morogtam és elindultam fel az emeletre, hogy felöltözzek normálisan és utána mehessek. Nem hagyhatom, hogy elmenjen Hope. Szeretem őt és nem akarom, hogy örökre elmenjen mert ha gépre száll a büdös életben nem találom meg őt és azt nagyon nem akarom. Felkaptam magamra egy fekete farmert miután ledobtam magamról a mackó nadrágomat, felvettem egy narancssárga inget és a hajamba túrtam majd feltűrtem az ujjait. Lekocogtam a lépcsőn és felvettem a barna bokacsizmámat majd felkaptam a kocsi kulcsomat és kimentem az ajtón. Nem érdekelt az eső ami zuhogott, kisiettem a kocsimhoz és elindultam Hope háza felé, nem engedhetem neki, hogy elmenjen tőle. Megmondom, hogy mit érzek iránta, hogy még mindig szeretem őt nagyon és nem akarom elengedni. 

Mikor megálltam a háza előtt Hope akkor zárta be azt és körülötte pár bőrönd volt, az én kocsim mögött annak a Dan gyereknek a kocsija állt. Na azt már nem, kiszálltam és Hope felé mentem de hallottam, hogy Dan szól neki. Felejtsd el, haver ő az enyém.

-Hope!-Szóltam neki mire megugrott és elejtette a kulcsait.

-Te mit keresel itt?-Nézett rám kisírt, vörös szemeivel amik még midig gyönyörű kékek voltak.

-Nem mehetsz el, nem akarom mert szeretlek téged és veled akarom leélni az életemet!-Néztem a szemeibe.

-Túl sok gondot okoztam, Harry.-Mondta halkan, Dan mellém állt.

-Segítek.-Mondta és nyúlt volna Hope egyik bőröndjéért de ellöktem a kezét.

-Haver, húzz el mert Hope sehova nem megy max az én lakásomba.-Néztem rá a srácra azt hiszem kicsit túlságosan is féltékenyen mert meghátrált.

-Harry, nem akarok veled lenni.-Hope felemelte kissé a hangját.

-Hope, ha akarod akkor elintéztem.-Nézett Hope-ra Dan mire elnevettem magam és felé fordultam.

-Ketté törnélek, öcsém.-Nevettem az arcába.

-Hagyd őt, Harry.-Hope hangját a fülemnél hallottam mire a gyomrom megfeszült, főleg mikor kis kezeit a mellkasomra téve eltolt a sráctól, lenéztem a gyönyörű lányra aki egykor még a menyasszonyom volt de én eltoltam magamtól.

-Annyira sajnálom, hogy olyan hülye voltam, hogy elküldtelek téged. Ha visszatekerhetném az időt akkor nem hagytam volna, Hope.-Suttogtam és homlokom az övének döntöttem.

-Hope.

-Fogd be, Dan.-Motyogta Hope és közelebb állt hozzám.-Tudom, Harry. Tudom, hogy nem így tennél.

-Annyira szeretlek, bébi.-Ajkaim súrolták az övét amitől Hope légzése szaporább lett, olyan régen csókolóztunk már.

-Én-én is.

Suttogta ajkaimra Hope, mire kezeimmel átöleltem a derekát ő pedig automatikusan a nyakamba csimpaszkodott majd lábujjhegyre állt. Az első csók őrjítően rövid volt, a második viszont lebilincselő ahogy Hope kétségbeesetten akarta, hogy nyelvünk találkozzon egymáséval, ujjaival a hajamba túrt mire kissé felmordultam és szorosabban magamhoz húztam, szinte éreztem ahogy a szíve majd kiugrik a szenvedélyes csókcsatánktól. Lihegve váltunk el egymástól és mikor pislogva körbe néztem láttam, hogy Dan éppen elhajt a kocsijával, Hope az egyik faoszlopnak dőlt és beharapta alsó ajkát amitől mosolyognom kellett.

-Hiányoztál.-Néztem a szemébe és eltűrtem a haját ami már megnőtt hál' istennek.

-Te is nekem, de tényleg haza kell utaznom anyához. Nincs jól.-Nézett a bőröndjeire.

-Akkor én is megyek veled, nem akarom, hogy egyedül menj mert képes vagy butaságot csinálni.

-Már így is elég nagy butaságokat csináltam.-Nevette el magát halkan.

-Hope, ne csináld ezt. Nem akarom, hogy egyedül menj és lelépj és eltűnj a szemem elől.

-De én ezt akarom, nem akarok veled lenni mert mindig csak összetöröd a szívemet.-Hope keze az arcomon csattant amitől a fejem oldalra fordult.

-Van benned erő, édesem.-Dörzsöltem az arcomat mosolyogva.
-Szeretnél még egy pofont, Styles?-Nézett rám szúrósan és kezeit keresztbe tette a mellkasán.
-Nem, köszönöm.-Nevettem halkan és közelebb léptem hozzá, de ő egyet hátra.-Hope.
-Maradj ott, Harry. Nem gondolod, hogy ilyen hamar megbocsájtok.-Vonta fel szemöldökét.
-Azt hittem mikor megcsókoltál.-Mosolyodtam el féloldalasan.
-Nem lesz ám olyan könnyű.-Motyogta majd kinyitotta a háza ajtaját és bepakolta a bőröndjeit.
-Akkor nem mész el?-Néztem őt.
-Nem, de megfogom látogatni anyát.
-Hope, gyere el velem randizni.-Álltam elé mikor beakart menni az ajtón.-Kérlek, szeretlek!
-Rendben.-Mosolyodott el.
-S-szóval igent mondtál?-Csillantak fel a szemeim ahogy Hope mosolygott rám.
-Húzz el mielőtt meggondolom magam.
Ment be és becsapta az ajtót előttem, mosolyogva túrtam a hajamba és visszamentem a kocsimhoz. Hope megfog bocsájtani nekem, ami nagyon nagyon boldoggá tesz és talán újra össze is jövünk a közel jövőben. Remélem ez így fog történni és semmi, senki nem fog már közénk állni és végre boldogok lehetünk együtt.

-Mi ez a nagy mosolygás?-Nézet rám Louis.-Utolérted Hope-t?
-Randizni fogunk, ma este.-Mosolyogtam mint a tejbe tök.
-Hope megbocsájtott neked?-Vonta fel szemöldökét Zayn mire rá néztem.
-Te még mindig itt vagy? Azt hittem egyedül folytatod a karrieredet.-Mosolyogtam rá majd arcomról lefagyott a mosoly.
-Ez így is lesz egy ideig még, de még találkozunk és remélem akkor már újra haverok leszünk.-Nyújtotta felém a kezét Zayn kéz fogásra. 
-Mindig is haverok leszünk és voltunk is.-Fogtam vele kezet.-Az egy dolog, hogy volt köztünk egy-két nézet eltérés de Zayn, ha megint megtörténik...
-Nem fog, újra nem fog. Gigi-t szeretem.-Karolta át új barátnője derekát és megcsókolta. Nagyon helyes!
Elköszöntek a többiektől is mert L.A.-be utaznak mindketten Gigi házába és ott fognak lakni, kicsit azért nem bánom, hogy elment mert így Hope nem fogja megint magát okolni mindenért. Remélem jól fog elsülni az esti randi, vacsorázni viszem őt utána pedig elmegyünk a mólóhoz és a csillagokat fogjuk nézni mert éjszaka úgy sincs ott senki. Remélem visszatudom szerezni a lányt akit nagyon szeretek már nagyon hosszú ideje. 

/ Ahogyan a címből láthatjátok ez a rész volt az évadzáró, kommentbe azt is írjátok le, hogy szeretnétek-e második évadot!! :) /