25. Rész - Egyetem, tanulás és Harry Styles.

Köszönöm a több mint 4300 megtekintést, és a feliratkozóknak is köszönöm, hogy feliratkoztak! :) Aki esetleg még nem tette meg és olvassa a blogot, az mindenképpen iratkozzon fel itt --> 

Jó olvasást ehhez a részhez is nektek! ❤

Reggel jó volt Harry karjaiban ébredni, este elmentünk vacsorázni és este mikor haza jöttünk a fiúk már aludtak így mi is feljöttünk aludni. Ma fogunk elmenni Harry műtermébe és kiválasztjuk azt a két képet amit egy művészeti galériának ad el jótékonysági célból. Louis nem itt lakik már, hanem vettek egy házat Elanor-ral amiről a rajongók nem tudnak a baba nyugalmának érdekében.

* Louis szemszöge *

Arra keltem fel, hogy El az ágyra rúg párszor és hallottam ahogy a kisbabánk sír a karjaiban. Nyöszörögve pattantam fel és néztem rájuk, El haja kócos volt és baromi idegesen nézett rám, közben Charlie kis fiamat ringatta kezében.

-Menj le és csinálj reggelit nekünk, és dupla adag kávét. Én addig megetetem a kis babánkat!

Utasított El mire egy csókot nyomtam a szájára és le siettem a lépcsőn mert ilyenkor harapós és a fejemet is képes leordítani. Nagyon jól tudok főzni de most nem érek rá főzőcskézni mert megöl a barátnőm, ha nincs kaja mire lejön így elkezdtem tojásrántottát csinálni és közben főztem le kávét is magunknak. Pont mikor kész lettem akkor jött be a gyönyörű menyasszonyom és a fejét fogta majd lerogyott az egyik székre.

-Elaludt?

-Igen, de úgy is fel kel mert fáj a hasa valamiért.-Sóhajtott és engem nézett nagyokat pislogva.

-Csináltam kávét.-Öntöttem ki bögrébe az ő adagját és elé tettem, El feketén szereti a kávét.

-Arra szükségem lesz, alig aludtam.-Sóhajtott miközben elé tettem a reggelit is.

-Én is alig aludtam, ha ez megnyugtat.-Ültem le mellé én is a reggelimmel.

Miután reggeliztünk El tisztába tette a kis fiúnkat, durva mi jött ki belőle pedig olyan apró. Ma el kell vinnünk vizsgálatokra és kap pár oltást is, hogy ne legyen beteg. Amíg El babusgatta Charlie-t addig én a kis táskájába pakoltam pelenkát, egy vastagabb pulóvert és a kis könyvét. A gyerekülésbe ültette Eleanor Charliet és becsatolta minden irányból az övet, hogy teljes biztonságban legyen majd oda adta neki a plüss majmát amit Hope adott neki, imád Hope karjaiban lenni, nála mindig elalszik. Beültünk előre és a helyi kórház felé mentem, szerencsére nem volt sok ember így épségben bejutottunk és egyenesen a gyerekosztályra mentünk. Hamar szólítottak minket amit betudtam annak, hogy Louis Tomlinson vagyok, nem egoságból mondom, de általában azért kivételeznek velem mert híres vagyok. Miután megvizsgálták a fiamat és minden rendben volt kapott pár szurít amit rosszul viselt de El megnyugtatta. Csodálatos menyasszonyom van, hétvégén volt az eljegyzés és az esküvőnk egy év múlva lesz. Miután betettük a kocsiba Charlie-t haza mentünk és a nappaliban lévő kiságyba tettem a fiamat, hogy aludjon, ámulattal néztem, hogy Ő tényleg az én fiam. 

-Mi az, drágám?-Puszilta meg a vállamat El, átöleltem a derekát és mosolyogva húztam magamhoz.

-Köszönöm, hogy a szíved alatt hordtad a kis fiamat és, hogy most itt van velünk!-Mosolyogva néztem a szemeibe.

-Köszönöm, hogy hozzá járultál, hogy itt lehessen.-Nevetve nézte El Charlie-t aki álmos tekintettel meredt ránk.

* Harry szemszöge *

Mikor felkeltem Hope még aludt, vagy már aludt, szokása visszaaludni, ha fel kel. Lecsoszogtam a konyhába ahol Liam és Zayn kávéztak, köszöntem nekik mire ők is köszöntek. A konyha pulton jó pár levél volt így megnéztem, hogy jött-e valamelyik nekem. Találtam egy nagy borítékot amin Hope neve állt, és az Oxford egyetem logója és pecsétje, a homlokomat ráncoltam. Hope nem mondta, hogy egyetemre megy, meg is jelent és kikapta a borítékot a kezemből és sietősen kezdte kinyitni, ki vett belőle egy lapot és elolvasta szemeivel majd felsikított és ugrálni kezdett. 

-Hope, mi ez a levél?-Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Felvettek az orvosi egyetemre!-Ugrott a nyakamba mire az én szívem megállt egy pillanatra.

-Mi? Mi van?-Néztem hülyén mire Hope mosolya lefagyott.

-Nem is örülsz?-Kérdezte halkan.

-Nem, rohadtul nem örülök neki, hogy egyetemre mész messze tőlem.

Nevettem fel mire Hope lesütötte szemeit, fejét lehajtotta és úgy sietett a lenti fürdőbe majd bevágta az ajtót. Hallottam, hogy sír, Liam és Zayn rám meredtek felvont szemöldökkel.

-Most mi van?-Forgattam meg szemeimet.

-Harry, Hope már régóta beakart oda jutni. Mióta kicsi volt, szeretne orvos lenni.-Mondta Zayn, elvileg legjobb barátok...

-Hagyd, hogy egyetemre járjon, Harry nem sajátíthatod ki őt.-Nézett a szemembe Liam.

-Te sem örülnél, ha a barátnőd elmenne évekig és nem látnád őt.-Néztem rájuk hülyén, egy cseppnyi együtt érzés sincs bennük?!

-Harry az egyetemen a hétvége szabad, van már skype is és a telefont is feltalálták már. Illetve, a délutánjuk szabad. Tudtok találkozni, mindenre van megoldás.-Sóhajtott Liam mire nagyot sóhajtva mentem a fürdőszobához. Bekopogtam, azzal a lendülettel Hope kinyitotta az ajtót és apró kezeivel félre tolt engem majd az emeletre szaladt sírva.

-Hope!-Kiáltottam utána és felsiettem a közös szobánkba.

-Hagyj békén, Harry.-Zokogva kuporodott össze az ágyon.

-Bébi, ne haragudj rám, megijedtem, hogy nem látlak évekig.-Mondtam halkan és mellé másztam és karjaimba vontam.

-De tudnánk találkozni sokat.-Motyogta a mellkasomba, imádom, hogy az ölelésemben megnyugszik.

-Most már tudom, szóval örülök, hogy felvettek édesem!-Simogattam a haját.

-Kollégiumba fogok járni.-Nézett fel rám gyönyörű kék szemeivel.

-Már most hiányzol nekem, bébi.-Sütöttem le szemeim és Hope ajkait erősen az enyémnek préselte.

-Esténként lehet rá fogok érni, ha nem tanulok.-Kuncogta el magát amitől minden izmom megfeszült.

-Ki fog készülni a szobatársad.-Nevettem el magam mire Hope a mellkasomba bújt nevetve.

-Majd ki küldjük.-Mosolygott rám.

-Pont azért fog megörülni.-Döntöttem a hátára őt és fölé másztam.

-8 év az orvosi, szerelmem.-Hope halkan beszélt és a hajam csavargatta.

-Szóval 8 éven át minden este fel kell hozzád szöknöm a koli szobádba, hogy ki add a fáradt gőzt?-Kuncogtam és a nyakára nyomtam apró csókokat.

-Valahogy úgy!-Mondta halkan Hope és a hajamba túrt mire felmordultam kissé.

-Mikor kell bemenned?-Sóhajtottam elégedetten ahogy csípőnk összeért.

-3 nap múlva fogok beiratkozni és be költözni a szobámba.-Sóhajtotta Hope és másik kezével a mellkasom cirógatta.

-Elkísérhetlek ugye?-Néztem tenger kék szemeibe.

-Igen, de előbb ki kell használnunk ezt a két napot.-Hope vigyorogni kezdett.

-Milyen kiéhezett leszel te, ha nem érek rá esetleg felszökni a koli szobádba.-Vigyorogtam én is mire Hope lebigyesztette ajkát.

-Kíváncsi vagyok milyen kanos leszel, ha én nem fogok rá érni vizsga időszakban.-Vonta fel szemöldökét Hope nevetve mire szemeim elkerekedtek.

***

* Hope szemszöge *

Harry hozott el az egyemetre, ami 3 fő épületből állt. A Jogikar, az Orvosi és a Természettudományi, én a legnagyobb épületben fogok tanulni, es a kollégium vele szemben helyezkedik el. Miután sikeresen beiratkoztam és megkaptam az órarendemet is Harry-vel felcipeltük a bőröndömet a koliba a 2. emeletre a 32.-es szobához. Benyitottam és két lány kuporgott az ágyon, rám néztek mikor beléptem.
-Helló, Hope Lyonell vagyok és a szobatársatok leszek a további 8 évben.
-Szia, én Stephanie vagyok de szólíts Steph-nek.-Mosolygott rám a vörös hajú lány és intett egyet.
-Hali, én pedig Sam vagyok.-Nézett engem a szőke hajú majd szemük az én lovagomra tapadt mikor behozta a bőröndjeimet.-Te pedig Harry Styles barátnője!-zsongtak be mikor rám ismertek.
-Helló, csajok.-Mosolygott rájuk Harry.
-Szi..szia!-Ámultak el majd elmosolyodtak.

Elbúcsúztam Harry-től miután beszélgetett kicsit a lányokkal és autogrammot adott nekik meg fotózkodtak egy ideig. A lányokkal beszélgettem, ők már féléve itt vannak és azt mondják nagyon nehéz lesz az első pár hét és nagyon fáradt is leszek. Kipakoltam a szekrényembe pár ruhát és megágyaztam magamnak, kiraktam pár fotót a falamra és a macit amit Harry-ről kaptam és festett nekem egy kicsi képet amin mi vagyunk, azt az íróasztalomra tettem. A szoba nem volt olyan kicsi, három ágy volt, három szekrény, három íróasztal és egy saját fürdőnk is volt. A laptopomat az asztalra tettem és bedugtam a konnektorba, a neszeszeres táskámat a fürdőbe vittem a többi fürdő cuccommal együtt. A lányok nagyon kedvesek voltak velem, de nem velük fogok egy osztályba járni. Kissé izgulok mi lesz velem, és hogy betudok-e illeszkedni de csak megoldom majd valahogy. Nos, akkor kezdődjön a 8 évből az első nap. Harry nélkül akit alig fogok látni, de minden lehetőséget megragadunk, hogy együtt lehessünk.

***

-Hiányoztál, bébi!-Simogatta Harry a combomat ahogy egymás mellett feküdtünk, a takaró takarta meztelen testünket.

-Te is nekem, Fürti!-Cirógattam a haját a tarkójánál, mivel Step-nek és Sam-nek is van pasija ezért ők átmentek hozzájuk.

-Milyen volt az első heted?-Mosolygott, eddig még nem beszélgettünk. Harry feljött és egyből tettük amit már egy hete nem csináltunk.

-Borzasztó volt nélküled, de viszont kaptam egy pulcsit az egyetem logójával, megkaptam az első vizsga tételeit amiket nagyon meg kell tanulnom és ami a legjobb, hogy kevés órám van így több időm lesz tanulni és veled lenni!-Mosolyogtam rá.-És veled mi újság? A srácok?

-Rossz egyedül aludni, de vettem egy guminőt.-Nevetett mire vállba boxoltam.-Csak viccelek.-Mosolygott.-Liam és Sophia jelenleg háborúznak, Niall és Ashley jól megvannak, Zayn és Perrie gyereket akarnak és Louis meg El egy roncs. Charlie baba nem igazán alszik, és ezért ők sem.

-Liam és Sophia miért vannak rosszban?-Sóhajtottam.

-Liam berúgott, és lekapták egy rajongóval.-Húzta el a száját Harry.

-Oh, ismerős helyzet.-Mosolyogtam rá.-Voltál anyukádnál már, ugye?

-Öhm..ja.-Vakarta a tarkóját.

-Harry, ne halasztgasd már.-Sóhajtottam.

-De szerinted mit fog szólni anyám? Ki lesz akadva, hogy mekkora seggfej voltam.-Motyogta.

-Jobb előbb túl lenni rajta mint később.-Mosolyogtam.

-Igazad lehet, holnap elmegyek hozzá.-Sóhajtott.

-Rendben, úgy is tanulnom kell ezerrel.-Hunytam le szemeim.-Aludj velem!

-Nem akartam haza menni.

Mosolyogva puszilt a hajamba és közelebb húzott magához és karjaiban nyomott el az álom. Azt álmodtam, hogy Harry szülészorvos és elájult mikor megszületett a baba, ez lehet azért volt mert ma a szülőcsatornáról tanultunk.

-Hope, bébi csörög az ébresztőd.-Bökdösött Harry mire az órára néztem pislogva. 5:30

-El fogok késni óráról.

Motyogtam majd kipattantam az ágyból, sietősen mentem át a fürdőbe, letusoltam és törölközőt magam köré tekerve vettem ki a szekrényből ruhákat, Harry közben felöltözött. Megmostam a fogam és közben felráncigáltam magamra a ruháim. 

-Harry kérlek pakold be a könyveimet a táskámba, ott az óra rend, az lapján!-Mutattam az asztalon lévő órarendre.

-Jé, itt a festményem!-Mosolygott.

-Pakolj, Harry!

Kiabáltam mire összerezzent és inkább pakolt, miután összekaptam magam az órára néztem. 5:55

-Harry most rohannom kell mert elkések.-Kaptam fel a táskámat majd szenvedélyes csókot hintettem ajkaira.-Imádlak, este hívlak!

Rohantam ki a koliból és a főépületig szaladtam, pont akkor értem be mikor a tanár. Beültem a hatalmas terembe középre, a padok elrendezése olyan volt mint egy moziterembe, emelvényen volt mind. Elővettem az anatómia füzetemet és jegyzeteltem amit mond a tanár, már most baromira hiányzik Harry, és félek, hogy elhanyagolom őt az egyetem miatt de remélem ez nem fog valóra válni mert imádom őt.

* Harry szemszöge *

Mosolyogva vezettem hazáig, imádom Hope-t és még így is csodás a kapcsolatunk, hogy kevesebbet vagyunk kettesben. Nem fogok elgyengülni, és tudom, hogy ha nem találkozunk akkor az a tanulás miatt van. Nagyon hiányzik és nagyon rossz nélküle aludni, de mielőtt elment volna egyetemre vett nekem egy nagy rózsaszín macit amit telefújtam a parfümjével így mindig úgy érzem, hogy ő alszik mellettem. Hope azt mondta ha túl van az első vizsgáján akkor lesz 1 hét szünet amikor haza utazhatnak a szeretteikhez, arra gondoltam, hogy meglepem őt a szünetben Emlékszem mi a véleménye a házasságról és a gyereknevelésről, de attól még csak lenne a menyasszonyom. Ha nem akkor addig fogok próbálkozni, még igent nem mond életem szerelme ugyan is nekem nem kell más, csak Hope Lyonell.

/ noos ha tetszett ez a rész is kommenteljetek és hozom a következő részt! /