19. Rész - Otthon, édes otthon.

Zayn-t néztem ahogyan a gipszemre rajzol, ajkaim elnyíltak ahogyan engem és Harry-t rajzolt le eléggé élethűen. Utána mindenféle pillangót, és egyéb dolgokat rajzolt amiket szeretek. Elmosolyodtam ahogy aláírta, a többiek is megcsodálták a színes rajzokat majd ők is aláfirkantották a gipszemet. Harry oda írta, hogy szeret és egy H betűt írt.

Körülbelűl fél óra múlva jutottunk el a holt pontra, Harry már laposakat pislogott és alig bírt ébren maradni, Louis, Liam, Zayn és Niall aludtak már kidőlve a nagy kanapékon. Mosolyogva álltam fel lassan Harry mellől akinek a szemei csukva voltak és lefotóztam őket jó párszor majd oda mentem a szerelmemhez és felébresztettem mivel ő hátra döntött fejjel ült és úgy aludt.
-Harry!-Suttogtam majd kinyította zöld íriszeit és rám nézett.
-Hope!-Mormolta mély rekedt hangon.
-Gyere a szobába, fájni fog a nyakad ha itt alszol!

Reggel arra riadtam fel, hogy Niall üvölt mint a fába szorult féreg és erre még Harry is felkelt pedig Ő hétalvó.
-Fogd be te kis gonosz manó!-Üvöltött Louis majd egy nagy puffanást hallottunk mire kisiettünk.
-Ezt nem mondjátok komolyan, hogy levertétek a rohadt tévét?!-Akadt ki Paul, Harry-vel lassan a nappaliba mentünk ahol a plazma tévé a földön hevert szét törve.
-Louis nem hagy békén, Paul!-Védte meg Niall magát.
-Mert gonosz kis manó módján az én fogkefémmel mostál fogat.-Összeszűkített szemekkel meredt Niall-re.
-Ugyan olyan színű az összes fogkefe.-Nézett hülyén Niall.
-De sorban vannak és van egy sorrend is.-Kiabált Louis.
-Fiúk fejezzétek már be.-Néztem Louis-ra.-Menjünk el vásárolni és akkor mindenkinek veszünk új színes fogkefét, és meglehet majd különböztetni.

-Bébi, nézz ki az alakon légyszíves.-Mutatott Harry az ablakra, értetlenül néztem rá majd kihúztam a függönyt, az egész épület előtt rajongók álltak, mikor megláttak felsikítottak, majd Hary átölelt hátulról és egy puszit nyomott az arcomra.-Én inkább maradnék.-Suttogta amibe beleborzongtam kissé, mindig olyan fura hatással van rám amikor suttog, kiráz a hideg és elpirulok.

-Mivel ma nem lesz koncert ezért ma pihenhettek, de holnap utazunk egyenesen Koppenhágába a turnébusszal.-Mondta Paul, mire mindenki bólintott.-Hogy van a kezed, Hope?-Nézett rám.

-Köszönöm, már jobban van.-Mosolyogtam.

-Látom Zayn kiélted rajtad a tehetségét.-Nevetve nézte a gipszemet.

-Nekem nagyon tetszik! Főleg ez!-Mutatott Harry mosolyogva a portrénkra.

-Nekem a madárkák jönnek be állatira!-Nézte Liam a gipszemet.

-Megtartod miután levették?-Mosolygott Niall persze, hogy teli szájjal.

-Persze, a sírba viszem magammal.-Mosolyogtam rájuk mire szorosan átöleltek.

-Imádunk, hugi!-Mondták szinte egyszerre mire csak mosolyogni tudtam, könnyeim gyűltek.

-Uram isten megnyomtuk a kezedet?!-Pánikolt be egyből Louis és a fejét fogta.

-Nem, csak.. Én annyira boldog vagyok, és Ők ott állnak kint és erre vágynak, egy ölelésre tőletek, és én mindennap megkapom.-Mondtam halkan mosolyogva.-El sem hiszem, hogy ennyire mázlista vagyok.

-Hope, még jó hogy mellém ültél első nap a suliban.-Mosolygott rám Harry.-Azóta tetszettél nekem, hogy megláttalak. A szívem szakadt meg mikor nem beszéltél hozzám, azt hittem utálsz engem, de Jake elmondott mindent....

-JAKE!-Kiáltottam fel.-Ne haragudj szívem, nagyon romantikus voltál és imádlak én is!-Pusziltam meg gyorsan ajkait majd szaladtam a telefonomért, Jake-el vagy két hete nem beszéltem. Akkor mondta, hogy jelentkezett egy film válogatásra.

* Harry szemszöge *

-Imádom ezt a nőt.-Dőltem a falnak szerelmes mosollyal ahogyan néztem, hogy Hope a szobába siet.

-Harry úgy örülök, hogy végre találtál magadnak egy normális lányt!-Mosolygott Zayn.

-Hát még én! Szerintem még mindig egyedül lennék, ha nem próbálkozok nála.-Hajtottam le a fejemet.-Hope tényleg szeret, látom rajta.

-Mi is látjuk rajtatok, hogy szeretitek egymást!-Mondta Liam és megveregette a vállamat mosolyogva.

-De ha megbántod a hugunkat, vagy bármi rosszat okozol neki, Harry a répák Istenére esküszöm, hogy nem fogsz tudni gyereket nemzeni.-Mosolygott rám Louis, majd elnevette magát. 

-Eszemben sincs őt megbántani, szeretném elvenni őt. Akarom, hogy szüljön nekem gyerekeket, vele akarok megöregedni.-Bambultam magam elé ahogy lejátszottam magamban ezeket a pillanatokat.

-Én is akarok ilyet érezni!-Dőlt el a kanapén Niall megjátszott sírással és összevissza vergődött.

-Akkor legyél nyíltabb a lányokra és ne zabálj folyton.

Nézett rá Zayn majd elröhögték magukat, Niall durcisan a szobájába ment és becsapta az ajtót. Hope nagyon sok ideig telefonál, már vagy fél órája. A szobánk felé mentem majd halkan benyitottam, állkapcsom megfeszült ahogy valaki a falhoz szorította éppen őt. Hope halkan sírt, az izmaim megfeszültek és hátra rántottam a srácot és a mellkasára térdeltem majd készültem az ütésre, de a kezem a levegőben maradt.

-Te mi a szart keresel itt és mit csinálsz a barátnőmmel?!-Ordítottam rá és felrángattam a földről Matt-et.

-Csak beszélgettünk, Harry.-Nevetett arrogáns vigyorral a képén. Hú, de letörölném az arcodról azt a mosolyt.

-Akkor miért sír? Mit tettél vele?-Löktem őt ki a szobából, az ajtóval szemben volt egy fal annak löktem.-Ne merj a barátnőm közelébe menni vagy rohadtul megbánod, hogy a világra jöttél! 

Akartam ütni de Hope sírva visszafogott és elrángatott onnan, Matt nevetett rajtam.

-Megállít egy lány? Ez nagyon szánalmas.

Mosolygott rám, nem is kellett több. Az agyam elborult és ellöktem magamtól a lányt aki annyira kétségbe esetten próbált visszahúzni. Nagy léptekkel mentem Matt felé aki hátrált kissé de még mindig ott ült a mosoly az arcán.

-Elmondtam a kis barátnődnek, hogy drogokkal üzleteltél és amikor leráztad őt éppen egy bűncselekményt tusoltál el.

Vigyorgott mire megtorpantam és ajkaim elnyíltak, hátra néztem és Hope a földön ült és összekuporodva sírt. Éles fájdalmat éreztem a tarkómon majd hirtelen minden sötét lett.

* Hope szemszöge *

Mikor puffanást hallottam felnéztem hirtelen és Harry a földön feküdt, a szívem dübörgött a mellkasomban és négy kéz láb oda siettem hozzá.

-H-Harry?

Dadogtam halkan és fejét az ölembe vettem de nem reagált, kiabálni akartam a fiúknak de a zokogás elvette minden erőmet. Valószínű elég hangosan sírtam mert Liam és Zayn rohantak fel az emeletre, a lakosztályunk két szintes volt és fent voltak a hálószobák.

-Hope, mi a franc történt?-Kérdezte Liam, én csak sírtam és Harry haját simogattam.

-Eszméletlen Liam, és szerintem Hope sokkot kapott.

Mondta Zayn halkabban, és kapkodtam a levegőt, egyszerűen nem tudtam levegőt venni. A többi fiú is felsietett és Zayn hívta a mentőket, Louis a karjaiba vont és mondta hogy lélegezzek vele együtt. Mellkasát a hátamnak nyomta és éreztem ahogy veszi egyenletesen a levegőt, de egyszerűen nem ment.. Louis kitartott mellettem aminek hálás voltam, és körülbelül 10 perc elmúlásával már rendesen vettem a levegőt. Halkan szipogtam, Harry-t már rég át cipelték a fiúk a szobánkba, két szolgálati mentős jött fel és nézték meg mi van vele. Louis fel állt és felhúzott engem a földről de a lábaim egyszerűen nem tartottak meg, majd nem elestem de felvett mielőtt ez megtörtént volna. Bevitt gondolom a saját szobájába ahol meglepő tisztaság volt, letett az ágyra és betakart.

-Aludj, hugicám. Rád fér egy kis pihenés.

Mondta halkan és nyugtatóan majd lehunytam szemeim és már aludtam is egyből.

Erős kezek fogtak meg és kezdtek el vinni, szemeim kipattantak mikor felismertem Harry tusfürdőjének illatát. Nem szóltunk semmit egymáshoz csak bevitt a mi szobánkba és letett az ágyra. Ledőlt mellém és szerintem a szakító dumát várta azok miatt amit Matt mondott.

-Jól vagy? Mi történt veled?-Kérdeztem halkan miközben összekulcsoltam ujjaink.

-Semmiség, tarkón vágott ami miatt elájultam.-Motyogta és hüvelykujjával a kezem cirógatta.

-Nem érdekel mit mondott nekem, Harry az már a múlt. Mind el cseszünk valamit ez életünkben.-Raktam át egyik lábam a csípőjén így a combom simogatta.

-Akkor miért sírtál?-Kérdezte suttogva és eltűrte a hajamat.

-Megijedtem, telefonáltam és egyszer csak befogta a számat.-Rajzoltam körbe ujjammal a madarakat a mellkasán.

-Kinyírom, ha még egyszer a közeledbe megy.-Harry hangja védelmező volt, és én bíztam benne.
-Nem hiszem, hogy ezek után a közelembe jön.-Ujjammal lejjebb tértem és a hasán lévő pillangót cirógattam.

-Ajánlom is neki, hogy ne tegye.
Harry a hajamat pödörte, én lehunytam szemeim és hallgattam egyenletes légzését és a szíve dobogását ahogy fejem a mellkasán volt. A kint lévő rajongók eléggé hangosak voltak így aludni nem tudtunk, de legalább együtt voltunk, Harry a combom simogatta továbbra is. 

-Te vagy a hősöm!-Néztem rá komolyan.
-Miért?-Mosolygott és a fülem mögé tűrtre egy hosszú tincsemet.
-Ha te nem lennél nem beszélnék a mai napig sem.-Mosolyogtam rá halványan.
-Ha te nem lennél, nem békültem volna ki anyámmal.-Beszélt halkan.-Jut eszembe, be szeretnélek neki mutatni a turné után és az apámnak is.-Nézett a szemembe mire kisebb sokk ért.
-J-jó rendben, szívesen megismerném a családodat.-Mosolyodtam el és megcsókoltam őt.-De mikor békültél ki anyukáddal?
Kérdeztem kíváncsian majd elmesélte nekem mindent visszaemlékezve.

* visszatekintés a turné előtti eseményekre, Harry *

Hope ellátogatott a családjához Saint Louis-ba, én meg itt állok az édesanyám háza előtt aminek a címét Jess adta meg, szenvedtem mert féltem, hogy ha meg lát akkor elküld a francba. Végül erőt vettem magamon és bementem a kis kapun majd nagyot nyeltem és bekopogtam a nagy faajtón. A kertben kerti törpék voltak, és sok virág, a fű zöld volt és hátsó kert is volt. A verandán is cserepes virágok voltak meg egy hinta ágy, a szívem dörömbölt a mellkasomban és a gyomrom fel-le liftezett ahogy lépteket hallottam, majd egy gyönyörű idősebb nő nyitott ajtót. Barna haja összevissza állt, egy fekete kötött pulcsi volt rajta és egy fekete nadrág, a lábán mamuszcsizma volt. Ő az édesanyám!

-Harry, kis fiam?-Kérdezte anya és láttam, hogy küszköd könnyeivel. 

-Szia anya!

Nem tudtam mit mondani, nem tudtam eldönteni anya miért sír de amikor kezét szorosan körém fogta és úgy kezdett sírni betudtam a hiánynak. 5 éve nem találkoztunk, így szorosan átöleltem anyukámat és a haját simogattam, hogy megnyugodjon. Pár perccel később anya szipogva törölte meg a szemeit majd nevetni kezdett és az arcom meg a fejem puszilgatta.

-Jól van, anya nem vagyok már 5 éves.-Nevettem, de ő csak a fülemnél fogva behúzott a házába.

-Bizony nem, Harry úgy megnőttél.-Nézett fel rám anya mosolyogva.-Nem tudtam, hogy jössz szóval nem nagyon főztem. Egyedül vagyok.

-Apa?-Néztem anyára, elváltak apával de Jess azt mondta néha itt van, ha Ő is.

-Csak akkor jön át, ha Jess itt van de mivel egyikőtöket sem vártuk ezért nem jött.

-Értem.

Néztem körbe a nappaliban, egy nagy kanapé volt, vele szemben egy tévé, mellette a kandalló. A kandalló fölött fotók voltak a családunkról és rólam is. Anya elment gondolom a konyhába, vajon miket tud rólam.

-Anya, miket hallottál rólam?-Kerestem meg őt, és tényleg a konyhában volt. Épp két bögrét vett elő, ez teát jelent.

-Büszke vagyok rád, amiért megnyerted az X-Faktort. Bömböltem mikor megláttalak a képernyőn, rád szavaztunk végig az egész családdal!-Mosolygott anya, a szívemet melegség töltötte el.

-Nem mertelek felhíni, féltem, hogy még mindig...

-Már nem, Harry. Megbántam az egészet, és azt is, hogy kihagytam a fiam felnőtté válását. Borzalmas anya vagyok.-Mondta halkan és fejét lehajtotta.

-Anya, csodálatos vagy és én mindig is szerettelek téged, nincs még egy ilyen jó anyuka mint te!-Emeltem fel a fejét az állánál foga.

-Szeretlek, kis fiam!-Mosolyodott el szeretett teljesen.-Én is anya!

Beszélgettünk, nevetgéltünk és kérdezett a karrieremről is, illetve arról is, hogy hogyan telnek napjaim. Anya is mesélt egy-két dolgot magáról, illetve apáról is. Jó érzés volt végre anyával lenni annyi év után, már nagyon hiányzott nekem.

-Van barátnőd, ahogyan láttam.-Mosolygott anya.-Gyönyörű lány!

-Igen, és nagyon szeretem őt.-Fejemet mosolyogva lehajtottam és szerintem el is pirultam.-Hope a neve!

-Remélem bemutatod őt nekem! Szívesen megismerném őt, biztosan aranyos lány.

-Igen, nagyon aranyos és kötélből vannak az idegei.-Nevettem.-A szülei elköltöztek így most 5 fiúval, vagy is velünk lakik egyházban.

Anya kiköpte a teáját mikor ezt kimondtam és végig arról beszélt, hogy Hope milyen szegény és hogy tuti kikészült már. De nem, nagyon is szere velünk lenni, jó néha az idegeire megyünk de az ágyban minden stresszt feloldunk. Kipirultam szerintem mikor anya megkérdezte éppen min gondolkozok. Oh anya, éppen arra gondolok, hogy mit csinálok a barátnőmmel az ágyban. Még mit nem, kicsit elterelem a témát.

-Csak azon, hogy mikor tudnám őt bemutatni neked!

Mosolyogtam majd megbeszéltük, hogy az Európai turné után jó lenne. Bele egyeztem majd elbúcsúztam édesanyámtól és elmentem tőle. Őrülök, hogy jól sültek el a dolgok és anya büszke rám, illetve szívesen lát újra.

* visszatekintés vége *

Este felé a fiúk kezdtek bepörögni mivel semmi sem fárasztotta le őket, egész nap punnyadtak. Harry velem akart lenni így a konyhába húzott engem, a fiúk a nappaliban hülyéskedtek.
-Szeretnél megnézni egy filmet?-Húzott magához és én felnéztem rá, Harry iszonyatosan megnőtt egy év alatt, már egy fejjel magasabb nálam legalább.
-Nekem mindegy mit csinálunk, csak veled legyek!-Pipiskedtem fel lábujjhegyre és megpusziltam az arcát hosszasan.
-Velem leszel örökké, bébi!-Mosolygott és kezeit a fenekemre csúsztatta.
-Örökké és még azon is túl!
Nyomtam ajkaim az övének érzelmesen, elmondhatatlan érzés, hogy Harry velem van és ölel engem. 

***

Elértünk a turné utolsó állomásához, a fiúk már befejezték a búcsú koncertet és hátra jöttek az öltözőbe ahol Harry ledőlt egyből a kanapéra. 
-Még itt leszünk egy-két órát, hogy elmenjenek a rajongók és mi is biztonságosan elhagyhassuk a helyszínt.-Tájékoztatott Liam miközben megtörölte a homlokát, mindannyian le voltak izzadva.
-Akkor lesz időtök lezuhanyozni!-Nevetve fogtam be az orromat, Harry a fenekemre mert pont elért.
-Nem is vagyunk olyan büdösek.-Nevetett Zayn és megszagolta a polóját majd olyan fejet vágott mint aki citromba harapott.-Na jó, talán még is..
-Én megyek először!-Jelentette ki Louis.
-Én még úgy is kajálok.-Ült le enni Niall, nem is ő lenne.
-Én meg alszok.-Motyogta a félálomban lévő Harry, cipőit lerúgta és kiterült a kanapén.
-De indulás előtt te is letusolsz mert, ha nem 2 méter távolság lesz köztünk.
Suttogtam halkan a fülébe majd betakartam őt egy pokróccal, Ő már persze aludt mint egy mormota. Szeretem nézni ahogyan alszik, egyenletesen veszi a levegőt és az arca ellazul, ajkai mindig szét nyílnak ahogy veszi a levegőt. A mellkasa lassan mozog fel-le és ugyan abban a pózban képes aludni, ha megzavarom akkor általában átfekszik a hasra. Miközben a srácok lezuhanyoztak, én segítettem összepakolni a cuccokat. Paul közben telefonált, hogy a repülő készen van a reptéren és mindjárt jön a kocsi ami felesz minket.
-Harry, édes kelj fel!-Hintettem be apró puszikkal az arcát mire egy szoros ölelésbe vont engem.
-Hope, aludj velem!-Motyogta ásítva.
-Zuhanyoznod kell, mindjárt itt lesz Paul és kiakad, ha meglátja, hogy alszol.

Harry nagy nehezen elment lezuhanyozni és fel is öltözött, Harry elvette tőlem az én táskámat.
-Harry tudom vinni.-Néztem rá fel.
-El van törve a kezed, nem erőltetheted meg.-Jelentette ki és elindult a kijárat felé.
-De csak az egyik, a másikkal tudtam volna vinni.-Sóhajtottam nagyot és mentem utána.
-Elbírom, Hope.
Mondta és berakta a csomagtartóba mikor egy kis busz jött értünk, beültünk mindannyian és egyenesen a reptérre mentünk.
-Vége a turnénak! Végre egy kis pihenés!-Mondta Louis vigyorogva, persze szemei táskásak voltak a kevés alvástól.
-Szerintem egy hétig aludni fogok.-Ásított egyet Liam és fejét az ablaknak döntötte.
-Végre csönd lesz és én is tudok majd aludni.-Nevettem fel.

Mikor végre London-ba értünk a közös házhoz a fiúk kivették a bőröndjeiket, Harry a miénket fogta majd bementünk a lakásba. Zayn semmit nem szólt egész úton amit furcsállottam, de lehet csak fáradt, mikor Harry felhúzott az emeletre mentem utána a szobánkba. 
-Mivel egy hónap szünet van most, ezért majd jövő héten megyünk Holmes Chapel-be.-Ült az ágy szélére.
-Teljesen szabadok vagytok egy hónapig?-Mosolyogva álltam a lábai közé ahogy terpeszbe üt.
-Szép is lenne.-Mosolygott és megpuszilta az arcomat.-Lesznek interjúk, meg fotózások is.
-Remélem én fotózlak titeket.-Mosolyogtam.
-Én is mert legalább velem vagy!-Búgta a hajamba mire kirázott a hideg, kezei a combom hátsó részén pihentek.
-Jó újra itthon lenni, a saját ágyunkban!-Piszkáltam a haját a tarkójánál ami megnőtt kissé.
-Szeretlek, Hope.
-Szeretlek, Harry.

/ nos ha tetszett ez a rész is kommenteljetek, ha hozzam a következőt! :) ❤ /