/ II. Évad / 2. Rész - Tragédia.

Gigi és én elég sokat beszéltünk és sírtunk a nevetéstől mikor vicces dolgokat meséltünk egymásnak, kedves lány és örülök, hogy Zayn és ő egymásra találtak. Elmondta azt is, hogy először nagyon féltékeny volt rám amiért Zayn többet érzett de aztán sikerült elfelejteni-e vele ezt az érzését irántam, és örülök, hogy őszinte volt velem. A korikat levettük mikor a srácok már menni akartak haza, Harry megpuszilta az arcomat és összekulcsolta ujjainkat amin mosolyogtam. 

Mikor visszaértünk az 1D házba felmentünk Harry szobájába és úgy döntöttünk lezuhanyozunk együtt így fogtam tiszta ruhát meg törölközőt. Zuhanyzás után kifésültem nehezen a hajamat és Harry-t néztem ahogy a saját hajából szitkozódva fésüli ki a csomókat, fújtatott ahogy a fésű a hajába akadt.

-Kicsim, le kéne vágnunk a hajadat.-Sóhajtottam és oda mentem hozzá, a vállánál fogva lenyomta az ágyra és óvatosan kivettem a fésűt a hajából.

-Francba, vágjuk mert megörülök tőle.-Nevette el magát halkan, mögé másztam mosolyogva és elkezdtem kifésülni a haját.-Úgy érzem magam mint egy csaj.

-Ezért vágjuk le a sörényedet.-Nevettem és megpusziltam a vállát.

-Nehéz megválni tőle, de rendben.-Mosolygott.

***

-Ugh, kopasz vagy.-Röhögött Liam és Harry haját nézte.

-Én vágtam le, úgy fikázd, hogy a tied is bánni fogja.-Nyújtottam felé az ollót mire nagyot nyelt.

-Nagyon jó lett a hajad, Haz!-Mosolyodott el majd inkább a nappaliba ment, Harry ment utána.

-Szerintem is nagyon jó lett a hajad!-Mosolyogtam, a haja ismét a nyaka közepéig ért kb és baromi jól állt neki.

-Nagyon jó a hajad, Harry!-Dícsérték meg a többiek is mire Harry vigyorogva átölelt engem és megforgatott.

-Köszönöm, bébi!-Mosolygott és megcsókolt.

-Hope, téged keresnek telefonon. Az öcséd az.-Szólt nekem a konyhából Louis. A telefonhoz mentem és mosolyogva szóltam bele.

-Jake! Szia!-Mosolyogtam.

-Szia, Hope.-Hangja halk volt.

-Baj van?-Ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Anya..-Hangja megremegett, mély levegőt vett majd ismét megszólalt.-Öngyilkos lett. Ma találták meg a rendőrök a házban.

-M..mi?-Könnyeim gyűltek.-E-ez biztos?-Kaptam a szám elé a kezemet.

-Én azonosítottam.

Mondta halkan, a telefon kiesett a kezemből és éles fájdalmat éreztem a mellkasomban és könnyeim sebesen folytak le az arcomon, sírva estem el és lerántottam véletlenül pár tányért amik a pulton voltak egy rongyon. A mellkasomat fogtam és alig kaptam levegőt, ez nem lehet. Nem figyeltem oda anyára, kérte, hogy menjek el hozzá és én nem tettem csak magammal foglalkoztam.

-Hope!-Hallottam Harry hangját és a többiek is kijöttek.-Mi történt?!

Válaszolni akartam de nem jött ki a torkomból semmi hang csak megmarkoltam a pólóját és a mellkasának dőlve zokogtam, Harry átölelt szorosan és próbált nyugtatni.

* Harry szemszöge pár perccel ezelőttről *

Leültem a srácok mellé és beszélgettünk majd zajt hallottunk a konyhából, csörömpölést. Azonnal fel álltam és mikor a konyhába értem Hope a földön ült és körülötte törött tányérok voltak, zokogott és én oda mentem hozzá, azonnal magamhoz húztam.

-Hope, mi történt?!

Nem válaszolt nekem csak megmarkolta a pólómat és nekem dőlve sírt, szorosan öleltem ahogy leültem és a hátát simogattam, hogy megnyugodjon. Louis a telefont fogta meg és beszélni kezdett Jake-val, mit mondhatott neki amiért Hope ennyire zaklatott lett? Mikor Louis azt mondta részvéte légzésem szaporább lett, remélem, hogy nem történt semmi. Hope még mindig sírt hozzám bújva és erősen fogta a pólómat amit ki fog nyújtani de nem érdekel, felvettem őt a földről és Gigi-re néztem ahogy felsöpörte a törött tányérok darabjait. Felvittem az emeletre a szerelmemet és letettem az ágyra, Hope nem engedte el a pulcsimat még mindig. Könnyei meg mimdig potyogtak de semmi hangot nem adott ki magából, lecsókoltam könnyeit és mellé feküdtem, magamhoz öleltem és magunkra húztam a takarót. Hope hozzám bújt és görcsösen kapaszkodott a pólómba, a haját simogattam és halkan énekeltem neki halkan, hogy jobban legyen. Már nem kapkodta a levegőt és csak néha szipogott, a pólómat már nem markolta és halk szuszogást hallottam. Hope elaludt, istenem. Remélem, hogy nem fog összeomlani és holnapra jobban fogja érezni magát.

Reggel mikor felébredtem Hope már nem volt mellettem így kimásztam az ágyból és a keresésére indultam, Zayn szobája nyitva volt és a szerelmem hangját hallottam. Hál' istennek még beszél, bementem lassan és az ajtó félfának dőltem, Zayn, Gigi és Hope az ágyon feküdtek és a gyönyörű barátnőmmel beszéltek, ő feküdt középen. Lassan az ágyhoz sétáltam és mikor észre vettek elmosolyodtak, Hope nehezen felült és felém nyújtotta karjait, ajkait lebiggyesztette. 

-Szia, bébi!-Öleltem őt át és a fenekénél fogva tartottam őt.

-Szia!-Mondta halkan a nyakamba és átölelte a nyakamat.

-Hogy érzed magad?-Sóhajtottam és elindultam vele le a lépcsőn.

-Meghalt az anyám, szerinted, hogy érzem magamat?-Nevetett halkan Hope majd szipogni kezdett.

-Ne haragudj és sajnálom.-Mondtam halkan és letettem őt a kanapéra nagyot sóhajtva.-Szükséged van valamire?

-El kellett volna menjek hozzá.-Mondta halkan és a körmeit piszkálta.-Miattam halt meg anya.

-Nem miattad van.

-Nem engedtél hozzá. Azt mondtad nélküled nem mehetek.-Könnyei potyogtak amitől a szívem szakadt meg.

-Hope.

-Harry, nem engedted, hogy elmenjek az anyámhoz és most meghalt.

Nézett a szemembe, remegő hangon beszélt majd hangosan kezdett sírni, a lépcsőn Gigi szaladt le és átölelte őt, ajkaim elnyíltak. Tényleg nem engedtem neki és most ez lett a vége, hogy az édesanyja megölte magát a magánytól. Megfosztottam őt a lányától, nem kellett volna ezt tennem, de ha elengedem Hope-t lehet, hogy soha többet nem látom őt és ezt nem akartam. Én csak féltem, hogy örökre elveszítem azt akit szeretek és akibe szerelmes vagyok.

* Hope szemszöge *

Gigi-t öleltem amilyen szorosan csak tudtam, láttam, hogy Harry kisétál a lakásból és becsapja az ajtót. Utána akartam menni, de részben miatta is volt ez ami nagyon fájt, anya sírva hívott fel engem még mielőtt Harry randira hívott volna, hogy menjek el hozzá mert nagyon egyedül érzi magát. Én nem mentem, az anyám helyett inkább egy fiút választottam akit nagyon szeretek de az anyámhoz el kellett volna mennem mielőtt ez történt volna. Most nagyon szomorú vagyok és el kell mennem  temetésére, hogy megadjam a kellőképp tiszteletet és elbúcsúzzak az anyámtól aki mindig mellettem állt és mindenben támogatott, velem volt mikor szükségem volt rá. De most a fiú után kell mennem akit szeretek és akivel leakarom élni az életem, mert sosem tudhatjuk mikor lesz vége az életünknek és meg kell neki mondanom mennyire szeretem őt. Fel álltam és felvettem a cipőimet, Gigi kérdezte hova megyek de nem válaszoltam csak kimentem az ajtó, az eső szakadt de nem érdekelt. Harry kocsija nem volt az udvaron így kiszaladtam a kapun és egészen a műteremig szaladtam ahol ott állt a kocsija. Elmosolyodtam és belöktem a nehéz fém ajtót és bementem, Harry nevét kiabáltam de nem jött hang. Megtorpantam mikor a fülesén hallgatott zenét, háttal állt nekem és egy hatalmas vászon előtt állt amin több képkocka is volt. Az elsőn két ember állt, a lány szája be volt ragasztva, a másodikon a lány szája már szabad volt, a harmadikon egy fa volt amibe a két kezdő betű volt belevésve, a negyediken a fiú megcsókolja a lányt. Az ötödik képen a lány elfordul a fiútól, a fiú arcán fájdalom látszik, a lány is sír, a hatodik képen a fiú a lány előtt térdel a lány pedig a kezét nyújtja felé. A hetedik képen a fiú és a lány az ágyban fekszenek és egymást ölelik meztelenül, a nyolcadik és egyben utolsó képen a lány hasa nagy, a fiú előtte térdel és a lány hasát puszilja. Ez a fiú és ez a lány mi vagyunk, Harry és Hope és mindig is mi leszünk, hibákkal, hibák nélkül és veszekedésekkel is. Veszekedések nélkül is és boldogságban is mi leszünk, mert szeretem ezt a fiút aki annyira elcsábított engem már az első nap amikor megláttam. Mögé álltam és kezeimmel átöleltem a hasát szorosan, Harry kezeit az én kezeimre tette és simogatta őket. Kihúzta a fülhallgatókat a füléből és felém fordult.

-Nagyon szeretlek és nem a te hibád, az én hibám, hogy elhanyagoltam az anyámat mert magamra figyeltem. Csak magammal foglalkoztam és senki mással, csak azzal, hogy én mennyire szenvedek és emiatt észre sem vettem, hogy az anyám depressziós a magánytól és mert elvesztette élete szerelmét.-Suttogtam a mellkasába, Harry megpuszilta a fejem búbját.

-Hope, nem a te hibád. Ne hibáztasd magadat, kicsim!-Mondta halkan és a hátamat simogatta.-Nem kellett volna ennek lennie a megoldásnak, édesanyád eljöhetett volna ide, nagyon szívesen fogadtuk volna őt, de ő inkább a másik utat választotta önző módon és nem gondolt arra, hogy a gyerekei szívét összetöri.

-Harry, a te szüleid miért váltak el?-Kérdeztem alig hallhatóan és felnéztem rá, szemeim könnyesek voltak.

-Apa megcsalta anyát, aztán anya is megcsalta őt. Mindig féltékennyé akarták tenni egymást, végül elváltak mikor 5 éves voltam.

-Sajnálom.-Sóhajtottam nagyot.-Nagyon tetszik amit festettél.

-Ezt akkor festettem mikor elküldtelek, amikor elvettem tőled mind azt ami a tied volt.-Sóhajtott és felemelte kezeit a nyakhoz, a papírrepülős nyakláncot ismét a nyakamba tette.

-Soha többet nem akarom levenni.-Mondtam halkan és megcsókoltam a medált.

-Soha többet nem kell levenned.-Mosolyodott el és megpuszilta a homlokomat.

-Sajnálom, hogy téged hibáztattalak.-Néztem a szemeibe és átöleltem  nyakát.

-Sajnálom, hogy nem engedtelek el az édesanyádhoz.-Sütötte le szemeit és homlokát az enyémnek döntötte.

-Szeretlek!-Mosolyodtam el és a tarkóját simogattam.

-Én is, Hope!-Harry ajkait az enyémnek nyomta és ledöntött a kanapéra.

/ nos, ha akartok folytatást akkor kommenteljetek! <3 :) /