12. Rész - Összetörtél.

* Hope szemszöge *

Végül Harry-vel kimentünk a többiekhez filmet nézni, valami horrort néztek amin sikítoztak végig. Én eléggé furán éreztem magamat, mintha Harry valamit titkolna előlem. Bár biztos nem így van. Fejem a vállára döntöttem de ő nem ölelte át a vállamat ami kissé rosszul esett, de én úgy maradtam. Este felé a lányok kitalálták, hogy elmennek futni, a fiúk is bele egyeztek de én ott maradtam a házban, de ő csak úgy ott hagyott engem. Szuper, most már tuti van valami baja velem. 

Azon gondolkoztam, hogy Harry-nek mi baja lehet velem, közben az ágyon ültem. Nagyot sóhajtottam mert semmi nem jutott eszembe amivel megbánthattam őt vagy valami. Eközben megjöttek a többiek és én kimentem hozzájuk.
-Milyen volt a futás?-Kérdeztem Harry-től.
-Kimerítő.
Vont vállat és elment mellettem, a többiek elcsendesedtek és őt nézték. A gyomrom összeszorult és utána mentem a szobájukba.
-Na jó, mi bajod van velem?-Kérdeztem halkan de ő nem válaszolt.-Harry.
Hangom megremegett ahogy könnyeim gyűltek, továbbra is csendben maradt és átöltözött. A szívem a torkomban dobogott és kimentem, becsaptam az ajtót és elindultam a kijárati ajtó felé. A többiek kérdezték mi bajom de én csak mentem és magam után bevágtam ezt az ajtót is. Könnyeim útnak engedtem és sírva ültem le a stégre. Mi baja lehet velem? Semmit nem csináltam amiért haragudhatna rám. Vagy... Lehet, hogy Harry nem is szeret? Sosem mondta még ki, hogy szeret engem. Lábaimat felhúztam, átölteltem őket és homlokom a térdemre tettem úgy sírtam. Éreztem, hogy a lányok leültek mellém és átölelnek engem. Jól esett, hogy mellettem vannak de jobban örültem volna, ha Harry jön utánam...

* Harry szemszöge *

Louis jött be  szobába és számon kérően nézett rám, idegesnek tűnt, én csak ültem az ágy végében és bámultam magam elé.

-Harry, a barátnőd zokogva ül kint a hidegbe.-Jelentette ki hidegen.-Mi a francot mondtál neki?
-Semmit, nem mondtam neki semmit.-Mondtam halkan, megbántottam Hope-t elég rendesen.
-Hope kedves lány, meg sem érdemled őt.-Köpte a szavakat, hangját megemelte.
-Rohadtul nincs szükségem a kiabálásra, oké?-Néztem rá a fejemet fogva.
-Akkor mire van szükséged ahhoz, hogy észhez térj? Helyre pofozzalak vagy mit akarsz, Harry?-Louis csalódottan nézett rám, nagyot sóhajtottam.
-Nem akarom megbántani őt, Ő más mint a többi lány..-Motyogtam.
-Ő rohadtul törődik veled és nem az érdekli mi van a gatyádban. Szóval kapd össze magad Harry vagy elköveted életed legnagyobb hibáját. Hope kedves lány és aranyos, ha te nem szereted őt akkor szeretni fogja más és csak akkor fogsz rá döbbenni, hogy mennyire fontos Ő neked. Az egyetlen, aki valaha megkérdezte tőled, hogy hogy aludtál azok után, hogy egész éjszaka hánytál és ő melletted volt.-Oktatott ki Louis mire rájöttem, hogy Hope tényleg törődött velem. Én is törődni akartam vele, és azt akartam csak az enyém legyen. Megfeszült az állkapcsom ahogy elképzeltem, hogy Hope mással van. Fel álltam és szorosan átöleltem Louis-t és kimentem, hallottam, hogy a lányok halkan beszélgetnek a szobájukban. Hope keserves sírását hallottam amitől a szívem szakadt meg, mert miattam sírt. Többször is elmondta remegő hangon, hogy Ő szeret engem és megtett mindent a kapcsolatunkért. Amiben igaza is volt, muszáj elmondanom neki mindent. De először ki kell lépjek abból a bandából amibe a suliban keveredtem bele, Jake-nek is ki kell lépnie és megpróbálom Matt-et is rábeszélni. Elővettem  telefonomat és kimentem a levegőre, hogy senki ne hallja.

* Hope szemszöge *

Reggel a fájdalomra keltem hogy lüktetett  fejem a sok sírástól. Túl sokat agyaltam, és bőgtem vagy hajnal 3-ig, féltem, hogy Harry szakítani akar velem.. Fel álltam és a táskámhoz mentem amiből kivettem egy fájdalom csillapítót és kimentem  konyhába, megtorpantam mikor Harry az egyik széken ült és kávét ivott. Nagyot nyeltem majd a szekrényhez mentem és kivettem egy poharat és öntöttem bele vizet, bevettem a gyógyszert és megittam a vizet. 

-Jó reggelt.-Szólalt meg Harry halkan, aprót bólintottam és engedtem még vizet magamnak.-Hope, ne haragudj, annyira hülye voltam.-Állt fel és felém jött, lesütöttem szemeim.

-Miért haragudtál rám?-Kérdeztem alig hallhatóan és a mellkasán lévő madárkákat néztem.

-Inkább magamra haragudtam.-Sóhajtott mire kérdően néztem rá. Gyerünk Harry mond el az igazat..

-Miért? Csináltál valami rosszat?-Öleltem át a nyakát kissé félénken.

-Én.. Hope, tegnap nem anyával beszéltem hanem egy csajjal..de semmi komoly nem volt, vagy ilyesmi.-Hadarta el mire a kezeim lecsúsztak a nyakából és a szívem hatszázezer darabra tört.

-M-most!?

Kérdeztem halkan, könnyeimtől homályosan kezdtem őt látni. A szívem megszakadt mikor aprót bólintott. Ajkaim kiszáradtak és a levegőt szaporán vettem, jobb kezemet azonnal felvezettem az arcához és kezem csattant az arcán. Sietősen menekültem a szobánkba, sírva kezdtem összepakolni a cuccaim mire a lányok kipattantak az ágyból és kérdezték mi a baj, nem tudtam válaszolni, levegőt is alig kaptam, hogy Harry ezt tette velem. A mellkasom fogtam mire rájöttek, hogy mi történt. Látni sem akartam őt, El gondolt erre ezért bezárta az ajtót. Miután lenyugodtam nagy nehezen, kopogást hallottam, már az ágyon ültem összekuporodva és a lányok mellettem. 

-Csak én vagyok az.-Mondta Liam, mire Dani fel állt és résnyire kinyitotta az ajtót majd valamit suttogtak egymásnak majd Liam elment. Szipogva birizgáltam a hajam végét, az elmúlt két napban annyit sírtam, hogy a fejem már leszakad a helyéről annyira sajog. 

-Van vacsi, de Liam azt mondta behoznak nekünk kaját.-Mondta Danielle.

-Nem vagyok éhes.-Mondtam halkan és berekedve.

-Muszáj egyél, Hope.

Mondta Perrie és elkezdte befonni a hajamat,  fiúk hoztak nekünk enni de én csak tologattam az ételt a tányéron. Nem volt étvágyam ezek után, és életkedvem sem nagyon. Végre van egy fiúm, akiről azt hittem szeret, erre meg nem is szeret engem. Azt mondta nem feküdt le vele, és nem is volt semmi csók csak beszélgettek. De nekem akkor is rohadtul fáj, hogy más lánnyal kavar a hátam mögött. Csalódtam Harry-ben, de azt hiszem ugyan úgy szerelmes vagyok belé és ha tényleg igaz, hogy nem volt semmi akkor pár nap múlva megbocsájtok neki. Ha csak nem szakít velem...mert akkor biztos megint megfogadom, hogy soha többet nem bízok meg senkiben és nem beszélek senkivel.

/ komizzatok, ha tetszett ez a rész is! :) /