17. Rész - Közös ház.

Reggel arra riadtam fel, hogy lent valami összetört majd veszekedést hallottam. Harry mellettem aludt abban a ruhában amiben elment a fotózásra, én is ugyan abban a ruhában voltam miben elaludtam a kanapén. Kimásztam Harry mellől és kimentem a folyosóra ahol Niall, Liam es Louis állt. Mikor meghallottam Perrie hangját összerezzentem, kiabáltak egymással és elég csúnyán is beszéltek. Niall a körmét rágta, Louis a telefonját nyomkodta Liam pedig a falnak dőlve meredt maga elé. Megböktem Louis-t mire ő annyira megijedt, hogy elejtette a telefonját majd a mellkasát fogva nézett rám.
-Jesszusom Hope, halálra rémítettél.-Motyogta mély levegőket véve, Liam-ék is rám néztek.
-Mi történt oda lent?-Kérdeztem halkan.
-Zayn tegnap egy rajongóval sétálgatott mikor kiment szünetre cigizni és lekapták őket. De csak beszélgettek, de Perrie féltékeny és nem hiszi el neki.-Hadarta el Niall.
-Oh.-Ennyit tudtam mondani.

* Zayn szemszöge *

-Édedem értsd már meg, hogy csak cigiztünk.-Néztem Perrie-re fapofával, kezd kiakasztani.
-Ja persze, nagyon nevetgéltél ám azokon a fotókon.-Mosolygott rám gúnyosan.
-Nem igaz, most mindig ezt fogod csinálni, ha bárkivel meglátsz?-Csattantam fel idegesen.-Semmit nem akarok mástol fogd már fel.-Emeltem meg a hangomat mire szemei könnybe lábadtak.-Ne hogy már elkezdj sírni..
-Olyan seggfej vagy mióta több ezer csaj rajong érted.-Mondta halkan.
-De csak beszélgettem azzal a lánnyal, és te azon vagy kiakadva, hogy nevettem.-Légzésem szaporább lett.-Nem vagyok seggfej, te nagyítod itt fel a dolgokat!
-Persze az én hibám, mi?-Emelte meg a hangját.
-Perrie, mi a szaron vagy most kiakadva?!-Néztem a szemébe.-Nem hiszem el, hogy egy kép miatt vagy ennyire hisztis.
-Nem akarom, hogy megcsalj talán ez a bajom, nem gondolod?-Nevetett és kezeit a csípőjére tette.
-Köszi, hogy bízol bennem kedvesem. Tényleg, azt se tudom már mit mondjak. Inkább téged változtatott meg a hírnév.
Nevettem és a falnak dőltem, Perrie arca vörös lett, csak ne ordítson mert akkor egész London fel fog kelni..
-Zayn Malik!-Kiabalt rám.-Akkora egy arrogáns, bunkó, szarházi lettél, hogy az hihetetlen. Nem is foglalkozol velem mióta beindult a kis karriered.-Nézett a szemembe, könnyeitől csillogtak.-Én csak egy kis figyelemre vágyok tőled, de ha neked ez nagy gond akkor gondoskodom róla, hogy többet ne kelljen rám időt p..pazarolnod!
Mondta Perrie a végét már sírva majd az ajtó felé ment és becsapta miután kiment, én csak lesokkolva álltam ott. Tényleg kevesebbet találkozunk de, ha nekem van szabadidőm akkor meg ő elfoglalt. Talán tartanunk kéne egy kis szünetet, hisz alig van időnk egymásra...

* Perrie szemszöge *

Sírva ültem be a kocsimba és a fejemet a kormányra hajtottam, Zayn nem jött utánam így elhajtottam a ház elől. Felhívtam Jade-et útközben és megkérdeztem, hogy át mehetek-e hozzá. Ő persze igent mondott, kérdezte mi a baj de inkább személyesen mondom el neki. Kiszálltam az autómból és Jade már ott várt a kapu előtt, szorosan átöleltük egymást majd bementünk a lakásba.
-Mi történt, Perrie? Olyan sápadt vagy és a szemeid is vörösek.
-Azt hiszem most szakítottunk..-Mondtam elhaló hangon, könnyeim ismét gyűltek.
-De miért? Nagyon szeretitek egymást!-Mondta Jade miközben leültünk a kanapéra.
-Nem foglalkozik már velem annyit, lehet már nem is szeret engem.-Dőltem barátnőm vállára sírva.
-Nagyon szeret téged, de mindketten elfoglaltak vagytok.-Simogatta a hátamat nyugtatás képen.-Kevesebb időtök lesz egymásra, de attól még tudtok találkozni. Zayn jó ember, és sosem csalna meg téged, és szerintem még elhagyni sem lenne képes, Perrie.
Jól estek szavai, igaza lehet.
-Túl reagáltam egy buta fotót, és emiatt vesztünk össze. Most szörnyű lelkiismeret furdalásom van emiatt, remélem kibékülünk és megbocsájt nekem.
Jade csak megpuszilta az arcomat és hozott be egy doboz jégkrémet amit elfogyasztottunk miközben a Szex és New york-ot néztük.

* Hope szemszöge *

A fiúk nem mertek lemenni, így én mentem le egyedül halkan. Zayn a kanapén ült és a fejét támasztotta, valamit motyogott halkan majd rám nézett mikor az utolsó lépcsőfok reccsent. Francba.
-Szia Zayn.-Mondtam mosolyogva, mintha nem hallottam volna a veszekedésüket.
-Hope, tudom, hogy hallottátok mind.-Mondta halkan.
-Harry nem, ő még nem kelt fel.-Ültem le mellé, halványan rám mosolygott.
-Egy ágyút is felrobbanthatsz mellette, arra sem édredne fel.-Nevetett Zayn, majd hátra dőlt a kanapén.
-Szerintem próbálj meg többet Perrie-vel lenni. Vidd el vacsizni, vagy moziba.-Néztem rá.
-Nem is tudom, olyan rosszul esik, hogy nem bízik bennem egy hülye fotó miatt.-Motyogta az orra alatt.
-Tudom, hogy te nem tettél semmit de Perrie csak akkor fogja ezt elhinni, ha újra visszaszerzed őt!
-Igazad van, bár ma már biztosan nem akar látni szóval majd holnap beszélek vele.-Gondolkozott el mosolyogva.
-Ez a beszéd!-Mosolyogtam.
-Csak a turné előtt ké....-Zayn szemei tágra nyíltak majd befogta a száját.
-M-milyen turné?-Hangom elhalkult.-Hol? Mikor? Meddig? Zayn válaszolj!
-Hétfőn megyünk, Amerikába és azt hiszem majd nem 1 hónap lesz.
Hadarta el halkan, a szívem sajgott mivel két nap múlva lesz hétfő. Harry miért nem mondta el nekem? Talán nem akarja, hogy vele legyek. Lesütöttem szemeim és nagyot nyelve néztem Harry-re aki éppen akkor jött le.
-Szia, szépségem! Már hiányoltalak magam mellől!-Mosolygott rám.
-Valóban? Mert én úgy érzem te épp az ellenkezőjét gondolod.-Mosolyogtam vissza rá kissé mérgesen.-Azért szólhattál volna, hogy lelépsz egy hónapig...-Mondtam halkan, rosszul esett, hogy eltitkolta.
-Na jó, melyiknek a szája járt el?-Nézett Harry a fiúkra akik megszeppenve álltak majd mind Zayn-re néztek.
-Ne hibáztasd őket, te akartál nélkülem elmenni.-Álltam fel hirtelen könnyeimmel küszködve és az ajtó felé mentem, de Harry elkapott.-Engedj el!-Hisztiztem a karjaiban.
-Bébi, ma akartam mondani neked, hogy Te is jössz velem.-Motyogta a hajamba.
-Ja, persze.-Motyogtam és kapálóztam de nem eresztett.
-Hope, nyugodj meg. Tényleg magammal akarlak vinni, mert szeretlek és nélküled nem tudok aludni, érted? Azt akarom, hogy mellettem legyél a turnén!-Mondta a fülembe mély, rekedtes hangon mire a szívem melegséggel telt meg és a pillangók elszabadultak a hasamban. Paul akkor lépett be az ajtón és végig nézett az egész bandán.
-Hope, itt a repülő jegyed és az útlevél.-Nyújtott felém egy borítékot mire elpirultam.
-Mondtam kicsim, hogy jössz velem!
Mosolygott Harry majd leültünk közösen reggelizni és a turnéról beszéltünk. Később Harry-vel elmentünk a szüleimhez, hogy megbeszéljük, hogy mi lesz.
-Hahó!-Mentem be a házba, Harry mögöttem jött. Anya és apa épp a bőröndjeikkel jöttek le a lépcsőn, az öcsém az emeletről lekiabálva köszönt nekünk.
-Szervusztok!-Mosolygott anya, apa kezet fogott Harry-vel.
-Már is utaztok?-Néztem a sok cuccra, anya sóhajtott egyet.
-Hope, 19 éves vagy és nem kényszeríthetünk téged, hogy gyere velünk. De meg kell ígérned, hogy meglátogatsz minket!-Mondta anya, én boldogan a nyakába katapultáltam magam mire anya felnevetett.
-Köszönöm, anya és ígérem, hogy meglátogatlak titeket!
Mosolyogtam mint a tejbe tök majd Harry-re néztem, ő vigyorgott.

Elbúcsúztunk majd anya oda adta nekünk a kulcsot, hogy majd zárjunk be. A házat eladták, így ezt a kulcsot majd eldobhatom ha összepakoltuk az összes holmimat. Én a ruháim hajtogattam össze még Harry a fényképeimet nézegette, némelyiken jót kuncogott és közben átölelt, hogy milyen édes kis lány voltam.
Miután összepakultunk mindent Harry levitte a bőröndjeimet és a kocsiba tette, én bezártam a házat majd a kulcsot eltettem emlékbe a kulcs csomómra. Beszálltam Harry mellé és visszamentünk az új otthonomhoz, ahol életem szerelmével és 4 pasival fogok együtt lakni.

/ kommenteljetek, ha jöhet a kövi rész! ❤ /