28. Rész - Melletted vagyok.

-Hope.-Kopogtam be a fürdőbe nagyot sóhajtva majd benyitottam, a kád szélén ült és csak bámult maga elé.
-Sajnálom, nem akartam neked elmondani mert akkor biztosan lemondtad volna a turnét.-Mondta halkan.
-Le is fogom, Hope. Melletted akarok lenni és amit olvastam az cseppet sem játék.-Guggoltam le vele szemben.
-Mióta van ez? Mikor tudtad meg?-Simítottam végig tökéletes combjain.
-2 hónapja elájultam varrás közben.-Mondta halkan.-Azt hitték a vértől lettem rosszul, mert egy élő emberen gyakoroltunk. De aztán egyre sűrűbben lettem rosszul és Dr. Hackville a főorvos megvizsgált. 
-Mennyire súlyos ez?-Kérdeztem halkan és nagyot nyeltem.
-Még időben észre vették.-Könnyei ismét potyogtak, lecsókoltam őket.
-Miért lett ez neked? Van rá magyarázat?-Sóhajtottam nagyot, Hope mindig is makk egészséges volt.
-A nagymamámnak volt cisztája, csak neki a gerincén.-Sütötte le szemeit.-Valószínű örököltem.
-De neked az alhasadban van ciszta.-Mondtam alig hallhatóan. 
-Igen, de meglehet műteni.-Törölte meg szemeit mikor kopogtak.
-Harry, Hope?-Hallottuk Liam hangját.
-Itt vagyunk.-Szóltam a fürdőből, Liam bejött.
-Baj van?-Nézett ránk felváltva.
-Csak meg van neki, és tudod ilyenkor..-Motyogtam Liam-et nézve, Hope hálásan nézett rám amiért nem mondtam el neki.
-Elmegyünk moziba, ti nem jöttök?-Mosolygott Li.
-Én kihagynám most.-Mosolygott Hope könnyes szemekkel.
-Akkor én is maradok, de ti érezzétek jól magatok!-Mosolyodtam el majd mikor Liam kiment visszafordultam a szépségemhez.
-Mennyi idő a műtét?
-Ilyeneket még nem tudok, el kell majd mennem orvoshoz.-Mondta halkan és eltűrte a haját.
-Elkísérlek!-Néztem a szemébe.
-Harry, szeretném, ha ez kettőnk közt maradna egyenlőre.-Nézett ő is a szemembe, bólintottam.

***

* Hope szemszöge *

Idegesen rágtam a körmeim, Harry mellettem éppen Louis-sal veszekedett telefonon, hogy nem érdekli, hogy koncert van ő úgy sem megy el és ki is nyomta a telefont.

-Mehetsz, ha akarsz.-Néztem rá.

-Nem megyek sehova, csak veled be oda!-Mutatott a fehér ajtóra ahol a megfelelő orvos rendelt.

-Hope Lyonell.-Mondta az asszisztens mikor kinyílt az ajtó.

-Basszus.-Motyogtam majd fel álltam és Harry-vel együtt bementünk.

-Jó napot!-Köszöntünk szinte egyszerre, a nő bólintott. Dr. Grey a névtáblája szerint.

-Nos, mi a panasza kisasszony?-Nézett rám majd szemügyre vette Harry-t.

-Pár hónapja elájultam és megvizsgált egy orvos, ő azt mondta alhasi cisztám van.-Mondtam halkan, a nő rám nézett.

-Vegye le a pólóját és feküdjön fel az asztalra. Megnézek egy ultrahangot a hasáról, és ha az nem mutt ki semmit akkor CT-re kell mennie.-Mondta mire levettem a kabátomat és a pólómat amit Harry megfogott, felfeküdtem az asztalra.

-Ez hideg lesz.-Csöpögtetett egy folyadékot a hasamra amitől összerándultam, jéghideg volt.

-Sajnálom, nem sokára megszokja.-Kente el a hasamon majd bekapcsolta a monitort és megjelent a hasam.

-A-az ott..?-Harry hangja elcsuklott.

-Igen, ez a ciszta ami eléggé növekszik, minél előbb ki kéne műtenünk onnan.-Mondta nagyot sóhajtva Dr. Grey.

-Milyen hamar?-Néztem az orvosra ahogy letörölte a folyadékot a hasamról.

-Amilyen hamar csak lehet, minél előbb. Jövő héten be kéne már feküdnie a kórházba.

-Melyik a legjobb kórház Angliában?-Nézett az orvosra Harry.

-A Noatah Klinika.-Vágta rá az asszisztens.

-Igen, ott jó kezekben lesz.

Mosolygott, én visszavettem a pólómat és a kabátomat is majd megköszöntünk mindent és haza mentünk a közös házba. Harry biztatott, hogy mondjam el a fiúknak is, hogy kórházba megyek de még nem akarom, az anyám sem tudja és az öcsém sem. Nem akarom, hogy bárki tudja rajtam és Harry-n kívűl, remélem titokban tudja majd tartani ezt.

-Szeretném, ha jó lenne ez a hét amit itthon fogsz tölteni!-Mondta Harry és a hajam simogatta.
-Pihenni akarok, és veled lenni.-Mondtam halkan.
-A kórházban csak mi leszünk, inkább a srácokkal meg a csajokkal kéne töltenünk az időt.-Sóhajtott Harry, az ágyban feküdtünk és tévéztünk.
-Rendben.-Ültem fel nagyot sóhajtva és elindultam le ahol a többiek nevetgéltek és beszélgettek.
-Hééy, Hope!-Mosolygott Zayn ahogy mellé ültem.
-Sziasztok!-Mosolyogtam majd az ölembe vettem Charlie-t ahogy felém kúszott.
-Jó anya lennél, tapadnak rád a gyerekek!-Nevetett Niall miközben megcsókolta Ashley-t akinek már igen méretes a hasa.
-Hope mindenben jó!
Mosolygott Harry és mellém ült, megpuszilta az arcomat majd átvette tőlem Charlie-t és idióta fejeket vágott neki, hogy megnevettesse, Harry csodás apa lesz. Remélem szülhetek majd neki egy kis babát, félek, hogy a műtét miatt nem fogok tudni majd teherbe esni, de Harry bíztat, hogy minden rendben lesz a műtétnél és nem lesz semmi gond. Bevallom nagyon félek a ettől a műtéttől, de ha Harry ott lesz akkor talán nem fogok majd annyira félni mert ő majd megnyugtat. Mindig megnyugtat és igyekszik megnevettetni is, ha szomorú vagyok, nagyon szeretem őt és remélem ő is szeret engem. Sokszor mondjuk egymásnak, hogy szeretlek de én annyira szeretem őt, hogy azt nem is lehet szavakba önteni, nem tudom nélküle elképzelni az életemet és valamilyen szinten hálás vagyok apámnak, hogy elüldözött minket Angliába így találkoztam Harry-vel. Az elmúlt két év alatt sokszor megbántott de ezeket mindig elfelejtenem akárhányszor rám néz mert azok a smaragd zöld szemek minden elárulnak és ahogy mosolyog rám az egyszerűen elképesztő, nagyon sokan irigyek rám amiért Harry-vel szerelmesek vagyunk de tudom, hogy Harry sosem engedné, hogy szét szedjenek minket. Nem is tudom mi lenne velem, ha Harry szakítana velem, vagy is tudom. Összeroppannék, megnémulnék és szerintem egy dili házban kötnék ki macskás néniként. Vele akarom leélni az életem, és most erősnek kell lennem. Nem hagyhatom, hogy egy ciszta a hasamban elvegye tőlem a szerelmemet, és azt meg végképp nem hagyhatom, hogy az esélyt elvegye, hogy babát szülhessek neki. 6 nap múlva megyek kórházba és addig minden időt ki kell használnom a barátaimmal és Harry-vel. Az elmélkedésből Harry zökentett ki aki a karomat fogta és engem nézett.
-Hope, szívi jól vagy?-Sóhajtott és magához ölelt.
-Mi történt?-Néztem körbe, a földön feküdtem és a fiúk is körbe álltak.
-Egyszer csak leestél a kanapéról.-Aggódott Eleanor, Charlie a szőnyegen játszott.
-Hope, miért nem szóltál nekünk, hogy kórházba mész?-Kérdezte halkan Zayn aki szintén mellettem térdelt.
-Harry.-Nyafogtam és könnyeim gyűltek.
-A barátaid vagyunk, jogunk van tudni és melletted állni végig, hogy támogassunk, Hope Lyonell!-Mondta csípőre tett kézzel Liam, és a többiek is egyetértettek.
-Ne haragudjatok, nem akartam nagy felhajtást.-Mondtam halkan és elfogadtam a pohárvizet amit Niall hozott nekem.
-Hope, ilyenkor kérlek szólj, főleg, ha nagy baj van.-Sóhajtott Sophia és felsegítettek a kanapéra.
-Sajnálom, srácok. Nem akarom, hogy megtudja a sajtó meg az újságok.-Néztem rájuk mire elmosolyodtak.
-Ami ebben a házban történik, az itt is maradt.-Mosolygott Louis.
-Köszönöm, hogy vagytok nekem!-Mosolyodtam el és hagytam hogy egy hatalmas csoportos ölelésbe fogadjanak mind.

***

A cuccaim cipelte Liam és Harry, csoportosan vonultunk végig a hosszú folyosón a szoba felé ami az enyém lesz 3 teljes hétig. Ez a szoba nem más mint a 3. emeleten a 304-es terem ami elég nagy és Harry azt hiszem lefizette a recepciót, hogy vigyenek be még egy ágyat ami neki lesz fent tartva és Harry azt is mondta, hogy gondoskodik róla, hogy a legjobb ellátást kapjam. A szobába benyitva nagyot nyelve mentem be, a többiek jöttek mögöttem, az ágyra ültem és nagyot sóhajtottam.

-Üdvözlöm, Christian Benett vagyok. Főorvos és én fogom önt műteni 3 nap múlva. Addig megfigyelésen tartjuk.-Fogott velem kezet az orvos.

-Jó napot!-Mosolyodtam el halványan, nagyon félek.

-Válthatnánk pár szót?-Intett Harry fejével az ajtó felé az orvosra nézve.

-Természetesen.-Ment ki vele az orvos.

-Segítünk ki pakolni, aztán megyünk mert Charlie anyámnál van.-Nézett rám El mire mosolyogva néztem rá.

-Menjetek nyugodtan most, majd én kipakolok Harry-vel!-Intettem le őket.

-Hope, had segítsünk.

Sóhajtott Louis mire megadtam magam. Niall kinyitotta a szekrényt amibe közösen pakolták be a ruháimat, Liam egy közös fotót tett a szekrényre ami az ágyam mellett volt, mosolyogtam mert mind rajta voltunk. Két napja készült ez a kép, a srácok elvittek engem korizni és ott csináltunk pár fotót, Zayn jó pár ceruzát és tollt rakott a kis fiókos szekrénybe és egy tonna lapot.

-Ha unatkoznál, hugi!-Mosolygott és megpuszilta a fejem búbját.

-Köszönöm, hogy itt vagytok nekem!-Néztem rájuk hálásan, tényleg nagyon hálás voltam, hogy velem vannak.

-Ez természetes, Hope!-Mosolygott Niall és átölelt.

-Nos, srácok, haza mehettek, ha akartok.-Jött be Harry körbe nézve.

-Még maradunk kicsit, aztán magatokra hagylak titeket.-Mosolygott Louis.

-Hope, ezt majd fel kell venned, és estére kapsz infúziót is.-Tette Harry mellém az ágyra a pöttyös hálóinget. Aprót bólintottam, nem lettem néma újra csak nem merek beszélni még. Félek de nagyon.

-Minden rendben lesz!-Simogatta a karomat Perrie, El átölelt ahogyan Sophia is.-Mindennap meglátogatunk majd és hamar rendbe jössz majd!

-Nagyon remélem én is.

Mondtam halkan és lehunytam szemeimet, a srácok még maradtak egy ideig majd haza mentek. Harry segített átvenni a hálóinget és kezdtem rosszul lenni, azt mondták émelyegni fogok és álmos leszek sokszor a gyógyszerek miatt. Felszisszentem mikor a nővér beszúrta az infúziót majd Harry halkan bekapcsolta a tévét.

-Itt leszek végig melletted, bébi!-Nézett a szemembe és összekulcsolta ujjainkat.

-Hát, akkor kell neked egy vödör amibe elintézheted a dolgaidat.-Mosolyogtam rá.

-Örülök, hogy megvan még a humor érzéked.-Nevetve puszilta meg a kéz fejemet.

-Harry, én félek.-Mondtam halkan.

-Nem lesz semmi baj, kicsim. 3 nap és túl leszel rajta, én itt leszek végig és bármi van szólj nekem!-Másik kezével a hasamat simogatta óvatosan.

-Nagyon szeretlek és szeretném, ha felhínád anyát. Aggódni fog értem.-Sóhajtottam nagyot.

-Holnap felhívom őt, ide figyelj Hope. Jövő ilyenkor már az oltárnál foglak várni téged, rendbe fogsz jönni, és ne sírj! Értetted?-Sóhajtott miközben letörölte könnyeim.

-Mi lesz, ha nem tudok mjd szűlni?-Kérdeztem halkan mire Harry összevont szemöldökkel nézett rám.

-Ne gondolj ilyenekre, Hope. Beszéltem az orvossal és azt mondta jól fog menni a műtét, 1 órát leszel bent és kész. Utána ki jössz és amikor kinyitod azt a két gyönyörű tenger kék szemeid én leszek az első akit meg fogsz látni és akkor tudni fogod, hogy minden rendben van, oké?-Csúszott hozzám közelebb a székkel.

-Cuki vagy amikor próbálsz megnyugtatni!-Mosolyogtam rá és a haját hátra simítottam.

-Hope, pasi vagyok én nem lehetek cuki.-Mondta Harry mélyebb hangon mint szokott beszélni.

-De te cuki vagy, az én cukim!-Mondtam és végig simítottam az arcát.

-Látom jól vagy.-Vonta fel szemöldökét mosolyogva.

-Ha te nem lennél itt nem beszélnék.-Vallottam be halkan.

-Még jó, hogy itt vagyok!-Nézett a szemembe és fel állt, hogy egy csókot adhasson a számra. 

-Szeretlek, Fürtöském!-Mondtam a csókba mosolyogva.

-Én is, szépségem!-Mosolyodott el Harry is majd visszahuppant a helyére és egy puszit nyomott a kezemre.

/ komizzatok ha tetszett ez a rész is és ha hozzam a következő részt, illetve iratkozzatok fel a blogra ha olvassátok! :) /