2.Rész - Reménytelen.

A kanapén ültem és a tévét bámultam mikor az öcsém bejött, vagy 1 órát beszéltek Harry-vel. Mellém ült mosolyogva, majd kikapcsolta a tévét szó nélkül és felém fordult vigyorogva. Bólintottam, hogy mondja el mitől van ilyen vigyor a képén majd rá mosolyogtam halványan.

-Előszőr is, Harry rohadt jó fej és megígérte, hogy beszél az edzővel az érdekemben! Aztán, mesélt, valami házibuliról a hétvégén, amire mindkettőnket meghívott.

Hadarta el mire szemeim tágra nyíltak, megráztam a fejem, hogy nem megyek buliba az biztos. Jake sóhajtott egyet.

-Nézd, Hope. Előbb vagy utóbb beszélned kell és Harry jó arc. Kérlek gyere el a bulira.

Mély levegőt vettem majd lassan fújtam ki azt, a bejárati ajtóra néztem mikor anya jött be bevásárló szatyrokkal  kezében. Jake egyből fel állt és segített anyának amit anya meg is köszönt, kimentem utánuk a konyhába és fel ütem a pultra. Anya megpuszilta az arcomat majd Jake arcát is.

-Milyen volt az első napotok a suliban? - Mosolygott anya miközben kipakolt.

-Öhm, hát Hope napját nem igazán tudom de össze ismerkedett egy sráccal, Harry a neve és osztálytársak mellesleg itt lakik szemben.-Mondta Jake csukott szemmel ahogy próbált emlékezni.

-Bejön neked Hope ez a fiú? - Kuncogott anyám mire megforgattam szemeim.- Jól van, hagylak.-Mosolygott mire hálásan bólintottam.

Anya vacsorát főzött még én a szobámban olvastam, szeretek olvasni. Mikor egy kavics ütődött az ablakomnak kissé megugrottam majd letettem a könyvet és lassan az ablakhoz mentem. Ismét egy kavics landolt az ablakomnak, lenéztem és Harry állt lent majd intett nekem. Mit akarhat tőlem? Elindultam le, hogy kimenjek az ajtón de anya szólt, hogy hova megyek. Az ajtó felé mutattam majd kinyitottam, Harry állt nem messze az ajtónál.

-Csókolom.-Hallottam Harry meglepődött hangját.

-Szerusz, te lennél Harry a szomszédból?

-Igen.-Mosolygott.-Remélem nem zavarok, csak egy percre szeretném elrabolni a lányát.-Nevetett és a hajába túrt.

-Persze, de 20 perc múlva vacsi.-Mosolygott anya és visszament a konyhába.

* Harry szemszöge *

Kedves Hope családja, nem értem ő miért nem beszél. Biztosan csodás hangja van, nagyon szép lány. Remélem eljön a bulimra pénteken, azt mondta Jake, hogy Hope nem ilyen party arc lány. De nem is baj, csak szeretném őt kicsit megismerni. Mikor az anyukája visszament a konyhába Hope kijött és becsukta az ajtót szó nélkül majd rám emelte kék szemeit. 

-Szeretném, ha jönnél a bulira. Nem lesznek sokan, csak pár barátom. - Néztem rá, és alsó ajkamat harapdáltam. Nem jött válasz, semmi reakció, még mindig engem bámult. Vajon min gondolkodhat? Mikor aprót bólintott kissé bizonytalanul elmosolyodtam, akkor ez egy igen a bulira.

-Akkor holnap reggel találkozunk itt, elviszlek titeket a suliba.

A válasza ismét csak egy bólintás volt, meg kell fejtenem miért nem beszél, és szóra kell bírjam. Vajon soha sem beszél mikor egyedül van, akkor sem? Én nem bírnám ki beszéd nélkül 10 percig sem. A gondolkodásomat egy hideg kéz zavart meg, a kézre néztem majd Hopera. Gyengéden mosolygott rám és fejével az ajtóra biccentett. Az anyukája állt az ajtóban és minket nézett.

-Harry nincs kedved velük vacsorázni? Lasagne van. - Mosolygott az anyukája, Hope elengedte a kezemet. A bőröm bizsergett ott ahol pár másodperce még a keze volt. Mosolyogva bólintottam és elindultam be Hope után. A házuk nagy volt, középen egy lépcső volt, balra a konyha, jobbra a nappali, a konyha mellett a mosdó volt. Gondolom az emeleten a hálószobák vannak, az ebédlőbe mentünk és megcsapott az isteni illat. Imádom a lasagne-t, meg volt terítve, az anyukája elővett egy plusz tányért és egy poharat majd evőeszközt. Hope leült az asztal jobb oldalára, megvártam még Jake leül vele szemben, beültem Hope mellé ahova az anyukája megterített.

* Hope szemszöge *

Anya Harry-t kérdezgette az iskoláról, hogy milyenek a tanárok, és a gyerekek. Harry beszélt, hangjától mindenig kirázott a hideg, mély és rekedt. Furcsán éreztem magam a jelenlétében, vállunk néha összeért, többször megdícsérte anya főztjét. A vacsora túl hamar ért véget és mire észbe kaptam Harry már haza felé sétált az utca túl oldalára, őt néztem az ajtónkból. Becsuktam az ajtómat és a konyhába mentem, anya épp telefonált így úgy döntöttem összepakolok és elmosogatok. Nem tudom anya kivel beszélt, de állkapcsom megfeszült apa nevének hallatán. Gyűlölöm őt, miatta nem beszélhetek és még anyát is tönkre tette a szarságaival. Miatta vagyunk egy roncs, az öcsém nem tartja élő embernek őt azok után amit tett velünk. Sokáig nem tudtam aludni attól amit láttam, a gyomrom folyamatosan görcsölt és megszédültem mikor eszembe jutott. Ahogy majd nem elvesztettem az egyen súlyom az egyik tányért elejtettem és összetört, ajkaim kissé elnyíltak ahogy a törött porcelánt néztem. Anya és az öcsém is a konyhába siettek, majd megnyugodva, hogy semmi bajom felsöpörtek, anya már nem telefonált csak megkérdezte mi történt. mikor eszébe jutott, hogy többet már nem beszélek láttam ahogy lesüti szemeit. Felmentem a szobámba és leültem, a naplómat kezdtem lapozgatni, mióta nem beszélek azóta írom. Lassan 3 hónapja. Muszáj leírnom amit érzek, és kiakarok mondani. Azt is leírtam a naplóba miért nem beszélek, ez az első oldal, a kis könyvet eldugva tartom a szekrényemben. Nem akarom, hogy bárki elolvassa és megtudja a titkomat. Senkinek nem mondhatom el, csak én tudhatom és az apám. Ezért is nem beszélek, félek, hogy elfecsegném és akkor mindennek vége lenne és azt nem akarom. 

Reggel az ébresztőm hangjára keltem és kinyomtam a telefonomat. Ásítottam egyet hang nélkül és fel álltam az ágyamból majd megfogtam egy törölközőt és a mai napi ruháimat miket még este választottam ki. A fürdőszobába mentem, gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam majd felöltöztem. Az öcsém hangosan kopogott a fürdő szobába, hogy igyekezzek, hang nélkül szárítottam a hajamat majd pár perc múlva a a konyhába mentem és z öcsém uralma alá került a fürdőszoba. Anya sokkal hamarabb megy dolgozni mint ahogy mi felkelnénk így csak ketten voltunk. Elvettem egy müzliszeletet a szekrényről és öntöttem magamnak narancs levet és reggelizni kezdtem. Miután ettem felmentem a szobámba a táskámért és lent vártam az öcsémet, mikor eszembe jutott, hogy Harry-vel megyünk a szobámba siettem és elpirulva kissé befújtam magam parfümmel. Magam sem tudom miért, ne kérdezzetek. Jake kinyitotta nekem az ajtót és kimentünk, Harry kocsija a házunk előtt parkolt, sapka takarta haját, egy fekete poló volt rajta és egy piros kockás ing, fekete nadrág és a converse megint. A kocsi oldalának dőlve várt ránk, Jake lekezelt vele. Én csak rá mosolyogtam mire Harry rám és kinyitotta z ajtót nekem. Beültem a kocsijában, teljesen olyan illat volt mint amilyen neki is van, Harry illat. Azt hiszem jelenleg ez a kedvencem. Harry beszállt a vezető üléshez, az öcsém pedig hátra.

-Hope nem szoktál parfümöt használni.-Szólalt meg az öcsém mire szemeim tágra nyíltak.

-Tudod, Jake. Az emberek változnak.-Mentett meg Harry, szerintem ebből  mondtatból mindketten rájöttek, hogy miért fújtam be magam. Istenem, ez gáz. Az ablakon bámultam ki, Harry és Jake a hétvégi buliról beszéltek és hogy mekkora party lesz. Megugrottam mikor harry a kezét a vállamra tette mikor megállt  pirosnál.

-Jól vagy, Hope? - Nézett rám smaragd zöld szemeivel. Ajkaim szólásra nyitottam majd mikor észbe kaptam, hogy kuss inkább csak bólintottam. Harry összezavarodottnak látszott majd mikor megszólalt mögöttünk a duda hirtelen megugrottunk. Harry elindult a kocsival mikor észre vette későn, hogy zöld van. Mikor megálltunk a suli parkolójában kiszálltam, Harry és az öcsikém is. Elindultunk be a suliba, sokan megbámultak minket gondolom Harry miatt, Matt az aulában ült és pár lánnyal beszélt. Harry azt mondta nekem menjek nyugodtan a terembe, ő még kint marad kicsit. Bólintottam majd az öcsémre néztem aki elment, a gyomorom összeszorult mikor Harry az egyik lány szájára puszit adott és átölelte a derekát. Barátnője van.. Hát persze, túlsgosan is jól néz ki és menő ahhoz, hogy ne legyen barátnője.

A nap többi részében inkább kerültem Harry-t, magam sem tudom miért. Az ebédlőben egyedül ültem egy asztalnál és a szendvicsem ettem mikor felismertem a mély hangot. Harry. Leült mellém, vele szembe a csaj akit ma megcsókolt és Matt.
-Szia, Jenna vagyok.-Mosolygott rám a lány hamiskásan. Bólintottam egyet, mire ő Harryre nézett.
-Hope nem beszél.
Tájékoztatta őt Harry. Ha beszélnék se mondanék neki semmit. A lány bólintott egyet és evett tovább ő is, Harry és Matt a fociról áradoztak én pedig fel álltam és kidobtam a szemetemet majd a könyvtár felé mentem. Valami vetítés lesz, azt hiszem ma van az iskola 100. évfordulója és egy megemlékezés fél lesz. A könyvtár hatalmas volt és székekkel volt berendezve, középen egy nagy vetítő vászon volt. Be ültem egy srác mellé az eső sorba, rám mosolygott és én viszonoztam. Mellém egy lány ült így Harry semmiképp sem tudott mellém ülni. Kissé szorongtam mikor beléptek az ajtón és körbe néztek. Harry szeme megakadt rajtam majd a körülöttem lévőkön, láttam, hogy állkapcsa kissé megfeszül majd hátrébb keresnek helyet Jenna-val és Matt-el. Mikor vége lett a kis videóról az iskoláról és pár diákról akik verset mondtak az igazgató nő mondott egy beszédet és közölte, hogy haza mehetünk mire nagy éjjenezés vette át a hatalmat és mindenki kifelé ment, a tömeg közepén voltam és próbáltam kijutni, mikor erős ujjakat éreztem a csuklóm körül amik kihúztak a tömegből kissé megijedtem. Harry volt az és behúzott az egyik hatalmas könyves polc mögé ahol senki nem látott minket.
-Hope, miért kerülsz engem egész nap? - Vont kérdőre suttogva, vállat vontam mintha semmiről nem tudnék.
-Ne nézz hülyének, reggel még teljesen máshogy viselkedtél velem. Mi a baj? - Sóhajtott.
- É..
Szólaltam meg majd azonnal befogtam a számat tágra nyílt szemekkel, nem hiszem el hogy megszólaltam. Végem van. Azonnal elsiettem Harry-től és sietősen mentem haza, nem érdekelt, hogy az öcsém kiabál utánam, hogy Harry visz minket haza. 3 hónap alatt nem igazán sikerült kiismernem a várost de még múltkor találtam egy kis patakot. Odáig futottam, nem volt messze a sulitól de a levegőt élesen kapkodtam és leültem egy kivágott fa törzsére. Könnyeim égették a szemem ahogy elhomályosult a átásom. Megszólaltam. 3 hónap után megszólaltam, egy fiúnak akiről semmit nem tudok szinte. Remélem senkinek sem mondja el. nagy bajba sodor, ha kiderül.

/ ha tetszett ez a rész nyugodtan komizzatok, és megoszthatjátok másokkal is :) következő rész pár komi után jön szóval írjatok valamit :D jóéjt nektek! <3 :) /